Terasz

by **Admin** Csüt. Aug. 23, 2012 11:41 pm

Ha nem bent szeretnéd elfogyasztani a vett finomságokat nyugodtan ülj ki a teraszra.

by **Rebecca Lia Watson** Kedd Jún. 18, 2013 1:50 pm

& Jason Tucker

*Muszáj találkoznom a másik apa jelölttel is, neki is segítenie kell, mivel én kértem az orvosokat, hogy majd csak utána mondják meg az eredményt, miután mind a két félnek a tudomására hoztam a dolgot és segítséget kértem tőlük. Most épp Jasonnel készülök találkozni. Egy órája hívtam fel, hogy találkozzunk, mert lenne egy fontos kérdésem, most pedig már a megbeszélt helyen kávézok kényelmesen, és ugyebár az elmaradhatatlan süteményt is nagyban majszolom, mikor észreveszem a haverpajtás kócos fejét. Már messziről intek neki, és ahogy odaér felállok, és magamhoz ölelem. Attól ami történt még haverok maradtunk. Legalább is részemről, a többi meg nem érdekel.*
-Te is ide költöztél, vagy csak követsz?*kérdezem viccesen a fiútól, majd beleiszok a kávémba. Jelen esetben nem tudom hogy kezdjek neki a dolognak. Hogy mondjam el, hogy ő is lehet az ikreimnek az apja. Aztán úgy döntök jobb túlesni mindenen.*
-Ha nem szeretnél a hármasikreim apja lenni, tedd meg nekem azt, hogy csináltatsz egy apasági tesztet.*nyögöm ki egy szuszra, és idegesen pislogok Jasonre, egyáltalán mit fog szólni ehhez? Reméljük kiderül időben, és bízzunk abban, hogy nem akar megölni, amiért már csak akkor szólok, mikor a pocakom is látszik.*

by **Jason Tucker** Kedd Jún. 18, 2013 6:43 pm

Azt hittem jó döntés volt ideköltözni és úgy tűnik az is. Becca nemrég hívott, hogy fussunk össze, közel ahhoz a helyhez, ahol jelenleg lakom. Tiszta jó, tudtunkon kívül is követjük egymást. Ez lesz az első alkalom, hogy úgy rendesen, kettesben találkozunk azóta az eset óta. Nem emlékszek sokmindenre, de azért azt sem mondanám, hogy semmire nem emlékszek, sajnos. Az még megvan, hogy nem éppen józanul Becca után indulok, miután felhív, majd egy sikátorban iszunk, betépünk, szóval olyat csinálunk, amit nem kéne. Pedig még ezt is tudtuk fokozni. Az egy dolog, hogy megdugtam a legjobb barátomat, de még a szüzességét és én vettem el. Mondjuk nem zavartatom magam, nem szokásom, a kapcsolatunk olyan, mint volt. Ez egy kivételes alkalom volt, semmi több. Viszont el sem tudom képzelni, miért akar ma velem találkozni, a hangja olyan más volt, jól ismerem, biztos, hogy valami bejelentésre készül. Hát azt már tudom, hogy hol lakik, azzal nem fog meglepni. Rám jellemző cuccot kapok magamra, egy farmert meg egy szűk pólót, mivel meleg van, nem bakancsot kapok fel, hanem egy magasszárú sportcipőt és már indulok is. A szokásos kiegészítők rajtam vannak, a hajam olyan, mintha most keltem volna fel, valójában sokáig tartott, mire a tükör előtt beállítottam. Leparkolok a terepjárómmal a kávézó mellett és ahogy a terasz felé haladok, már észre is veszem az én legjobb barátomat. Visszaintek neki, de az arcomra fagy a mosoly, amikor feláll, hogy átöleljen. Én is magamhoz húzom, de az a has... Hát remélem nem az, amire gondolok. Illetve nem az én dolgom, csak közöm ne legyen hozzá.
- Én is örülök, hogy látlak  – feltolom a napszemüvegem a fejemre, így jobban szeretek beszélgetni, főleg, ha olyannal dumálok, aki fontos. Alkalmi ismerősnél nem érdekel.
- Egyébként tudod, hogy ide költöztem, szóval szerintem te követsz  – nevetek és a pincért keresem a szememmel, igyunk már valamit. Aztán valahogy nem is lesz annyira érdekes az ital, Becca kérésére kapom fel a fejem.
- Ja jó vicc, már teljesen elszoktam a poénjaidtól  – nevetek, de lassan összeáll a kép. Hiszen az előbb tűnt fel, mekkora a hasa. Kezd görcsbe rándulni a gyomrom, nem is kicsit.
- Te most... nem vicceltél igaz?  – kérdezek rá szinte kisfiús arckifejezéssel. Nagyot nyelek. Nem akarom én ezt az egészet.
- Terhes vagy? Hármas ikrek? De... Becca... Te azóta ugye voltál mással is? Szóval nem csak én jöhetek szóba?  – sorolom fel a kérdéseket, amire választ akarok. Lehetőleg egyből. Talán kicsit bunkónak tűnik, de ez van, nem igazán tudom magam elképzelni egy gyerekkel, főleg nem hárommal. Ő ezt nagyon jól tudja. Vadul számolni kezdek magamban. Vajon lehet, hogy már ekkora hasa legyen? De hiszen előttem biztos nem volt senkivel. Ezt nem hiszem el. Nem elég, hogy részegen, betépve bedugtam a legjobb barátomat, a szüzességét is elvettem és lehet, hogy még fel is csináltam.
- De miért csak most szólsz? Nyilván nem most jöttél rá  – mutatok a hasára, amit eddig nem akartam szóvátenni vagy csak nem mertem, nem tudom. Nem tudok mit kezdeni a gondolattal. Három gyerek. Egy is sok.

