Rebecca Lia Watson

♦ REBECCA LIA WATSON ♦

♦ ♦ 22 ♦ ♦ ♦ Seaton, 1990. augusztus 13 ♦ ♦ ♦ lány ♦ ♦ ♦ polgár ♦ ♦ ♦Titulus: Fallen Angel♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦
Másokkal: Barátságtalan, nem jön ki jól senkivel, és tagadhatatlanul minden rosszban benne van. Pont ez miatt zárkózott, és kiszámíthatatlan. A vadász ösztön egész kiskorától benne van, ezért sokan nem is szeretik, nem szeretnek egy társaságban lenni vele, és inkább kerülik. Rebecca nehezen bízik meg bárkiben, de ha valakit a bizalmába fogad, akkor külön élvezetet érezhet a barátságából. Ami igazából kicsit nehezebb, hiszen nehezen lehet nála megütni ezt a szintet. Testvérével: Elválaszthatatlanok, ragaszkodnak egymáshoz, és szeretik egymást. Becca ölne Jenny-ért ha kell, ám ritkán mutatja ki foga fehérjét.

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Szeme: Mandulavágású jég kék szemek, a pillantása lehet elvarázsoló, vagy gyűlölködő is. Általában ha mosolyog, akkor a szeme is ragyog.
Haja: Méz szőke haj, hol egyenes, hol göndör, a háta közepéig ér ezért inkább a hosszabb kategóriába sorolható. Kizárólag a lovagláshoz köti csak fel, amúgy kiengedve hordja.
Érdekesség: Nyelv piercinggel rendelkezik, és egy apró patkó tetoválással a füle mögött.
Alkata: Vékony, modell alkat.
Ruházat: Szereti a pasztell színeket, inkább a sötétebbeket, ha rendezvényre megy akkor előkerülnek a világos színek, a szoknyák is, egyébként legtöbbször pólót és farmert, vagy lovaglónadrágot hord.


♦ ♦LOVAM♦ ♦
Diablo egy két éves Fríz csődör.



♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦
Mitől fél: Hogy soha többé nem lesz már boldog

Amiben kiemelkedő: Lovaglás, éneklés, mások megbántása.

Amiben rossz: Nem tud tovább lépni.


♦ ♦MÚLT♦ ♦
Ide s tova 22 éve, hogy megszülettem, másodmagammal, hiszen utánam 3 perccel megszületett a kis Jenny az ikertestvérem. A Watson család szeme fényei mi lettünk, és leendő farmtulajdonos csemeték. A zárkózottabb mégis én voltam, a testvéremen kívül szinte egy barátom sem volt, ami igazából nem is olyan nagy probléma. Eléggé nyitottak voltunk a világra, ám ha jól számolom, és nem hazudok nagyot előbb tanultam meg lovagolni, mint járni. Vicces, de tényleg így történt, már egész kicsinek elbűvöltek a négylábú jószágok. Ha nagyobb lelki trauma ért akkor mindig az egyik bokszban kötöttem ki. Kedvenc lovam egy fekete csődörcsikó lett mikor 12 éves lettem. Abban az évben született, azon a napon amikor én. Ekkor már majdnem mindent tudtam a lovakról, anya segítségével törtük be, és lett a hátaslovam mikor már megerősödött annyira, hogy meg is lehessen ülni. Ragaszkodó volt a kedves Nero, és sosem bántott. Mindent vele osztottam meg, jól tanultam, és ebben mindig is kitűntem a velem egykorúak köréből. Kitűnővel végeztem el a középiskolát, és végül egy lótenyésztéssel foglalkozó főiskolára jelentkeztünk Jenniferrel. Ez mind szép és jó dolog volt egy évig, anyáék a következő évben elutaztak, hogy kicsit kettesben lehessenek a házassági évfordulójukon, sok jókívánsággal engedtük el őket, és megfogadtuk, hogy addig vigyázunk a farmra, míg vissza nem érnek. Pár nap múlva jött is a hír, hogy a szüleink meghaltak, autóbalesetet szenvedtek. A világ hirtelen megfagyott körülöttem, engem ért először a telefonhívás, Jenny kinn lovagolt a farm körül, fogalmam sem volt arról, hogy mondjam el húgomnak, hogy mi történt. Órákkal később mikor már Jenny a vacsorával volt elfoglalva, akkor tört ki belőlem minden. Másnap már a temetést rendeztük, próbáltam erősnek mutatkozni, és megfogadtam soha többet nem veszekszem a húgommal, már csak ő maradt nekem. A temetés szomorú volt, és elég sokan eljöttek, hogy végső tiszteletüket leróják a szüleink sírjánál. Megfogadtuk, hogy a Watson farm tovább fog élni, és mindent megteszünk, hogy virágozzon tovább. Hónapokkal később egy zenekart alapítottunk, a heti 3 próba lassan elfeledtette a gyász nagyobb részét, de szívünkben tovább élt a fájdalom. Titkon örültem annak, hogy Jenny legalább a barátaival eljár szórakozni, ennyi öröme legalább legyen az életben. Az egyik ilyen este, mikor a húgom kimaradt én erőt vettem magamon és bementem szüleink hálójába, egy kicsit "kutatni". Megtaláltam anya régi naplóját, amiben rólunk és a farmról írt. Sírva olvastam minden sort, olyan volt, mintha tudta volna, hogy hamarosan elválunk. Aznap a szülői ágyban ért az álom. Másnap vérvörös kisírt szemekkel ébredtem, úgy éreztem magam, mint akit fejbe lőttek. Úgy gondoltam lovagolok egyet Nero-n és kiszellőztetem a fejem. A farm körül akartam kicsit ügetni, és ugratni is, de a gondolataim mindig elterelődtek, így nem figyeltem egészen a lovaglásra, ennek az lett az eredménye, hogy három hónapos gipszet kaptam. Ami megnyugtatott az csak az volt, hogy Nero-nak nem esett semmi baja. Lassú volt a gyógyulásom, és nem is tettem érte eleget, hiszen a munka és az iskolába járás kötelező volt, és nem akartam kimaradni. Mikor végre levették a gipszet alig vártam, hogy újra lóra üljek, de erre még várnom kellett egy fél évet, míg rendesen bejárattam a lábam. Jenny sokat segített eközben, ám nem vártam el tőle. A szülinapunkra egész nagy partit rendeztünk, és itt léptünk fel először igazán a bandánkkal. Minden pénzt megért az, hogy őszinte mosolyt láttam a húgom arcán. Azóta eltelt még két év, a suliból már csak egy van vissza, az eltelt két év alatt letettem a zsoké vizsgát is, és rengeteg versenyt nyertünk meg az istállónak Nero-val, illetve az új kedvencemmel DocHollyday-el akit inkább Dokinak hívok, mert az barátságosabb. Ami azt illeti már rég nem itt kéne lennem, mert egy újabb versenyre készülünk Nero-val...

