Shea szobája

...

Közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Minden tiltakozása ellenére ajkai közé hatoltam a nyelvemmel, de nem kellett volna. Még el sem merültem igazán szájának felfedezésében, amikor teljes erővel ráharapott a nyelvemre. Fájdalmasan nyögtem fel, elengedtem a lányt és a számhoz kaptam a kezem. Nem vérzett, legalábbis a kezem nem lett olyan, mégis éreztem azt a fémes ízt a számban. Talán csak felsértette, de a fájdalom elég rendes volt. Úgy tűnt, kezd kijózanodni, legalábbis ehhez már nem annyira piás, védekezni tud. Kihasználta, hogy a nyelvemmel voltam elfoglalva és a fürdő felé vette az irányt eléggé sietősen, szinte futott. Becsapta az ajtót, de még időben értem oda. Lábammal megakadályoztam, hogy bezárja az ajtót és elbújjon a fürdőben.
- Ez nem volt szép, ugye tudod? - kérdeztem dühösen, mire a lány kinyitotta az ajtót. Remegett és könnyes szemmel nézett a szemeimbe. Már megsajnáltam volna, de túlságosan akartam és nagyon dühös voltam rá az előbbiért. Válaszra sem méltattam, megragadtam a kaját és az ágy felé húztam, majd egy mozdulattal lelöktem rá. Fehér ruhája még mindig át volt ázva pár helyen, de nem zavart, úgyis mindjárt lekerül róla. Nem csináltam még ilyet, eddig mindenki akarta vagy legalábbis egy idő után akarta, de Shea ellenállt. Nem csókoltam meg, eldöntöttem, hogy nyelves csókot többet nem kap, mert harapós a csaj, helyette most a nyakát vettem célba és nyalogatni, csókolgatni kezdtem, türelmetlen voltam, pár helyen rendesen ki is szívtam. Ahogy haladtam a válla irányába, elhúztam a ruháját, hogy ne legyen útban, a meztelen bőrét akartam csókolgatni. Szabad kezemmel végigsimítottam a lány oldalán, majd egyre több helyen fedeztem fel a testét kicsit sem visszafogottan. Amikor elegem lett abból, hogy még mindig közénk áll a ruhánk, fehér ruháját lehámoztam róla, meghagytam egyben, majd ahogy feltérdeltem az ágyon, kigomboltam a nadrágom, végig a lány ijedt szemeibe nézve. Szám körül gúnyos mosoly bújkált. Mindig megkapom, amit akarok. Visszahajoltam a lányra, hogy csókot lopjak tőle, közben fél kézzel támaszkodtam mellette, a másikkal az ingem gombolgattam, ennél tovább nem akartam elhúzódni tőle, nem akarom, hogy újra megpróbáljon lelépni. Érezni akarom a bőrét a bőrömön. Ahogy végeztem, lejjebb csúsztam, a lány mellei következtek, fel akartam fedezni a számmal is, miközben az egyikre rácsúsztattam a tenyerem és markolásztam valahol a még elmegy és a durva határai között, a másikat a vékony anyagon keresztül nyalogatni kezdtem, majd elhúzva a melltartót ajkaim közé vettem a mellbimbóját. Szívtam, haraptam, nyalogattam, fogalmam sem volt már, hogy mit csinálok, csak a vágyra figyeltem és arra, hogy a lányt érintem. Puszival zártam le a nem túl finom kényeztetést, ennyi belefért, bőre már vörös volt, rendesen megadtam a csajnak. Nem foglalkoztam tovább a melltartóval, nem kapcsoltam ki, elég volt az is, hogy már félig lerángattam róla. A bugyi viszont útban volt, egy mozdulattal letéptem, elszakadt az anyag, majd mellettünk landolt. Elővettem a férfiasságom, nem volt már szükség izgatásra, a nem megszokott előjáték megtette a hatást. Amúgy sem mertem volna Shea kezébe vagy szájába adni az előző csók után. Éppen elég, ha csak a nyelvem szenved maradandó sérülést. Nadrágom zsebéből elővettem egy óvszert és gyors mozdulattal magamra igazítottam. A lány egyik lábát még jobban felhúztam, ahogy lábai közé feküdtem. Nem akartam a szemébe nézni, amikor belehatoltam, mégis megtettem. Láttam a lány fájdalomtól eltorzult arcát, ahogy erőszakkal elmerülök benne. Éreztem, hogy száraz, kicsit sem könnyítette meg a dolgom, én meg tövig merültem benne. Teljesen kitöltöttem a lányt, szinte már szűk volt, de nem vártam, mozogni kezdtem benne. Minden lökéssel közelebb jutottam az orgazmushoz és minden lökéssel nagyobb fájdalmat okoztam neki. Sajnáltam, nem így akartam, ha nem ellenkezett volna ennyire, neki is jó lett volna.
- Bébi, annyira szűk vagy, ez nagyon jó érzés - lihegtem a nyakába. Gyorsítottam, egyre durvább csípőmozgással haladtam a cél felé. Még egy lökés és éreztem, hogy nem bírom tovább. Hangos nyögéssel élveztem el és próbáltam még mélyebbre merülni a lányban. Éreztem, hogy ez már túl van minden határon, nem lehetett kellemes, de nekem az volt. Elmerültem benne még egyszer, de túl érzékeny voltam, jóleső érzéssel csúsztam ki a lányból. Eldőltem mellette és lehúztam magamról a védőfóliát. Kissé véres volt, de ez csak izgalmasabbá tette a dolgot. Most kezdett megszólalni a lelkiismeretem. Felkönyököltem, a lány felé fordultam és az arcát néztem.
- Nagyon fájt? - tettem fel bűntudatos, szinte aggódó hangon a kérdést, miközben kisimítottam egy tincset az arcából. Elég zilált volt, pont úgy nézett ki, mint akit most erőszakoltak meg. Széttépett bugyi, összegyűrt lepedő, védőruha csomagolása, minden erről árulkodott. Be akartam gombolni a nadrágom és elmenni, mégsem tudtam valamiért. Maradni akartam. Átöleltem a lányt.

