Vízesés

A barlangból kiömlő víz gyönyörű vízesésként hull alá a hegy lábánál lévő tóba.

A víz nem volt túl meleg, pont jó. Felnéztem, vártam Rebeccát és magamat szidtam, minek ugrottam le olyan korán. Még alkalmam sem volt rendesen végignézni a lányon kevés ruhában, viszont ő jól megnézte a felsőtestem. Láttam, ahogy lefelé nézelődik, de még mindig nem mert ugrani. Nem csodálom, elég magas, ráadásul nem tud úszni, ami meglepett. Azt hittem mindent tud, bár ettől még nekem ugyanolyan tökéletes lány volt, örültem, hogy végre valamit én mutathatok meg neki.
- Rebecca, gyere, ugorj, nagyon jó a víz - kiabáltam fel neki és a kezemmel is intettem, hogy ugorjon. Igazából magam sem értettem, de már ez a pár perc, amit én a vízben, ő meg még fent töltött, túl sok volt, vele akartam lenni. Aztán rávette magát. Eltűnt, azt hittem meggondlta magát, de aztán láttam, ahogy nekifutásból leugrik. Csak néztem, ahogy ugrott a lány, majd hatalmasat csobbant a vízben, nem messze tőlem. Közben kicsit közelebb is mentem, bár nem volt mély a víz, de Rebecca nem tud úszni. Hamar feljött a felszínre és közelebb került hozzám, nyilván azt akarta, hogy megtartsam. Ekkor esett le, hogy nekem leér a lábam, de neki nem, hiszen jóval magasabb vagyok nála.
- Ügyes voltál, nem gondoltam, hogy le mersz ugrani - vigyorogtam rá, persze gondoltam, hogy megteszi, de inkább viccelődtem vele. A pillantásom a szemeire tévedt, egymást néztük és megállt az idő. Semmi értelmes nem jutott eszembe, csak gyönyörködtem benne. Vizes hajjal is nagyon csábító volt.
- Most is úgy nézek rád, mint aki fel akar falni? - kérdeztem tőle, de valószínűleg felesleges kérdés volt, a hangom is egészen más volt, vágytól fűtött, érzéki. Eltűrtem egy vizes tincset az útból, majd végigsimítottam Rebecca arcán. Ajkaira hajoltam, puha, gyengéd csók volt, aztán elvigyorodtam és jól lefröcsköltem a lányt. Szinte vízi csata alakult ki, amikor lenyomtam a víz alá, majd én is követtem. A víz alatt is ajkait kerestem, nem volt egyszerű így csókolni, de ki akartam próbálni. Amikor feljöttünk a felszínre, éppen csak annyi időt hagytam neki, hogy levegőhöz jusson. Ajkaink ismét érzéki játékba kezdtek, szinte szerelmesen, egyre több vággyal rátapadtam.

*Rettenetesen féltem leugrani, valamilyen oknál fogva még is megtettem. Cam hiányzott, már abban a pár percben is, hogy előbb leugrott, én pedig rávettem magam arra, hogy a mélybe vessem magam. Amint leértem már kapálóztam is fel a felszínre, hogy levegőhöz jussak. Cam kezébe kapaszkodva húztam magam közelebb hozzá, aztán megállt az idő. Úgy nézett rám, mint eddig még senki, annyira békés volt minden, még a vicces kis mondatát is figyelmen kívül hagytam. Kérdése rántott vissza egy pillanatra az álmodozásból. Össze szűkült szemekkel néztem rá, de ismét nem tudtam megtartani a durcás kifejezést.*
-Nem most... még mindig.*válaszoltam neki kacagva, eltűrt egy vizes hajtincset az útból, majd lassan megcsókolt. Beleolvadtam a karjaiba, halkan felsóhajtottam, de nem gondoltam volna, hogy megtámad. Felsikkantottam ahogy az arcomba ért a víz mennyiség. Cam azonnal a víz alá nyomott, én pedig megijedtem, nem vettem előtte levegőt, reménytelenül kezdtem volna kapálózni, ha meg nem érzem, hogy ott van velem a víz alatt. Lassan újra megcsókolt, élvezettel karoltam a nyakába, azt szerettem volna, ha örökre így tart, magához egészen közel. Lassan a felszínre bukkantunk, és végre ismét levegő töltötte meg a tüdőmet. Rámosolyogtam a fiúra, majd újra csókolni kezdtük egymást. Nem tudtam volna elképzelni mást, percek teltek el, mire megszakítottam a csókot, és az égre emeltem a tekintetem. Már nem esett, és a felhők is eltűntek valamilyen oknál fogva. Ez belemart a szívembe. Nem akartam még visszamenni, de tudtam, hogy apa megölné Cam-et ha nem lenne ott munka kezdésre, én pedig az ágyamban. Csalódottan csaptam a víz tetejére, végül ismét a fiút néztem, aki elcsavarta a fejem, és a szívem is. Végig simítottam az arcán, finom puszikat nyomtam az arcára, végül az ajkára.*
-Lassan mennünk kell. Nem akarom, hogy bajod essen.*suttogtam ajkai közé fájdalmasan. El sem akarom engedni... Hát senki nem érti meg? Egyre rosszabb lett a kedvem, nem akarok tőle elválni.*
-Szívesen aludnék veled.*kacsintottam rá, és elindultam kifelé a vízből.*

