Lucien & Lucas

*Semmit sem vártam jobban, mint hogy ma végre újra lássam Lucast. Már hetek teltek el a legelső randi óta, most viszont minden megváltozik, legalábbis nagyon remélem. Eddig a lehető legjobban visszafogtam magam, de ez nem mehet a végtelenségig. Jelet kell rá tennem, hogy az enyém. Laza vacsorát csináltam ma, valójában reggel bevásároltam, még a munkahelyet is messzire kerültem, aztán otthon ténykedtem. Kicsit hasonlíthattam egy őrült szerelmeshez, de nem érdekelt különösebben. Már nagyon vártam az estét, hiszen ma hozzám terveztük a randit. Tudtam mikor jön, addigra már letusolva, felöltözve vártam. Ahogy megszólalt a csengő már vetődtem is az ajtó felé. Boldog mosollyal nyitottam ki és öleltem is magamhoz Lucast egy szűzies csók kíséretében.*
-Szia!*nyögöm a csókba, és beljebb húzom a házban.*
-Milyen napod volt?*kérdezek rá miközben a konyha felé terelgetem. Remélem nem néz majd nyálas szőke hercegnek, egyszerűen csak... amúgy is szeretek főzni.*
-Tűzdelt csirkemell párolt zöldségekkel, és puding. Ez ma a vacsora.*suttogom a fülébe ahogy mögötte állok a konyha ajtóban.*

*Szeretek Lucasnak főzni, egyszerűen így kerek az életem, ha ő velem van. Remélem még sokáig. A köszönés után egyből a konyha felé terelem. Mikor rákérdez az én napomra elvigyorodom.*
-Főzőcskéztem, meg itthon voltam egész nap, rád vártam.*vallom be kissé elpirulva, aztán közlöm, hogy mi lesz a vacsora, a megfelelő választ kapom rá. Persze, tudom, hogy a kedvencei, igyekszek mindig a kedvére is tenni. A nyakára suttogok, várom a hatást. Persze egyből megfordul a karjaim közt, kivételes dolognak számít mikor Ő kezdeményez csókot. De mindig feltüzel vele. Magamhoz szorítom és elmélyítem a csókot, imádom Őt.*
-Akkor vacsora?*suttogom ajkaira ahogy kézen fogom és bevezetem a konyhába. Leültetem és tálalok. Persze mellé települök, mert megtehetem, remélem, hogy ízleni fog neki a főztöm, ha nem, még mindig tudunk csinálni mást.*
-Esetleg egy pohár bort?*teszek fel még egy kérdést, s ha igen a válasz töltök azt is mielőtt leülnék enni.*

*Egyre nehezebben állok ellent a vágyaimnak, de nem akarom lerohanni Lucast. Muszáj még egy kicsit féken tartanom magam. Az általa kezdeményezett csók után az asztal felé terelem, tálalok, majd borral kínálom. Mosolyogni kezdek a kikötésén, így két borospohárral és egy üveg borral ülök a vacsora és Lucasom mellé.*
-Nyugi, ha már le akarlak itatni akkor csatlakozom is.*vigyorgok rá, persze sejtheti, hogy nem beszéltem komolyan, de valamivel el kell vennem a feszengését, meg a sajátomat is. Lucas túl fontos, hogy egy meggondolatlan lépés miatt elveszítsem őt. Ahogy belekortyol a borba én is így teszek, végül nekiállunk a vacsorának. A kis vallomásától az egekig tudnék szállni, de nem teszem. Ráérek még.*
-Én is szeretlek. Jobban, mint hinnéd.*reagálom le a szavait, majd tovább eszek. Hozzá szeretnék végre érni, mindenhogyan.*
-Lucas... Hogy gondolod, ma éjjelre nagyon várnak otthon? Mármint... Szeretném ha itt maradnál. Nem akarlak elengedni.*pillantok rá két falat között, paprika vörösen. Be kell vallanom nem igen szoktam ilyet kérni. Valójában senkitől, így nekem is vannak még új helyzeteket amiket ki kell próbálni, de miért ne tehetném meg most rögtön?*
-Légy egészen az enyém!*kérem tőle, miközben nyelek egyet az izgalomtól. Nem tudom hogy áll majd ehhez, én nagyon szeretném, de természetesen ha nem akarja, akkor tudja a járást. Van még időnk. Remélem rengeteg.*