&Jaques Feehan

Egy új felfogás...

+18

Nem gondoltam volna, hogy Jaques lesz az az ember akibe bele botolhatok a bulizás alkalmával. A szállodai szoba fürdőjébe próbáltam elmenekülni, de mégsem sikerült. Percekkel később legyőzötten nyitottam ki az ajtót, és vártam a végítéletet. Talán egy pillanatra láttam az arcán átsuhanó sajnálatot, de a következő percben már az ágy felé rángatott, már nem álltam ellen, úgysem lett volna semmi értelme. Még durvább volt, mint gondoltam. Semmi lelkierőm nem maradt a további védekezésre, könnyeim az este folyamán harmadszor is megindultak. Nem élveztem az előjátékot, egyfolytában azt hajtogattam magamnak, hogy mindjárt vége. Ahogy a tangámat letépte rólam az anyag belevágott a bőrömbe, ezzel egyi dőben el is kezdett vérezni. Jaques akcióba lendült, ahogy belém hatolt rágörcsöltem ezért kegyetlenül fájt, az arcomra is kiült amit érzek, semmit nem voltam hajlandó tenni a síráson kívül, a mellem és a nyakam is fájt, tényleg csak azért könyörögtem, hogy mielőbb vége legyen ennek a rémálomnak. A férfi hangos nyögéssel adta jelét az élvezetének, ahogy mellém gördült remegni kezdtem, már nem fogtam vissza magam, az alkohol szintem teljesen elhagyott, a fájdalomtól és a megalázottságtól kezdtem el egyre jobban sírni. Még Jacques kérdésére sem tudtam válaszolni. Felkönyökölt és engem nézett, azt vártam, hogy mikor pattan fel és lép le, nem történt meg, ám következő mozdulatai félelemmel töltöttek el. Átölelt! Semmi mást nem tett, csak ölelt. Sírásom felerősödött, azt hittem először, hogy újra bántani fog, aztán az agyam felfogta, hogy nem. De ehhez is kellett pár perc. Testem védelmező gesztusként analizálta az ölelést, tudatlanul húzódtam még közelebb hozzá, fejemet a mellkasába fúrtam s önkéntelenül nyomtam rá pár puszit, sírásom lassan csuklássá szelídült, átöleltem Jacquest és nem sokkal később elnyomott az álom. Álmomban újra éltem a szörnyű éjszakát, nyöszörögve kapaszkodtam a mellettem fekvő meleg testbe, aztán felriadtam, kipattantak a szemeim és megláttam magam mellett a férfit. Úgy tűnt ő is elaludt, csodálkoztam magamon, hogy nem táplálok iránta gyűlöletet. Óvatosan lefejtettem magamról a kezeit és könnyed csókot nyomtam ajkaira. Kimásztam az ágyból és a fürdőbe indultam. A második lépéssel megöleltem a földet. Felszisszentem a bokámba nyilallt fájdalomtól, nem akartam felébreszteni az álomvölgyében sétáló férfit. Újra felálltam és ismét elindultam, kb mint egy öregember, nem hazudok 10 percbe telt eljutnom az ágytól a fürdőig. Ott beálltam a zuhany alá és magamra engedtem a forró vizet, ezzel is elűzve az éjszaka árnyait, eltüntetve a nyomait. Fejemet az átmelegedett csempének nyomtam, és újra, immár sokadjára átgondoltam létezésem okait. A tegnapi nap hibása is csak én lehettem.
-Kell nekem mindig ennyit drogozni...-morogtam magammal. Elzártam a vizet, bebújtam a pamut köntösbe, és a hajamat kezdtem szárítgatni a törölközővel, így bicegtem vissza a szobába. Előkerestem az egyik vicces cigimet és kinyitva az erkély ajtót kiléptem rágyújtani. Nem volt erős a cigi és egy buli utáni reggelt élmény így kezdeni. A friss levegő jót tett, az ötletet, hogy rágyújtsak végül elvetettem. Nem maradtam kinn sokáig, mikor visszaléptem a szobába az ágyra vetült pillantásom. Jaques még mélyen az igazak álmát aludta, becsuktam az erkély ajtót és reggelit rendeltem. Az elszakadt tanga és a szex egyéb kellékei a kukába landoltak. Visszasántikáltam az ágyhoz és leültem rá. Eligazítottam egy kósza tincset a férfi arcából, most már sikerült megnéznem az arcát rendesen, kissé ijesztő volt, mégsem féltem már tőle. A bántás utáni ölelés tisztán élt a képzeletemben. Igaz az lett volna a helyes, ha sikítva kiugrok mellőle az ágyból, valamiért mégsem ez történt este. Elgondolkodva figyeltem tovább az arcát, míg ki nem nyitotta a szemeit, ekkor azonnal másfelé néztem. Illetlenség valakit bámulni, csak nem bírtam ki, hogy ne tegyem meg. Vonzott az arca, nem tehettem róla.
-Bocsáss meg, nem akartalak felébreszteni.-motyogtam zavartan. Kicsit zavarban is voltam amiért még nem öltöztem fel, a hajam is nedves és úgy nézek ki, mint egy tizenéves.
-Bátorkodtam reggelit rendelni neked is.-nyögtem be végül tétovázva. Felálltam, és a szekrény felé indultam.
-Tudok adni törölközőt ha le szeretnél fürödni.-kezdtem el keresgélni a cuccaim között.