Felnevettem a lány kijelentésén. Lehet, hogy tényleg másképp néztem rá, mint másokra, sőt másképp, mint rá, amikor először találkoztunk. Ebben egészen biztos voltam. Nem tudtam titkolni az érzéseimet. Látszott rajtam, ha valakit nem bírok, de az is, ha valakit kedvelek. Ennél tovább még nem jutottam. Rebeccára viszont szerelmesen néztem, ebben egészen biztos voltam, hogy ezt az érzést mellette fogom megismerni, sőt már egyre inkább éreztem, hogy iránta sokkal többet érzek. Felsikkantott, amikor megérezte az arcánál a vizet, de nem engedtem el, szorosan tartottam, érezte, hogy vele vagyok. Ahogy felbukkantunk a felszínre, a lány ajkaira tapadtam és érezhetően ő sem akarta megszakítani a csókot. Szerintem csak azért álltunk le, hogy levegőhöz jussunk, különben bármeddig képes lettem volna csókolni a lányt. Aztán tekintetét az égre emelte és rájött arra, amit én már régen tudok. Nem esett már az eső, nem is dörgött, így nem volt már okunk, hogy itt maradjunk. Legalábbis az időjárás miatt nem kellett már. Ettől a gondolattól elment a kedvem. Itt akartam maradni Rebeccával, próbáltam magyarázatot kitalálni, miért ne menjünk még vissza, végül a legegyszerűbb megoldást választottam.
- Nem lesz semmi bajom, de neked sem? Gondolod kiderül, ha nem alszol otthon? - kérdeztem a lánytól. Nem tudom, náluk mi a szokás, ha együtt reggeliznek, akkor elég könnyen kiderül, hogy nem aludt otthon, ha nem jelenik meg a reggelinél, de akkor is, ha így állít be, ahogy most van. Nem kérdés, gyönyörű, mint mindig, de látszik rajta, hogy az éjszakát kint töltötte. Megfogtam Rebecca kezét és visszahúztam.
- Én is veled akarok aludni. Nem tudom elképzelni, hogy az este hátralevő részét külön töltsük. Maradjunk itt vagy aludj nálam - vetettem fel a lánynak. Nem tudtam melyik a jobb ötlet. Itt kényelmetlen, összebújva nem, de azért mégiscsak kint vagyunk, én meg a munkásszálláson lakok. Elég ciki lenne ott aludni egy normális környezethez szokott lánnyal, még a saját lakásomba sem tudom meghívni. Egyedül vagyok a szobában, de ez akkor is egy munkásszállás. Elindultunk a lovak meg a ruháink felé. Útközben igyekeztem észrevétlenül, lopva végigpillantani a lány vizes és szinte fedetlen testén. Megálltam és finoman egy sziklához nyomtam, kezeimmel megtámaszkodtam két oldalt a feje mellett és vágyakozva néztem a szemeibe, majd a lány ajkaira tapadtam.