*Ha nem tudnám, hogy Lucas mennyire izgul... Még én sem tudom mit várok ettől az estétől. Eddig nem is képzeltem el, hogy milyen lesz. Az biztos, hogy én is kicsit meg vagyok lőve, nem tudom mit kezdjek egy szűz sráccal, de majd remélem a helyzet adja magát. A kérdésem elég nyögve nyelősre sikeredik, és alig várom, hogy Lucas válaszoljon rá. Persze a kérdésem kiváltja belőle a teljes meglepettséget még az evőeszköz is kiesik a kezéből. Felvont szemöldökkel figyelem őt, a válasza annyira halk, hogy majdnem közelebb kell hajolnom, hogy biztosan értsem. Aztán megtalálja a hangját, válaszol rendesen, én pedig majdnem kiugrok a bőrömből örömömben. Egy szűzies csókra hajolok hozzá közelebb, majd mindketten az ételre figyelünk újra. Megérinti a karomat, érzem azt a különös bizsergést, ez most annyira más, mint eddig. Tudom, hogy vele más lesz. Ahogy végzünk a vacsorával elpakolok, mosogatni később is ráérek. Lucas mögé lépek, a nyakába csókolok és átölelem.*
-Gyere...*fogom meg a kezét, majd ahogy feláll elindulok vele az emeletre. Persze ismeri már a járást, de most minden olyan más, mintha az egész házban sokkal több szín lenne... Bár ezt már előbb felfedeztem. Mióta a fiú belépett az életembe sokkal, sokkal boldogabb vagyok. A hálóba húzom, azt hiheti, hogy egyből a lényegre térek, de nem! Persze az ágyig sétálunk, ott pedig csókolva húzom magammal, míg az ágyra nem esünk, én alul ő pedig rajtam. Nem engedem el, kezemmel simogatom, legalábbis az egyikkel, mert a másik a tévé kapcsolót keresi. Jelenleg még nem tudom hogyan fogok majd neki. Teljesen el akarom csavarni a fejét, hogy ne izguljon annyira. Feküdtünk már az ágyban, teljesen egymásba feledkezve, de mindig megálltam. Nekem Lucas érzései sokkal fontosabbak, mint ahogy azt bárki el tudná képzelni.*
-Azt remélem tudod, hogy semmit nem akarok rád erőltetni... Ugye?*suttogom ajkai közé, miközben pillantását keresem. Aztán fordítok a felálláson, Ő kerül alulra. Tovább csókolom, kezem a felsője alá csúsztatom, finoman simogatom az oldalán, megveszek érte.*

*Bár mennyire is tudom, hogy még várnom kellene egy kicsit, nem bírom tovább. Kézen fogva húzom ki a konyhából, hogy hálószobába vonhassam. Gondolom meg van illetődve, hogy nem térek egyből a lényegre, végül is nem az célom, hogy csak én akarjam, hanem hogy Ő is. Vágyjon rám annyira, mint ér Ő rá. Az ágyra húzom, először én vagyok alul, majd fordítok a helyzeten. Felnyög a helyváltoztatáskor, de csak egy kedves mosollyal pillantok rá. Felteszek egy kérdést, amire igazán érdekes választ kapok. Bevallom nem erre számítottam Lucastól, de nagyon jól esett. Talán ez lökött át azon a pici határon ami még elválasztott attól, hogy megmutassam neki mennyire szeretem. Ajkaira tapadtam, kezem a felsője alá csusszant, éreztem ahogy megmerevedik egy pillanatra, de aztán szépen lassan ellazul. Mellé heveredek, lassan simogatom a felsője alatt, aztán a nyakához hajolok és ott csókolom meg, kicsit meg is szívom, de nem nagyon. Valójában nem tudom hogyan fogjak hozzá, beszélnünk kell-e valamiről... De úgy érzem meg sem tudok szólalni.*
-Szeretlek.*súgom neki, miközben lassan kihámozom a felsőből.*
-Érinteni akarlak, itt, itt és itt...*nyögöm, ahogy végre meglátom puszta bőrét. Ujjamat végighúzom a mellkasán, az oldalán, majd a hasa alján, szemléltetve, hogy hol is akarom érinteni, először. Bár szerintem a hangomon hallatszik, hogy még hol érinteném. De nem sietek el semmit, vissza tudom fogni magam. Legalább is nagyon azt hiszem. Újabb csókot nyomok ajkaira, birtokolni vágyom, mindent oda akarok neki adni, de ugyanúgy elvenni is szándékozom. Csók közben tovább kalandozik a kezem, egészen odáig, hogy már nadrágon keresztül simogatom.*