Közelebb húzódott hozzám, ahogy átöleltem. Kellett hozzá egy kis idő, azt hittem, hogy el fog lökni vagy elzavarni, de ahogy hozzám bújt, még a sírás is abbamaradt lassan. Annyira, hogy belém kapaszkodva aludt el. Nem tudom mi ütött belém, ma csak olyan dolgokat csinálok, amit eddig még nem. Lassan esett csak le. Most végülis én megerőszakoltam. Eddig még nem fordult elő ilyen. Ha ettől nem lett volna eléggé lelkiismeret furdalásom, a lány tett róla azzal, hogy hozzám bújt. Finoman simítottam végig az engem ölelő karján. Nem szokásom senkivel együtt aludni. Ha együtt is alszok valakivel, csak azért, mert annyira fárasztó volt, de most nem erről volt szó. Nem akartam itt hagyni és ilyen még egyszer sem fordult elő. Nem értettem magam, nem akartam menekülni, ahogy mindig, jól éreztem magam vele. Még jobban utáltam magam. Nem kellett volna ezt tennem vele. Nem értem mi ütött belém. Olyan jó volt a karjaiban, hogy én is elaludtam. Fogalmam sincs mennyit aludhattam, néha éreztem, ahogy helyezkedik Shea, de nem ébredtem fel, aludtam tovább. Nem tudtam mikor kelhetett, mit csinált, arra ébredtem, hogy valaki figyel, erre mindig felébredek, mert nem szeretem. Nézett, nem tévedtem. Ahogy kinyitottam a szemem, másfelé nézett, de látszott rajta, hogy zavarban van. Egy köntös volt rajta, a haja még vizes volt, egyáltalán nem hasonlított a tegnapi lányra. Most olyan kislányos volt. Én meg bántottam.
- Nem ébresztettél fel - nem ez volt az igazság, de ahogy ott ült az ágyon, nem akartam megmondani neki, hogy azért keltem fel, mert nézett. Helyezkedtem kicsit, de fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem.
- Reggelit? - kérdeztem meglepve, még a fejem is felkaptam. Nem tudtam hova tenni a viselkedését. Azt tettem vele, ő meg kedves velem. Tudtam, hogy fel kéne hoznom a témát, de nem tudtam hogyan. A szekrény felé indult, láttam a lépésein, hogy a tegnapi esése nem maradt nyom nélkül. Felugrottam, csak akkor vettem észre, hogy nem öltöztem fel az esti dolog után, de már mindegy volt, megfogtam a lány karját és az ágy felé irányítottam.
- Ne, várj, neked pihentetni kell a bokádat - jelentettem ki és amint leült az ágyra, már hívtam is a szobaszervízt, hogy jeget is hozzanak a reggelihez. Finoman megfogtam a lábát és felemeltem, hogy szemügyre vegyem a bokáját.
- Szerintem csak meghúzódott, a jégtől jobb lesz. Pihenj - néztem végig rajta, miközben visszatettem a lábát az ágyra. Olyan szép volt így is. Tetszett a kissé még vizes haja, bele akartam túrni. Nem mertem. Nem értettem miért csinálja ezt, régen el kellett volna küldenie, mégsem tette, most meg reggelit is rendelt. Együtt fogunk reggelizni. Nem tudom miért, de nagyon örültem a gondolatnak, legalábbis még magamnak sem akartam bevallani, hogy miért volt annyira jó.
- Hol van az a törölköző? - kérdeztem rá barátságos hangnemben, olyanban, amit előző este nem használtam. Miután megtaláltam, elvonultam a fürdőbe, az ajtóból rápillantottam a lányra és elmosolyodtam. Azt hittem a zuhany után majd tudni fogom, mit akarok, de most nem jött be ez sem. Felvettem a nadrágom, a felsőtestem még a törölközővel törölgettem, ahogy kiléptem a fürdőből. Éppen akkor hozták meg a reggelit, úgyhogy az ajtó felé mentem, ezzel nyertem még egy kis időt a magyarázkodásra. El tudom képzelni mit gondolhatott a szobapincér a köntös, a félmeztelen testem és az összetúrt ágy láttán, de nem érdekel, neki az a dolga, hogy felhozza a reggelit. Miután kettesben maradtunk, leültem mellé az ágyra, az ölembe vettem a lábát és jéggel hűsítettem a bokáját. Tényleg elég duzzadt volt.
- Máshol nem fáj? - kérdeztem olyan hangon, hogy tudta, arra gondolok, én okoztam neki még valahol fájdalmat vagy nem. Félretettem a jeget, majd leültem mellé a tálcával. Felemeltem az első falatot és felkínáltam neki. Pár falatot én is ettem, de fogalmam sincs mit ettem éppen, amikor belekezdtem.
- Ne haragudj - mondtam röviden és erő kellett hozzá, hogy folytassam. Nem tudtam, mit kellene mondani.
- Fogalmam sincs mi történt tegnap, úgy értem soha nem csináltam még ilyet, egyszerűen csak túlságosan akartalak - vallottam be és kerültem a tekintetét, mire a mondat végére értem. Akkor vettem észre valamit.
- Ez mi? - vettem ki a kezéből a nem éppen boltban árult cigit.
- Minek ez neked? Nem volt elég? Tegnap sem csak ittát igaz? - vontam kérdőre. Tudtam, hogy semmi közöm hozzá, mégis érdekelt a lány.

&Jacques Feehan

Nem értem mi a gond...