*Sosem gondoltam volna, hogy Cam ilyen romantikus is tud lenni. Nem bántásból, de nem néztem ki belőle. Lassú érzéki csókjai a mennyekbe repítettek, úgy éreztem sosem akarok többet visszaszállni a földre. Csak az a baj, hogy a tekintetem az égre tévedt, se eső, se felhő, se villámok. A búcsúzás szomorú madara repült felénk, én pedig ezt nem akartam megélni, el akartam szökni előle, csak nem tudtam hogyan.*
-Nem... Apa megszokta már, hogy hetente egyszer éjszakai lovaglásra megyek Diablo-val. Egyébként sem foglalkozik vele.*vonok vállat Cam kérdésére, majd elhintettem egy apró kis gondolat foszlányt miszerint szívesen aludnék vele. Holott tudom, hogy nem szabadna ilyenre gondolnom. Cam válasza úgy meglepett, hogy köpni nyelni nem tudtam hirtelen. Aztán eszembe jutott valami, aminek következtében sunyi mosoly terült szét ajkaimon.*
-Megvan! Aludj nálam te!*suttogtam, mint egy hatalmas titkot, ami szinte az is volt, hiszen ezért aztán akasztás jár majd, mind a kettőnknek. De képes vagyok vállalni a történet hátul ütőjét. Lassan vissza indultunk a lovakhoz, majd a fiú neki nyomott egy sziklának. Vágytól fűtött pillantásától szinte azonnal elolvadtam, a karjaiba omoltam, és szinte azonnal viszonoztam a csókját, jól esett a hajába túrni, érezni az ajkát az enyémen. Felnyögtem, képtelen voltam uralkodni a hormonjaimon. Igazából fogalmam sincs, hogy mit csináltam, és miért. Közelebb húztam magamhoz Cameront, és ujjaimat végig futtattam a hátán, majd az oldalán. Óvatosan elszakadtam ajkától, majd lábujjhegyre állva kezdtem el kényeztetni a nyakát.*
-Olyan jó veled Cam.*suttogtam a bőrébe, és arcomat belefúrtam a nyakába, úgy szorítottam magamhoz, mint a legszebb kincset a világot, akit senki nem mer elengedni.*

Meglepett, megszólalni sem tudtam. Már azt is félve említettem, hogy aludjon nálam, de az, hogy én aludjak nála még álmaimban sem jutott eszembe. Jó, talán akkor, de hogy ez valóság legyen, annak kevés esélyét láttam. Nem azért, mert nem akarom, nagyon is akarom és ezekszerint Rebecca is, de ha ezt kiderül, nem tudom mi lesz a következménye.
- Nem láttál még egy krimit sem a tv-ben? - kérdeztem komoly arccal, de elnevettem magam. Elképzeltem magam előtt egy részt az egyik sorozatból.
- Apád rájön, téged örök szobafogságra ítél, én meg bekerülök az eltűnt személyek közé, egy nyomozó rájön, hogy itt valami nem stimmel és megtalálnak... mondjuk itt - intettem a fejemmel a tó felé.
- Vicc nélkül, nagyon szeretném, de hogy gondoltad Rebecca? Belépünk az ajtón, mintha természetes lenne, hogy éjszaka nálatok mászkálok vagy be kell másznom az ablakon? - kérdeztem komolyan, de még mindig mosolyogtam.
- Benne vagyok. Csak mutasd az utat - vágtam rá. Nem igazán érdekelt, mi lesz reggel, az sem érdekelt, ha lebukunk, nem foglalkoztam azzal, mit fog szólni az apja, Rebeccával akartam lenni és csak ez számított.
- Inkább vállalom a lebukás veszélyét, minthogy külön töltsük az éjszakát. Nem bírnám ki - suttogtam a lány ajkai közé és ki tudja hányadik csók zárta le a mondandómat. A lány a nyakam érzékeny bőrét kényeztette, megremegtem és a levegőt is gyorsabban vettem. Kezem a derekára csúszott, ujjam a meztelen bőrén játszottak.
- Ha így haladunk, itt töltjük az éjszakát - suttogtam nevetve, nyögdécselve, közben én is nyakához hajoltam és kóstolgatni kezdtem a vékony bőrt. Fogalmam sincs mennyi ideig álltunk így, egymásba feledkezve, de nem akartam, hogy megfázzon, hiszen az előbb jöttünk ki a vízből. Valahogy eljutottunk a ruhánkig, nem titkoltam, hogy végignéztem, ahogy Rebecca felöltözik. Már csak a lovakra kellett felülni és elindulni, de még mindig nem tudtam, végül hol fogunk aludni. Minden vágyam volt, hogy Rebeccával aludjak, nem számít, hogy hol, csak vele, más nem érdekelt.