*Valójában nem gondoltam, hogy már ma ide jutunk. Sőt, nem is terveztem, hogy a közeljövőben ezt meg tudom majd tenni, most pedig Lucas segít levenni a felsőjét. Nagyon boldog vagyok, hogy Ő az enyém. Most viszont kicsit tovább megyek, mint bármikor máskor, épp ezért meg is értem, hogy eltolja a kezem és az ágyam szélére ül. Csendben figyelem, nem szólalok meg, csak mikor összeszedi magát annyira, hogy visszafeküdjön mellém. Persze azonnal át is ölelem, magamhoz húzom, miközben tévé csatornát váltok.*
-Én aztán semmiért nem haragszom. Tudom, hogy neked ez új... Valójában a helyzet nekem is. Nem igazán tudom hogyan is kellene viselkednem.*húzom el a számat egy pillanatra. Ez természetesen nem teljesen így van, de majd alkalmazkodok... összecsiszolódunk ebben is.*
-Majd együtt megoldjuk. Rendben?*mosolygok rá miközben egy csókért hajolok. Lassan, szerelmesen kezdek bele újra az ellazításába, ha kell egész este ezt fogom gyakorolni, ráérünk... de tényleg. Szeretem Őt. Most el sem szakadok ajkaitól miközben szépen lassan fedezem fel a testét, úgy húzom végig rajta az ujjaimat, mintha meg akarnám jegyezni, melyik pólusa hol is van. Hosszútávra tervezem Lucassal, szóval ha minden jól megy akkor tudni is fogom ezeket. Most viszont kihagytam azt a területet amiért az előbb eltávolodott, combját kezdtem el simogatni, visszatértem az oldalára, majd újra a combja következett. Isten tudja meddig csináltam ezt mire ajkaitól elszakadtam. Nyakára adtam utána puha puszikat, kicsit ki is szívtam, majd elindultam lefelé, az övnél álltam csak meg, onnan pislogtam fel Lucasra, hogy engedélyt adjon az eltávolításra.*

*Hogy felkészültem-e arra, hogy Lucas így fog reagálni először? Tisztában voltam vele. Azért egy első alkalom... Paráztatós na! A legelső is, meg minden új első alkalom is az, pont ezért igyekszem kicsit megnyugtatni kedvesemet, hogy nekem is furcsa és új a dolog. Az meg még furcsább lesz, hogy... Basszus kulcs, még sosem volt szűz párom... Mintha tojásokon járnék, ez olyan éjszaka lesz. Minden vágyam, hogy neki tökéletes legyen az első, ezért pedig tenni is óhajtok normálisan. A ciki, hogy tényleg nem volt még tapasztalatlan partnerem. Egyszer élünk, mindent ki kell próbálni. Lucassal bármit! Újra a kényeztetésé a főszerep, nem fogok rohanni, nagyon nem tervezem. Mégis újra eljutok a nadrág széléig az apró puszikkal. Persze közben érzem, hogy Lucas teljesen megfeszül újra, lesz még mit ma lerendezni este. Mikor kinyögi, hogy ne hagyjam abba, megint váratlan dolgot teszek... Tényleg nem sietek. Újra fordítok a felálláson, megint Ő kerül felülre, lehúzom egy lágy csókra miközben ujjam az oldalán zongorázik. Belecsípek kicsit a combjába, nem fájón, inkább csak hozzá érek, de azért csak megérzi. Rávigyorgok, majd egy-két pillanatig csak azokat a világoskék szemeit nézem. A kérdése meglep, persze számítottam rá, de ez így... Amikor elpirul magamhoz húzom és megcsókolom.*
-Megígérem, hogy vigyázni fogok rád.*suttogom ajkai közé, ha tetszik a rendszer neki ha nem, fel tudok készülni egy éjszakára, tudom mi kell.*
-Vegyük le a nadrágod. Segítesz?*keresem a tekintetét, majd ahogy a csípőmön ül kezeim a combjaira vándorolnak, van egy olyan érzésem, hogy nem imádkoztam még ezért a nadrág levételért eleget. De persze ez csak Lucason múlik, hogy engedi vagy sem. Inkább többször megkérdezem, mint hogy azt érezze, hogy át van b@szva a palánkon, nekem az Ő öröme kell ennek pedig szépen le kell fektetni az alapjait.*