Be kell vallanom isteni jó érzés volt úgy ébredni, hogy valaki átölel, kicsit olyan volt, mintha törődnének velem, amit már régen nem tapasztaltam. A fürdés után reggelit rendeltem, próbáltam nem felébreszteni a férfit, de tudtam, hogy miattam kelt fel. Hiába mondta azt, hogy nem, belül éreztem. Meglepődött mikor kijelentettem, hogy reggelit rendeltem, elmosolyodtam, és óvatosan megérintettem a kezét.
-Miért tán baj?-kérdeztem hamiskás mosollyal és megráztam a fejem, majd inkább felálltam, és a szekrény felé indultam, hogy előkeressek neki egy törölközőt. De el sem jutottam a szekrényig mert Jacques felpattant az ágyról, és visszatessékelt oda, hogy inkább pihentessem a bokámat. Eldőltem a párnáimra, és az eddig rejtve maradt plüss macimat kezdtem ölelgetni, míg a férfi megvizsgálta a bokám. Elpirultam ahogy dolga végeztével végignézett rajtam, a macim mögé bújtam, és a feje fölül pislogtam a csávóra.
-Mi olyan érdekes?-kérdeztem rá halkan, furcsán nézve őt. Nem értettem, hogy mit lehet még rajtam megnézni. De lényegében véve nem is nagyon foglalkoztam vele. Végül téma terelésként megkérdezte merre találja a törölközőt, elvettem a macit az arcom elől, és a szekrényre mutattam.
-Felső polcon bal oldalon.-magyaráztam készségesen. Jacques elhúzott fürödni, én pedig nyertem egy kis időt a gondolkodásra ismét. Még mindig semmi kivetnivalót nem találtam abban, hogy itt maradt, sőt szabályosan jól éreztem magam, hogy nem egyedül ért a reggel. Olyan volt, mintha a férfi lenne rám jó hatással, hiszen még a vicces cigire sem gyújtottam rá, bár még mindig a kezemben szorongattam. Percek teltek el, én pedig lehunytam a szemem, mégis mikor nyílt a fürdő ajtó felültem, és úgy pislogtam a még törölköző férfire. A reggelit eközben meghozták, szokás szerint ki akartam ugrani az ágyból, de ahogy Jacques az ajtó felé indult letettem erről is. A pincér hamar kereket oldott, így ismét csak ketten maradtunk a szobában. Leült mellém az ágyra, és kezelésbe vette a bokámat, a jég először nagyon hideg volt, még a hideg is kirázott, újra magamhoz szorítottam Medve urat, és úgy néztem végig, hogy mit csinál a férfi. Kérdését hirtelen nem tudtam hová tenni, de úgy döntöttem kicsit viccesre veszem a figurát, olyan mély barázdák ültek az arcán...
-Ülni még nem fáj.-mosolyogtam rá kedvesen, tényleg semmim nem fájt, na jó talán az önbecsülésem, de az nem az ő hibájából. Félre tette a jeget, közelebb csúszott a tálcával, és felkínálta az első falatot. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek akit úgy etetnek, és azzal szemben, hogy ezt el kellett volna ítélnem, vagy nyavalyognom érte nem tettem, inkább boldogan csíptem le a villáról a rántottát. Figyeltem ahogy nagy nehezen ő is leküzd pár falatot, de azután megszólalt. Bocsánatot kért, nekem pedig amekkorára csak lehetett kitágultak a pupilláim. A mondat végénél elfordította a tekintetét, összeszaladtak a szemöldökeim, és megráztam a fejem.
-Nem érzem jogosnak a bocsánat kérésed...-suttogom elfordulva, már régen megbeszéltem magammal, hogy az este nem Jacques hibája volt.
-Ha nem idegesítelek fel, gondolom nem így történt volna.-magyaráztam, pillantása a kezemre vetült ami még a cuccot rejtette, szinte azonnal kérdőre vont ez volt az a pont az életemben, amikor elfutott a harci ideg, főleg ahogy kikapta a kezemből a cigit.
-Ez egy cigi ha nem látnád!-vázoltam kioktató hangnemben, belül már tomboltam. A többi kérdése vitte a prímát, és ezzel el is szakadt a cérna.
-A buli utáni reggelek így kezdődnek, nem tudom, hogy most miért nem gyújtottam rá, de ezt is a te számládra írom, rendben? És ha már így rákérdeztél, nem, nem volt elég. Semmi közöd hozzá, hogy mit csináltam még tegnap este. Nem voltam túl józan na és? A buli arra van, hogy mindent megtegyen az ember. Nem vagy te senkim, hogy megmond mi a jó, és mi a nem! Add vissza!-kiabáltam vele, és a cigi után kaptam a végén, ám mégsem értem el. Aztán mint a villámcsapás fejbe kólintott az igazság... Hülye voltam... megint... Arcomon újra a bűnbánat vette át az uralkodó érzelmeket, megráztam a fejem, és kitöröltem egy könnycseppet a szememből.
-Jó ezt eltoltam... Sajnálom.-suttogtam, és inkább lefordultam az ágyról, elsántikáltam az erkélyig, és kiléptem a hidegbe, nem értem miért kaptam fel a vizet, csak megkérdezte...
-Nem vagyok normális!-morogtam magammal, a korlátra támaszkodtam, fejemet a kezemre hajtottam, megrázkódott a vállam, és peregni kezdtek a könnyeim. Rosszabb vagyok, mint egy óvodás, és ezt ki nem állhatom.
-Huszonöt évesen ennyi eszem van, erre b@szom el az életem... Drogozok, mert az könnyebb, mint szembenézni a problémáimmal. Vedelek, mint egy utolsó csöves, és lépten-nyomon belekeveredek valami balhéba... Évek óta ez megy, és nem akarok változtatni rajta, jobb ez így nekem. Azt hittem, ha elköltözöm otthonról akkor megjavulok, de nem... Csak még jobban belevesztem az önsajnálat mocsarába. Ennyit tudok, meg a nevemet.-magyaráztam fakó hangon, nem kellett hangosabban beszélnem, tudtam, hogy Jacques az erkélyajtóban áll, ha csak nem közelebb.
-Ha nem lettem volna ennyire benyomva az este, talán tudtunk volna normálisan kommunikálni, de az én hibámból ez nem történhetett meg, leöntöttelek piával, harcoltam ellened, aztán elharaptam a nyelved... Én azt mondom jogos volt amit kaptam...-fordultam felé, és gyönyörű szemeibe néztem.
-Most az előbb pedig úgy ordítottam veled, mint egy idióta, nem mondom azt, hogy ne haragudj, mert minden jogod megvan rá. Még azt sem kérem, hogy érts meg, hisz nincs miért, szinte semmit nem tudunk egymásról, így még azt is elfogadom, ha most meggyűlölsz. Csak arra kérlek, hogy felejts el! Ne keressük egymást... Túlságosan erős érzelmeket váltasz ki belőlem, és ez megijeszt...-léptem közelebb hozzá, fogva tartva a pillantását. Egy nagyobb szellő átfújt a köntösömön, én pedig beleborzongtam a hidegbe.