*Elég bután néztem Cameron-ra, nem gondoltam volna, hogy egy krimivel fog előrukkolni erre az egészre. Természetes volt, hogy a pakliban benne volt a lebukás veszélye, de mindenre találok megoldást.*
-Nem nézek tv-t.*vallottam be elpirulva, minden friss hírt megkapok a pletyis barátnőktől, illetve kiolvasom az újságból.*
-Pici korom óta nem nézek tv-t.*vallottam színt végleg, Cam tovább beszélt, nekem pedig bűvös kis mosoly játszott az arcomon. Már régen kitaláltam, hogy mi hogyan lesz, és szerintem az emeleti ablakba sose mászna fel...*
-Teljesen vicc nélkül gondoltam én is, hogy te jössz hozzám.*kacsintottam rá, majd koncentráló arckifejezést öltöttem magamra.*
-A képlet egyszerű, tényleg úgy fogsz bejönni az ajtón, mintha csak természetes lenne. Az emeletre te nem mászol fel, hogy sunyiban beugorj az ablakomon.*válaszoltam halálos nyugalommal, tudtam, hogy apa nagyon mélyen tud aludni, reggel meg úgy is előbb kel fel, mint én. Tehát... Na jó ezen még gondolkodni kell. Puha csókokkal leptük meg egymást, majd áttértünk a kényeztetésre, Cam ujjai tüzet gyújtottak a bőröm alatt, puha csókjai a nyakamon, csak még jobban fokozták a hangulatom. Már nem tudtam behatárolni az időt, azt tudtam csak, hogy ha Cameron nem nyom a szilához elesek. A térdeim remegtek, én úgy éreztem felégek, és ezen az sem segített, hogy Cam próbált beszélni hozzám. Kegyetlen sok időnek tűnt, míg eljutottunk a ruhákig, kénytelen voltam leülni egy kicsit, és kifújni magam, olyan, mintha a fiú elszívná az életemet. Vagy csak ilyen a szerelem. Lassan sikerült felöltöznöm, magamon éreztem Cameron pillantását, ez elpirulásra késztetett, aztán ránéztem... Felfalt a szemeivel, én pedig nem tudtam megmozdulni, a levegőt kapkodni kezdtem, iszonyú lassan tudtam csak elfordítani a fejem róla, de mint a mágnes már húzta vissza a pillantásom. Elindultam felé, de előtte megálltam, megbűvölve fűztem össze pillantásunkat, majd egy meggondolatlan mondat csúszott ki a számon.*
-Ne a szemeddel, hanem a kezeddel vetkőztess!*kitágultak a pupilláim, hogy ilyet mertem mondani... Tényleg megszédít ez a fiú. Megvártam míg felöltözött, majd megfogtam a kezét, és visszasétáltunk a lovakhoz.*
-Akkor vissza a farm, majd mehetünk hozzám.*mosolyogtam, és megfogtam Diablo kantárát, hogy kioldozzam, és felülhessek rá.*