*Nem is tudom hogy mit kéne tennem most Lucassal. Egyszerűen nem akarom elveszíteni, épp ezért lépegetek csak nagyon lassan előre. Végül is az egész este a rendelkezésünkre áll. Épp ezért fordulok újra a hátamra, hogy aztán kedvesem ott díszelegjen a csípőmön. Jól áll neki. Mikor rákérdezek a nadrágjára, édesen bontogatni kezdi az övét, de megáll, nagyon ravasz. Szinte azonnal pattan a gomb az én farmeromon is. Egy csókot kezdeményez, amihez csatlakozik egy plusz cselekvés, ennek hatására belemarkolok a fenekébe. Hagyom, hogy lemásszon rólam, majd az oldalamra fordulok, hogy láthassam.*
-De azonnal levarázsolom, viszont először érdekel a látvány egészben.*vigyorodok el, ahogy ujjaimat végighúzom az oldalán. Nem is tudom hová siet ennyire. Lehet, hogy elvette az eszét az a kis bor? Nem hiszem. Vagy olyan türelmetlen, mint én? Ugyan, az nem Lucas... Csípőjét megemelve várja, hogy megszabadítsam a nadrágjától, végül nagy kegyesen meg is teszem, miközben ajkait falom. Azután fölé mászok és hozzá nyomom magam. Figyelem az arcát, majd lassan újra és újra megcsókolom.*
-Nem tudom mit kezdjek veled. Túl jó vagy hozzám. Sosem fogom tudni eléggé megköszönni.*suttogom ajkaira, ahogy ujjaim lassan bejárják a testét, egyre lejjebb haladva, majd még lejjebb, míg hüvelykujjam meg nem akad a bizonyára vadi új boxerben, hiszen látom Lucas oldalán a kis piros vonalat, amit a friss először nyújtott gumi hagy.*
-Mesélj, mit szeretnél, ha megtenném veled?*gonosz kis fény csillan a szememben, ahogy felteszem a kérdést, nagyon kíváncsi vagyok Lucas válaszára. Vajon szavakba tudja önteni amit szeretne érezni?*

*Csendben hallgatom Lucast, ahogy elpirul és nem tudja rendesen mondatokba önteni amit szeretne, túlságosan is hozzá illik. Mosolyogni kezdek, majd csendben bólintok. Az ujjaim újra fölfelé vándorolnak a testén, az sem érdekel igazán, hogy már most feláll neki, persze érdekel, de nem úgy. Ebből legalább tudom, hogy tényleg közel járok a célomhoz. Lassan közelebb hajolok, belecsókolok a nyakába majd áttérek ajkaira, s miközben falom egyre szenvedélyesebben, úgy húzom le róla a boxert. Nem állok meg, mikor a kezemmel már nem megy tovább, ajkaitól nem akarok elszakadni, egyik lábammal segítek az utolsó textil darabnak a földre hullni. Egyik kezem a már mezítelen csípőjén, a másikkal a feje mellett támaszkodok. Egy pillanatra megszakítom a csókot, látnom kell az arcát, de végül meg is szólalok.*
-Akkor állunk meg amikor te szeretnéd. Csak szólnod kell tudod.*hangom komoly, ajkaimon mégis lágy szinte fesztelen mosoly játszik. Én direkt nem vetkőzöm le, így talán annyira nem érzi feszélyezve magát, pedig jól megkínoztam már azzal is, hogy el kellett mondania, hogy mire vágyik. Újra megcsókolom, miközben csípőjén lévő kezem elindul lejjebb. Combjain simítok végig először, gondolva ezzel jól meglepem. Aztán ujjaim lomhám közelednek féltett kincséhez, apró csókokkal halmozom el, kicsit a nyakát is kiszívom közben, majd lustán végigsimítok egész hosszán. Be kell vallanom ez a helyzet sokkal belsőségesebb, mint bármelyik eddigi kapcsolatom, vagy viszonyom. Félek is, hogy összetöröm ezt a szép álmot, aztán majd csak leshetek, hoppon maradok. Nem rohanok, lassan simogatom míg ujjaim körül nem fogják, az előző tempóban kezdem izgatni, most csak rá figyelek, nem rohanok sehová.*