Ahogy feltettem egy egyszerű kérdést, egyből felhúzta magát. Értetlenül néztem, miért kell ekkora hisztit csapni, gondolom ő is nagyon jó tudja, hogy amit tesz, az nem helyes, így aztán nem is adtam neki vissza a cigit. Fogalmam sincs mitől változott meg, talán kitisztult a tudata, de bocsánatot kért és kikászálódott az ágyból. Egyenesen a terasz felé ment, nem tartottam jó ötletnek, ehhez a köntöshöz még nincs jó idő kint. Utána mentem, éppen mondani akartam, hogy ne csinálja ezt, jöjjön vissza, inkább elmegyek, amikor a korlátra hajolt és rázkódni kezdett a válla. Nem volt kérdés, hogy sírt, csak azt nem tudtam, hogy miért. Megálltam az erkélyajtóban és hallgattam, mit mond. A végén felém fordult, egymás szemébe néztünk, de még így is láttam, ahogy beleborzongott a hidegbe.
- Igazad van, semmit nem tudunk egymásról. Nem tudom miért ittál annyit az este és azt sem tudom milyen gyakran teszed, mint ahogy azt sem, hogy miért sírsz - lassan felemeltem a kezem és ujjammal finoman letöröltem a könnyeit.
- Ez viszont nem megoldás. Bármi is az a probléma, ami miatt ezt csinálod, ez nem helyes. Az este mindkettőnk hibája volt. Mi lett volna, ha egy nálam erőszakosabb állattal találkozol? - tettem fel inkább magamnak a kérdést, eléggé utáltam magam, amiért kihasználtam a lány állapotát.
- Ha ennyit iszol és ki tudja még mit csinálsz, nem vagy biztonságban, de attól ez még nem hatalmazott volna fel engem arra, hogy akaratod ellenére hazahozzalak és... szóval sajnálom - préseltem ki magamból, mert nem szoktam bocsánatot kérni. Először csak egy részeg lányt láttam benne, aki annyira tetszett, hogy meg akartam szerezni és az, hogy piás volt segített a dologban. Most viszont már nem örültem neki, nem ezt érdemelte, akkor lenne az igazi, ha ő is engem akarna. Megfogtam a karját és behúztam a szobába, az ablakot becsuktam.
- Ehhez az öltözethez hideg van kint - jelentettem ki, de csak azért, hogy húzzam az időt. Valójában nem akartam menni, én sem értem miért, de a lánnyal akartam maradni. Tudtam, hogy nem lehet, ő nem akarja vagy csak nem meri mondani, pedig az, hogy reggelit is rendelt és nem dobott ki, nem erről árulkodik.
- Tényleg azt akarod, hogy elmenjek? - kérdeztem a szemeibe nézve olyan pillantással, hogy abból kiolvashatta, hogy nem akarok elmenni. Úgy gondoltam, nyomatékosítom a dolgot. A köntös övénél fogva játékosan közelebb húztam, mosolyogva érintettem ajkaimat az övéhez, majd kóstolgatni kezdtem. Először csak az alsó ajkát ízlelgettem, finoman beleharaptam.
- Milyen erős érzelmeket váltok ki belőled? - kérdeztem ajkai közé nyögve, de szinte el sem szakadtam tőle. Már nem csak ajkait kóstolgattam, nyelvemmel ajkai közé hatoltam és közben finoman irányítottam, egészen addig, amíg eldőltünk az ágyon.
- Még mindig azt akarod, hogy menjek? - nyögtem a szájára a kérdést és vártam, hogy azt mondja, maradjak vele, még ne menjek, de nem feltétlen azért, hogy folytassuk, amit elkezdtünk az ágyban. Azért, mert ezt akarja.

& Jaques Feehan

Maradj velem...

Fogalmam sincs, hogy miért vannak ilyen érzelmi hullámvölgyeim, még sosem tapasztaltam ezt és megijeszt. Kinn az erkélyen kiengedtem magamból minden feszültséget sírás formájában. Amikor Jaques felé fordultam közelebb lépett és letörölte a könnyeimet, miközben csendesen beszélt hozzám. Pillanatokkal később behúzott a szobába, mondván a köntöshöz hideg van. Bólintottam, és úgy álltam előtte mint egy kőszobor. Még mindig dühös voltam magamra, a férfi semmit nem tett én pedig olyanokat vágtam a fejéhez, amit nem kellett volna. Apró kérdést tett csak fel, igen az előbb azt mondtam menjen, de most?... Nem tudom, fogalmam sincs, minden olyan furcsa. Közelebb húzott magához, halvány mosoly jelent meg ajkaimon melyeket a sajátjával zárt le végül. Minden megváltozott egy pillanat alatt, már csak a karjaiban szerettem volna lenni. Átöleltem a derekát, következő kérdésére csak felnyögtem, képtelen voltam válaszolni rá, vagy még annyira nem tudtam. Nyelvével ajkaim közé hatolt, megremegtem, és közelebb léptem hozzá kellett Jaques, éreztem, hogy valamerre tartunk, de teljesen elvesztettem a tájoló képességem, aztán az ágyon kötöttünk ki. Újra feltette a kérdést, és várt. A hátát cirógattam miközben alaposan megrágtam a szavakat...
-Nem! Szeretném ha örökre itt maradnál... velem.-suttogtam félénken, nem voltam biztos abban, hogy ez jó ötlet, de bíztam a férfiben, és most ez volt a legfontosabb. Átöleltem, és lassan újra megcsókoltam, olyan érzés volt, mintha hazaértem volna. Kicsit ijesztő, de mégis túl jó ahhoz, hogy ne higgyek benne. Szerettem volna, ha fel sem merül bennem az a kérdés, hogy de mi lesz ha marad? Mit fogok majd kezdeni ezzel? Eddig minden pasi maximum két hétig bírta mellettem... Jaques vajon elviselné a sok hülyeségem? Nem hiszem... de ő sem akar menni, látszik rajta... Akkor most mi van? Óvatosan megszakítottam a csókot, és lassan a szemeibe néztem.
-Jól meggondoltad, hogy itt szeretnél maradni? Eléggé kicsapongó jellemmel rendelkezek... Még senki... szóval... eddig mindenki kb két hetet bírt mellettem...-böktem ki a végét gyorsan, azt már nem tettem hozzá, hogy pont Ő az akinek a kedvéért most bármit megtennék, valamiért hatással van rám, és nem tudom eldönteni miért...