Befogtam a számat, amikor Rebecca előállt azzal, hogy nem néz tv-t. Én sem gyakran, ugyanis a munkám mellett nem sok időm van rá. Korán kelek, hogy enni adjak a lovaknak, aztán késő estig kint vagyok, utána meg már nem pont a tv-re vágyom, de néha alapzajnak nem rossz.
- Jó, azért el tudod képzelni, mit tenne velem. Mégiscsak az egyetlen lányát találná egy ágyban az egyik munkásával - jelentettem ki és vágtam egy fintort. Gondolom ez eddig még egyszer sem fordult elő és amúgy is, ehhez a történethez nem krimit kéne néznie, inkább mesét, ilyen nincs a valóságban, hogy egy szép és gazdag lány egy munkásfiút választ magának. Persze ennek nagyon is örültem, de tartottam tőle, hogy jó nagyot fogok majd koppanni. Valahogy visszajutottunk a ruháinkhoz, bár nem igazán tudtam, hogy voltunk képesek abbahagyni a csókot. Láthatóan Rebeccára is hatással volt ez az egész, nem csak rám, mielőtt felöltözött volna, inkább leült, én meg szinte már pofátlanul bámultam, tekintetemmel a maradék ruhát is levettem róla, ami nem kerülte el a figyelmét. Szinte hallottam, ahogy kapkodni kezdi a levegőt már ennyitől is. Nehéz zavarba hozni, de neki sikerült. Következő kijelentésére nem tudtam, mi lenne a helyes válasz.
- Erre nem szóban akarok válaszolni, hanem tettekkel, majd, ha eljön az ideje - kacsintottam a lányra, azt akartam, hogy tudja, attól, hogy tetszik és mert pasi vagyok, ráadásul melós, volt gyerekszobám, nem vagyok egy faragatlan alak. Nem csak azt akarom tőle, amit a legtöbb pasi, hiszen már jó ideje figyelem, mikor jár az istállóknál, azt sem gondoltam, hogy valaha szóba áll velem, erre itt vagyunk kettesben, csak azért hagyjuk abba a csókolózást, hogy levegőt vegyünk és hamarosan nála fogok aludni. Ez máris több, mint amit valaha el mertem képzelni, nem fogom eljátszani.
- De szavadon foglak szép hölgy - viccelődtem inkább, ez a terület nem az volt, ahogy annyira otthon vagyok, nem sok dolgom volt eddig lányokkal és amiben bizonytalan vagyok, azt a témát szeretem gyorsan lezárni. Tettekkel talán könnyebben ki tudom fejezni magam. Kioldozta a lovát, majd fel is ült rá. Követtem a példáját, de már most úgy éreztem, hogy az út visszafelé sokkal hosszabb lesz, mint idefelé volt. Akkor még semmit nem tudtunk egymásról, kicsit összekaptunk, de még soha nem örültem annyira viharnak, mint most. Ha nincs a vihar, lehet, hogy nem jutunk idáig, így viszont a lehető legjobban telt az este kettesben. Egész eddig azt akartam, hogy legyen még nagyobb vihar, de amióta felvetette, hogy aludjak nála, olyan türelmetlen voltam, mint egy kisgyerek és úgy izgultam, mint az első randin. Végülis az is volt.
- Erről beszéltem. Még ez a távolság is sok, túl messze vagy tőlem - vigyorogtam Rebeccára, pedig egymás mellett lovagoltunk. Nem lett igazam, elég hamar visszaértünk a farmra. Lelassítottam, elegánsan mutattam a lánynak, hogy menjen előre, majd követtem és visszavittük a lovakat a helyükre. Gyorsan végeztünk, nem akartunk zajt csapni és feltűnést kelteni. Hamarosan kézen fogva indultunk a ház felé a lánnyal.

*Istenien éreztem magam Cameronnal. Alig vártam, hogy otthon legyünk végre, és mellette tölthessem az éjszakát. Az esti fürdőzés isteni volt, azt leszámítva, hogy nem tudom úszni. Amint kicsit megszáradtunk, felöltöztem és eloldottam Diablo-t, hogy nyeregbe pattanva szépen haza induljunk. Cam szorosan mellettem lépkedett a lovával, és közben közölte, hogy őt zavarja, hogy még mindig ennyi távolság van közöttünk. Rámosolyogtam, és ahogy elértük a farmot bementem Cam előtt. Gyorsan leszerszámoztuk a lovakat, kaptak lópokrócot is, hogy ne fázzanak meg, majd a lehető leghalkabban indultunk el a ház felé. Kézen fogtam a fiút, és úgy nyitottam be a lakásba, hogy az emeletre érve a szobámba "hurcoljam". Sikerült szülő mentesen a rejtekhelyemre jutni, szokás szerint bezártam az ajtót és körbe mutattam a szobámban*
-Helyezd magad kényelembe. Íme kis kuckóm, a magányom szigete.*jelentettem ki ünnepélyesen, de elég halkan, hogy csak ő hallhassa. Az ágyamhoz sétáltam és ledobtam rá magam, abban bíztam, hogy Cam is így tesz, vagyis ide jön mellém. Legalább leül, mert akkor magamhoz húzhatom és nem fogok félni, mert idő közben újra dörögni és villámlani kezdett.*
-Egyébként örülök, hogy itt dolgozol. Bár jó lenne ha kicsit magasabb pozíciót kapnál végre apától, mert elég jól csinálod a munkád, fél szemmel mindig téged leslek, sokat tanultam már tőled.*vallom be kicsit elpirulva, majd a párnáim közé rejtem a fejem.*