Elhagytam Seatont, új helyre kellett mennem, önszántamból, hiszen elég sok embert megbántottam magam körül. Többek között azt az embert akit nagyon szerettem. Akire várnom kellett volna, akit megbecsültem, és tiszteltem, mert nem tört rám... Aztán történt egy olyan eset aminek nem kellett volna. Vagyis egyiknek sem úgy ahogy megtörtént. Jason elvette a szüzességem, Gabe pedig szomorúságból és dühből szexelt velem... Ennek pedig lett egy egészen apró kis eredménye... De sajnos annyira egy időben volt a kettő aktus, hogy még semmi sem biztos, hogy kié a gyerek... Abba hagytam a lovaglást, legalábbis fogom, mert még egy versenyre benevezek, aztán lépek ki a rivalda fényből... Annyira magányos vagyok itt Heavenben, hogy el nem tudja senki képzelni, viszont ami azt illeti sikerült visszakapnom a régi énem.

♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦
*Azt hittem, hogy könnyű lesz a jó kislányt játszani, hát nagyon nem az. Főleg, hogy Gabe egy igazán jó csávó, ha tetszik ha nem, legalább már magamnak beismerem. Egyszer csak eljutok oda, hogy másnak is beismerek valamit. De odáig még elég hosszú az út. Ahogy a fiú kezébe nyomtam a törölközőt ki is iszkoltam a szobámból, és a konyha felé vettem az irányt. Először lövésem sem volt, hogy mit csináljak, de aztán rájöttem, hogy az én hasam mire is vágyik igazán. Felvágtam egy nagyobb fej hagymát, a serpenyőbe felkockázott szalonnát tettem, kiolvasztottam a zsírját, majd rádobtam a hagymát, amíg az pirult elővettem pár tojást felütöttem őket és elkevertem sóval. Ahogy üvegesre pirult a hagyma ráöntöttem a tojást, és végül elkészült a rántotta. Amiért külön büszkeség töltött el, hogy nem égettem oda. Szét osztottam két tányérba, és gyorsan felraktam főni egy adag kávét. Visszaindultam a szobámba, hogy szóljak Gabe-nek, készen van a reggeli. Magabiztosan léptem be a szobába, és már nyitottam is a számat, hogy megszólalok, de addigra eljutott a tudatomig, hogy mit látok. A sikítás és az ijedség határmezsgyéjén táncoltam pillanatok alatt. Képtelen voltam egy józan gondolatra, végül gyorsan mély levegőt vettem, és becsuktam a szoba ajtómat, úgy néztem végül farkas szemet a férfivel.*
-Valami gond van Gabriel?*kérdeztem rá óvatosan, és igyekeztem végig a szemébe nézni, most aztán érdekes lenne elkapni róla a tekintetem. Idő közben emlékeztettem magam, hogy a fiú itt fog lakni velem. Ideje hozzá szoknom a változásokhoz.*
-Esetleg tehetek valamit érted? Igazából csak azért jöttem fel, hogy szóljak kész a reggeli.*hadartam el ismét a szövegem, majd lenéztem a zoknis lábamra. Éreztem, hogy a fülem tövéig elvörösödtem. Ebből sehogy sem mászhatok ki nyertesen.*
-Talán kopognom kellett volna.*jegyzem meg csendesen. Végül csak-csak feljebb vándorol a pillantásom, és erőt veszek magamon, hogy egy kicsit megbámuljam Gabe felsőtestét.*

♦ ♦ Play by - Candice Accola ♦ ♦