by **Rebecca Lia Watson** Szer. Jún. 19, 2013 11:56 pm

*Valahogy ezt a reakciót vártam Jason Tucker-től. Megdöbbenés, megrökönyödés, és millió kérdés egymás után. Ez Tucker-re jellemző, még el is mosolyodok, majd felemelem a kezem, hogy egyszerre ennyi elég, ossza be a kérdéseit.*
-Nem, nem vicceltem, komoly a dolog. Igen hárman vannak és nem, nem csak veled voltam... Viszont a két aktus eléggé egy időben történt ahhoz, hogy te is apajelölt lehess, ezért kérem a segítséged.*válaszolok a többségre, majd hátra dőlök a székben és fáradt mosolyt villantok rá.*
-Azért nem szóltam eddig, mert nem mertem. Én elbújtam a világ elől, senki sem tudta hová mentem.*motyogtam elhúzott szájjal. Valahogy már nem volt jó kedvem. Jason olyan volt, mint egy rossz mártír.*
-Örülnék neki ha csak akkor húznád a szádat, ha mégsem Gabe az apa... Csak egy kis szívességet szerettem volna kérni, de vedd úgy, hogy semmit sem mondtam. Majd megoldjuk a dolgot.*csattantam fel végül, és felálltam a székről azzal a szándékkal, hogy távozom. Nem nézem tovább a savanyú képét, azt ne is várja tőlem. Egy kicsit lehetne megértőbb, nem azt akarom, hogy a kicsiket a nevére vegye, és hozzá költözhessek, csak meg akarom tudni, hogy kitől vannak... Levágtam az asztalra a pénzem, ezzel rendeztem a kávét és a sütit, majd elindultam kifelé a teraszról. Most tényleg mérges lettem, ezt pedig nem szeretem. Kiérve az utcára mély levegőt vettem, és neki támaszkodtam az első fának. Nem voltam a legjobban, és erre most Jason is rátett egy lapáttal.*