Azt mondta, amit láttam rajta. Eléggé nyilvánvaló volt, hogy nem akarja, hogy menjek, ahogy én sem akartam menni. Azt nem értettem, hogyan jutottunk ide. Hiszen megerőszakoltam, ő mégis azt szeretné, hogy maradjak. Nem igazán tudtam ezt hova tenni, de a nagyobb gond az volt, hogy én is maradni akartam. Ujjaival simogatott, én meg kicsit sem fogtam vissza magam, egyből ajkaira tapadtam. Mondandójával megszakította a csókot, de csak ennyi ideig hagytam, nyelvem újra behatolt ajkai közé, hogy ugyanott folytassuk. Ő engem akart, én őt, ezzel teljesen kiegészítettük egymást.
- Örökre? Jól meggondoltad? Képes vagyok komolyan venni - vigyorogtam, de szinte a szájára suttogtam, nem akartam elhúzódni.
- Még a tegnap éjszaka ellenére is? Szeretném valahogy jóvátenni, csak mondd meg hogyan. Egy szempontból azért nem bánom... ha nem rángatlak ide, akkor nem ismerkedünk meg úgy igazán. Persze ez nem mentség - sóhajtottam fel. Nem értettem, miért csináltam, hozzászoktam, hogy mindenkit megkapok, de nem csak ezért szereztem meg a lányt, hanem mert vonzott, persze attól még visszafoghattam volna magam.
- Ami azt illeti én meggondoltam és nem szeretnék itt maradni - kezdtem bele és figyeltem a lány csalódott arcát.
- Ez egy szálloda. Sokkal jobb lenne, ha inkább te jönnél hozzám - mosolyogtam rá és láttam, hogy megnyugodott, ahogy leesett neki, miért nem akarok itt maradni.
- Akár már ma. Mondjuk most. Beköltözhetnél, de csak miután... - kezdtem bele, de ezt már nem szavakkal akartam kifejezni. Lehámoztam a válláról a köntöst és puszikkal halmoztam el a területet, aztán lejjebb haladtam a testén, nagyon izgató volt.

& Jaques Feehan

Vágyak...

+18

Tisztában voltam vele, hogy mit szeretnék, annak ellenére ahogy bánt velem, nem akartam, hogy ez véget érjen, és ne találkozzunk többet. Mi több magamhoz szerettem volna láncolni. Jól esett hozzáérni, és senki mással nem akartam ezt csinálni.
-Jól meggondoltam.-suttogtam kissé vágytól fűtött hangon, ahogy újra az ágyon feküdtünk. Felhozta a tegnap éjszakát, mire ajkaira nyomtam az ujjam, hogy ne beszéljen többet. Puha csókot nyomtam rájuk, majd mikor közölte, hogy nem akar maradni mégsem, megrémültem. Még a szemeim is tágra nyíltak, és azonnal tiltakozni kezdtem volna, ha meg nem szólal újra. Percekbe telt, míg felfogtam a mondat értelmét, de addigra már Jaques "támadásba" lendült, én pedig felnyögtem a kezdetleges meglepettségemben. Magamhoz húztam, és forró csókban részesítettem, míg lassan a hátára fordítottam, és fölé másztam.
-Komolyan gondolod, hogy én nálad?...-kérdeztem rá levegő után kapkodva, miközben ujjai bejárták a felsőtestét, majd lassan lefelé haladva elértem a nadrág gombját amit szépen lassan ki is gomboltam, hogy utána a cipzárral ügyeskedve, egy laza mozdulattal letolhassam róla a nadrágot. A csípőjére ültem, és finom puszikkal kezdtem el kényeztetni a nyakát, majd áttértem ajkára, és lassan lejjebb csúsztam, hogy csókokkal borítsam a mellkasát. Aztán még lejjebb merészkedtem. És kis segítséggel a boxernek is búcsút mondott a férfi. A teste árulkodó jelekkel látott el, főleg, hogy elég szemléletes is volt. Még egy pislogásra sem volt ideje, már ajkaim közé csusszant a férfiassága. Feltett szándékom volt, hogy addig kényeztetem, míg nem sajnálja. Finoman végigkarmoltam a mellkasát, míg pillantását kerestem. Fogalmam sem volt, hogy mit szeret, és hogyan, de én a kedvére akartam tenni. Egyre magabiztosabban bólogattam felette, amíg meg nem éreztem, hogy az összes izma összerándul. Finoman körbenyaltam a makkját, majd újra körbe öleltem ajkaimmal és addig kényeztettem, míg el nem élvezett. Öröm volt hallani, ahogy szabálytalanul veszi a levegőt, mielőtt felhúzhatott volna magához nyeltem egyet, majd óvatosan ajkaira tapadtam újra. Elvette az eszem, és ez minden élvezeti szernél jobb volt.
-Akarlak Jaques!-nyögtem a fülébe, lemásztam róla, és mellé heveredtem, nem igazán zavart, hogy a köntösöm már félig nincs rajtam, végül is a tegnap este után úgy sem számítana. Ujjaimmal játszottam tovább a férfiasságán, miközben kihívó pillantással hívtam csatára.