//A kövi postot írd a szobámba//

Ilyen jó napom régen volt, mint ma. Rebecca elbűvölő lány. Az mondjuk nem kérdés, hogy eszembe sem jutott volna, hogy a vízesés alatt fogunk kikötni, de én kifejezetten élveztem és úgy tűnt, ezzel nem vagyok egyedül. Lassan sétáltunk vissza a lovakhoz, majd a farm felé vettük az irányt. Még ennyi idő is soknak tűnt és a távolság sem tetszett, pedig közel haladtunk egymáshoz. Ahogy a farmra értünk, a lovakat az istállóban hagytuk, betakartuk őket és a ház felé vettük az irányt. Már a bejáratnál éreztem, hogy kicsit gyorsabban ver a szívem. Nem mondom, hogy még nem jártam itt, de nem ilyen céllal, kizárólag csak azért, hogy a farm tulajdonosával beszéljek, szóval csak munka miatt, de most tilosban jártam. Feltűnésmentesen és csendben mentünk fel a lépcsőn, persze minden zajra figyeltem, akkor lélgeztem fel, amikor Rebecca bezárta mögöttünk a szobájának az ajtaját. Akkor néztem csak körül.
- Nagyon szép, illik hozzád a szoba – jegyeztem meg, miközben körbenéztem. Valóban ízlésesen volt berendezve, kifinomult volt és örültem neki, hogy megmutatta. Annak meg főleg, hogy itt tölthetem az éjszakát. Eldőlt az ágyon, én még kicsit vártam, nézelődtem, aztán leültem mellé és lassan eldőltem. Dörögni és villámlani kezdett, tudtam, hogy Rebeccát még így is zavarja. Ahhoz képést elég jól bírta kint. Belekezdett valamibe, én meg figyelmesen hallgattam. Tetszett is amit mondott, hízelgő volt, de volt benne valami, ami azért kicsit bosszantott.
- Te engem szoktál figyelni? El sem tudtam képzelni, hogy egyáltalán észrevettél, de hogy még tanultál is tőlem? – kérdeztem rá meglepetten, nem értem, egy ilyen lány mit tudott tőlem tanulni.
- Hát akkor ebben egyezünk, mert én meg téged figyeltelek mindig. Azt hittem nem kerülhetek hozzád közelebb, próbáltam beérni azzal, hogy távolról imádlak – vontam meg a vállam, tényleg biztos voltam benne, hogy két szónál többet úgysem tudok majd beszélni vele.
- Magasabb pozíció? Szóval ez a baj… Nézd Becca, én elégedett vagyok ezzel is, de tudom, hogy… szóval melléd nem egy lovászfiú való. Sokkal többet érdemelsz – kezdtem bele és mélyen a szemeibe néztem. Nem tetszett, hogy ezt kellett mondanom, de ez volt az igazság. Én nem vagyok hozzá való.
- Arról nem is beszélve, ha apád itt talál, akkor levágja a… szóval azt. Akkor meg aztán főleg nem leszek hozzád való – nevettem halkan. Nem tartottam tőle, de azért nem akartam lebukni. Túl sokat veszíthetek, mondjuk az állásomat, ami nem érdekel, szerzek máshol, de ha nem dolgozhatok itt, nem láthatom Rebeccát sem. Azt meg nem bírnám.
- Jól meggondoltad ezt? Engem akarsz? Mert én igen. Téged akarlak – suttogtam és közelebb csúsztam hozzá, hogy ajkaira tapadjak.