by **Jason Tucker** Vas. Jún. 23, 2013 8:21 pm

Azt hittem leesek a székről. Ez kicsit sok nekem egyszerre, fel is teszem a kérdéseket, amik eszembe jutnak, persze biztos lesz még ennél több, de Becca fel is emeli a kezét, hogy jelezze, ennyi elég. Hát én is így gondolom. Elég, ha csak a lényeget tudom, a többi ráér.
- Az nem rossz... szóval vagy én vagy valaki más rendes munkát végzett. Már bocsi, de három az... hát nem semmi  – mondom ki, amit gondolok, nem finomkodok, mert nem tudok gondolkodni. Kivételesen viszont nem bánnám, ha nem én lennék ennyire jó, hogy egyből hármat hozok össze neki. Ezt a dicsőséget meghagynám másnak.
- Nem merted? De te örülsz nekik nem? Mióta érdekel mások véleménye?  – kérdezek rá meglepetten, mert ez nem olyan dolog, amit titkolni lehet. Egy idő után látszik, főleg, ha hárman vannak.
- Jó, bocsi, hogy nem tudok felhőtlenül örülni a dolognak. Én azért nem így terveztem, hogy kész tények elé állítasz, hogy lehet, hogy lesz három gyerekem  – kicsit talán bunkó a kijelentés, mert Becca felpattan, leteszi a pénzt az asztalra és olyan gyorsan kirohan, hogy felkelni sincs időm, már el is tűnik. Ezt jól megcsináltam. Amint felfogom, milyen bunkó voltam vele, már megyek is utána, egy fának dőlve találok rá nem messze.
- Becca...  – kiáltok már messziről, aztán gyors léptekkel már mellette is vagyok és a karjaimba zárom. Az sem érdekel, hogy az egész kávézó azt hiszi, felcsinálom és nem vállalom a gyerekeket.
- Tudod, hogy nem úgy gondoltam, csak megleptél. Még senki nem közölt velem ilyesmit, hogy talán tőlem vár gyereket... sőt gyerekeket  – kezdek bele és simogatom a haját.
- Becca, ismersz... mindenben segítek, amiben szeretnéd és ha úgy van, akkor vállalom a... szóval a felelősséget, meg mindent, ami a babáknak kell  – folytatom, mert úgy néz ki nem tudja magától, hogy nem hagynám szarban. Pedig ismer.
- Mondd mit kell tennem, tudod, hogy megteszem – suttogom a hajába és lassan elhúzódok, hogy a szemeibe tudjak nézni, azok beszédesek.

by **Rebecca Lia Watson** Csüt. Szept. 05, 2013 6:16 pm

*Nagyon rossz érzés, hogy Jason így ki van akadva, nekem csak egy kis szívesség kellett volna, természetesnek tartom, hogy felkapom a sz@rt és kiviharzok a kávézóból, aminek meg is lesz az eredménye, mert már eddig sem voltam a legjobban, most meg végképp nem vagyok. Egy fának támaszkodok, hogy kicsit összekapjam magam, de mire ez megtörténne a drága barátom is megtalál. A karjaiba zár, én pedig képtelen vagyok ellenkezni... Végül is a színpadon társak voltunk mindig, így el is törik a mécses, imádom a hormonjaimat. Csak hallgatom amit Jason mond, de felfogni sincs rendesen időm. Már tol is el magától, hogy a tekintetem keresse. Mély levegőt veszek, úgy gondolom nem lenne okos ötlet telibe hányni a best-emet.*
-Ismerlek, nem azzal van a gond Jason, hanem, hogy... nem igazán tudok önmagam lenni, illetve ha azt nézzük nem úgy álltál a dolgokhoz, mintha egy kérést szeretnék tőled behajtani, hanem, mintha kivégzésre ítéltelek volna.*motyogom, inkább visszazuhanok a kajaiba, kicsit magabiztosabbnak érzem magam az ölelésében. Olyan Jason-ös. Szeretem, nagyon...*
-Szóval ha szépen megkérlek és elkísérlek, megcsinálod a tesztet?*semmi felelősség, csak én szeretnék tisztában lenni a dolgokkal. Ennyi jár nekem, ha már olyan okos voltam, hogy... A legjobb barátom elvette a szüzességem, aztán lefeküdtem az exemmel, akivel most végül megint együtt vagyunk... Bonyolult az élet meg kell hagyni.*

by Ajánlott tartalom

Terasz

Terasz

Re: Terasz

Re: Terasz

Re: Terasz

Re: Terasz

Re: Terasz

Re: Terasz