Ahogy láttam rajta a döbbenetet, úgy lett szélesebb a mosolyom. Nem is értem, miért kérdezett vissza. Ilyenben nem szoktam viccelni, azt akarom, hogy velem legyen mindig.
- Persze, hogy komolyan gondoltam. Korai, de nem szeretem húzni a dolgokat. Ami jó, azt miért vonjuk meg magunktól? Veled lenni pedig nagyon is jó - suttogtam halkan a lány bőrére, kellemes borzongást kiváltva belőle.
Azt már egyébként is észrevettem, milyen érzékeny a nyaka. Kissé talán még a kijelentésem hatása alatt volt, miközben én már a köntöst húztam le a válláról.
- Szeretnék mindig erre ébredni – suttogtom mosolyogva, ahogy végigsimítok a köntös által nem takart részen, kihasználva a meglepettségét. Aztán fordul a dolog és ő tesz olyat, amitől bennem akad a szó. Szinte egy mozdulattal kigombolta a nadrágom, majd meg is szabadított tőle és innentől már a testem beszélt helyettem. Nem mintha egyébként nem lett volna hangulatom hozzá, de Shea érintéseitől hamar jelezte a testem, mennyire jólesik, amit csinál. Már semmi nem volt rajtam, majd ahogy egyre lejjebb halad, egy mozdulattal elmerültem ajkai között. Halkan felnyögtem... ez annyira finom. Ahogy a puha szája körülöleli a kemény férfiasságom, egyből egy újabb nyögéssel jutalmazom. Élvezem, ahogy becsúszok a szájába, majd ki, egyre jobban belejön ő is. Nagyon eltalálta mit szeretek, az erősséget, a gyorsaságot és egyszerűen megőrülök, ahogy közben a szemembe néz. Belemarkolok a lepedőbe az egyik kezemmel, a másik a lány felé indul meg. Beletúrok a hajába, de nem irányítom, pedig erős a késztetés, de annyira jól csinálja, nem akarom megzavarni. Az izmaim megfeszülnek és már nem figyelek arra, hogy halkan nyögjek fel.
- Shea... ez elképesztő... őrület mennyire jó vagy – nyögtem elismerő szavakat, tényleg nagyon ért hozzá, hogyan felejtsek el mindent, a tegnap éjszakát is és csak arra az élvezetre figyeljek, amit ő okoz nekem.
- Csináld még... ne hagyd abba – nyögöm, de már érzem, hogy nem bírom sokáig. Igazából egyáltalán nem bírtam sokáig, éppen elég ideig ahhoz, hogy ne legyen ciki a helyzet, de máskor jobban kell figyelnem. Az az élmény, amit okozott, elképesztően izgató. Ha ez nem lett volna elég, Shea le is nyelte az élvezetem, még jobban fokozva az egészet. Mellém feküdt, a köntös már szinte alig takart valamit. Keze tovább izgatta a férfiasságom, még érzékenyebb volt, az előző élvezet hatására, kiélveztem az érintést, de tudtam, hogy lépnem kell végre nekem is.
- Szólj, ha... szóval érted... – jelentőségteljes pillantással néztem a szemeibe. Nem akartam kimondani, tudja, hogy mire gondolok. Az előző éjszaka fogalmam sincs, miért tettem ezt vele és nem értettem, miért nem haragszik. Örülök neki, csak nem értem, más kidobott volna, ő meg helyette a csúcsra juttatott. Megőrülök érte. Ujjaim lassan bontották ki a köntöst, majd lesimogattam róla teljesen, már semmi sem takarta előlem gyönyörű testét.
- Hogy nézhetsz ki ilyen jól? Olyan finom vagy – suttogtam és közben megnéztem magamnak, ha már tegnap nem volt erre időm. Elhatároztam, hogy lassan fogom a csúcsra juttatni, kényeztetni akarom, de nem csak azért, mert bűntudatom van. Egyszerűen csak azt akarom, hogy neki is jó legyen.

& Jaques Feehan

Vágyak...

+18

Tényleg nem hittem el, hogy Jaques velem osztaná meg a hálószobáját, egyszerűen képtelen voltam belegondolni, hogy ez lehetséges-e. Aztán, hogy ennek tudatában, vagy csak úgy, de hagytam, hogy a saját vágyaim kicsit felül kerekedjenek rajtam és a férfit olyan magasságba repítsem, amilyet még sosem csináltam. Jó érzés volt, hogy nem irányít, hagyja, hogy én fedezzem fel, hogy a testének mire van szüksége. Isteni volt ahogy már nem tudta visszafogni a nyögéseit. A nevemet hallani a szájából annyira édes volt és csak még jobban beindított, meg sem álltam, míg az élvezete le nem folyt a torkomon. Isteni jó érzés volt a férfivel foglalkozni, mellé heveredni, és még kicsit "piszkálni", majd puha csókokat nyomni a bőrére, míg le nem hámozta rólam a köntöst. Én feküdtem a hátamon ugyan úgy, mint nem is olyan régen Jaques. Egy kicsit elpirultam ahogy végignézett rajtam, de ez inkább a bóknak a hatása volt. Persze én sem tudtam betelni a férfi test látványával, sőt. Bárki mondhatna bármit, számomra Jaques maga a tökéletesség. Feltornáztam magam, és csókot loptam tőle mielőtt bármit is csinálhatott volna, majd vissza hanyatlottam a párnáim közé.
-Mond csak, biztos, hogy nekünk ezt kellene tenni?-nem hagytam cselekedni, inkább visszahúztam magamra és úgy pislogtam rá. Végig simítottam az arcán, majd az oldalán, mielőtt újabb csókot adhattam volna. Persze nem állíthattam meg sokáig, ezzel tisztában voltam, de én azt is tudtam, hogy én mit akarok. Most pedig nagyon szerettem volna, ha az lesz amit kívánok. Jelen esetben pedig magát Jaquest kívántam. A lopott csókokat lassan nyújtottam, finoman ráharaptam az ajkára, szívogattam egy kicsit, majd nyelvem utat tört előre, hogy kihívóan kérkedjen a férfiével.
-Szeretkezz velem.-suttogtam a fülébe ahogy elszakadtam ajkaitól, majd kacér mosolyt villantva rá, vártam a reakcióját.

Ennyire jó még soha nem volt. Sok nővel voltam már, de egyik sem tudott ilyen magasságba repíteni. Amit Shea művelt velem, az minden képzeletem felülmúlta. Mást sem tudtam, csak nyögni a kéjtől, megrándult a testem, aztán végre elértem a csúcspontot. Egyből csókolni kezdtem a lányt, amint feljebbcsúszott. Nagyon értette a dolgát, le sem vette a kezét rólam, így izgattott tovább, mert annak ellenére, hogy nagyon érzékeny voltam, jól esett. Lassan elkezdtem kihámozni az amúgy sem sokat takaró köntösből. Shea megszólalt, én meg az ujjamat puha ajkaira helyeztem, jelezve, hogy ne beszéljen, főleg ne erről.
- Biztos, hogy nekünk ezt kell tenni – jelentettem ki határozottan egy csókot követően. Határozottan haladtam lefelé, végigcsókolgattam a testét, amit tegnap kihagytam, ma nem akartam kihagyni. Finoman csináltam, minden mozdulatom ellentéte volt a tegnapinak. Azt akartam, hogy élvezze, ahogy én is. Végigcsókolgattam a mellét, majd a két melle közötti területet, így haladtam lejjebb, egészen addig, ahol tegnap feltehetően a legnagyobb fájdalmat okoztam neki. Végig a szemeibe néztem, miközben széthúztam a lábait, figyeltem a reakcióit és ha bizonytalanságot láttam volna rajta, abbahagyom. Nem láttam semmi ilyet, úgy tűnt, ő is pont azt akarja, amit én. Nyelvemmel kezdtem kényeztetni, az első pár mozdulatnál még a szemeibe néztem, aztán hagytam, hogy csak az élvezettel foglalkozzon. Elhatároztam, hogy addig nem hagyom abba, amíg meg nem hallom a lány kéjes nyögéseit, amik tegnap miattam elmaradtak. Nem kellett sokat várnom. Élvezettel folytattam még akkor is, amikor a teste megfeszült, hangosan felnyögött, szinte remegett, de még ezt követően is, egészen addig nyalogattam, amíg lassan le nem nyugodott, hogy aztán újra felizgassam. Felcsúsztam hozzá és a csókot követően megosztottam vele valamit, aminek én nagyon ne örültem.
- Shea, nincs nálam több óvszer – jelentettem ki. Ezért nagyon utáltam magam, hogy nem készültem többel. Pedig Shea volt minden vágyam.

+18

*Azt hiszem... Úgy gondolom, hogy már tegnap ilyennek kellett volna lennünk, akkor nem lett volna gond. Kényeztettük egymást, és az sem zavart, hogy kicsit hangosabbak vagyunk a kelleténél. Mikor ő került felülre és indult el csókjaival lefelé néha megremegtem, aztán megéreztem a nyelvét ott lenn, szinte azonnal felnyögtem, hogy a gyengédség miatt, vagy mert új volt számomra ez az érzés nem tudom, de olyan volt, mintha becézne. Nem tartott soká, míg elélveztem, de Jaques még akkor sem hagyott nyugtot, egészen addig űzött, míg újra el nem kezdődött az egész, aztán abbahagyta, és egy csók után közölte, hogy nincs nála gumi. Csalódottan nyögtem fel, ez rosszul hangzik.*
-Nem érdekel.*nyöszörögve húztam közelebb magamhoz, nem akartam, hogy itt most abbahagyjuk, hiszen el sem kezdtük. Vágyok rá és nem is kicsit, hát nem érzi?*

+18

*Képtelen lettem volna megállni az után amit kapok, Jacques túl jó volt, ezt pedig nem tudtam neki hogy viszonozni, még annyi mindent nem tudok. Amikor közölte, hogy nincsen védőruha tojtam az egészre, érezni akartam. Semmibe se kerül, maximum egy esemény utáni tablettába. Ahogy birtokba vette a testem felnyögtem, sokkal finomabb mozdulatai voltak mint éjjel. De most semmit sem bántam volna. A mélyebb lökéseknél körmeim a hátába vájtak, nem tudta visszafogni magam, pedig nagyon igyekeztem. Aztán már nem tudtam mire figyeljek inkább. A levegőt sem tudtam egyenletesen venni a férfi pedig nem úgy tűnt, mint aki megállna bármikor is. Amikor már nem akartam több véres nyomot hagyni a hátán ujjaimmal a lepedőbe markoltam, képtelen voltam nyitva tartani a szemem. Amikor elélveztem Jacques nevét nyögtem, teljesen elvesztettem az idő és a tér érzékem. Mély levegőket vettem miután Ő is követett és rám borulva próbáltuk összeszedni magunkat. Élveztem férfias súlyát, semmiért el nem cserélném. Egy futó csókot nyomtam ajkaira, majd tovább pihegtem óvó karjai között. Aztán egyszer csak kopogtattak. Nagy szemeket meresztettem a rajtam ejtőző férfire, majd mérgesen csaptam az ágyra, mikor az ajtón kívülről megszólalt a "Szobaszerviz" felkiáltás.*