Massie Block

♦ Massie Katherina Block ♦

♦ ♦ 18 ♦ ♦ ♦ 1995. Szeptember 16. Montana ♦ ♦ ♦ lány ♦ ♦ ♦ Red Horse Ranchon dolgozik ♦ ♦ ♦Titulus: Crazy Girl♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦
Természetemből fakadóan, nagyon gyorsan tudok barátságokat kötni, de szét is rombolhatom azt. Kedves, magabiztos lány voltam mindig is, szeretek segíteni a gyengébbeknek, és támogatom is őket, ha szükség van rá. Jó hallgatótárs is vagyok egyben, bárkinek a problémáját meghallgatom, és ellátom tanácsokkal, hogy jobban érezze magát. Viszont ha felmegy bennem a pumpa, akkor a nálam kétszer nagyobb gyereknek is nekimegyek, és általában addig ütöm, amíg mozog. Tehát összegezve, tudok kedves lenni, ám az anyatigris is képes belőlem előtörni, ha szükség van rá, de csak azért, hogy a másik fél érezze a törődést. Imádok pasik gyűrűjében lenni, de számukra elérhetetlen vagyok. Csak addig jó a játék, amíg meg kapom őket, utána már nem találok kihívást a dolgokban, és ez néha elveszi a kedvem.

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Szőke haj, kék szem... Eddig világos? Na akkor most figyelj: Közel 170cm magas vagyok, karcsú mint a nádszál, és ezt imádják a csávók, te is fogod. Orrom pisze, tekintetem f@sz állító (is tud lenni). A hajamban néha elvétve kerül egy két színes tincs. Bőröm hamvas, mondhatni felfedezetlen. Ruhákból bármit elhordok, bár inkább a sötétebb színeket kedvelem.

♦ ♦LOVAM♦ ♦
Jázmin egy 4 éves Arab félvér kanca.



♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦
Mitől fél: A csendtől.

Amiben kiemelkedő: Lovaglás, éneklés.

Amiben rossz: Tanulás


♦ ♦MÚLT♦ ♦
Teljesen átlagos napon léptem ki a családi házból, én, Massie Block az akkor már tizenhat éves lány. Dúltam-fúltam, és bárkit le tudtam volna akkor igázni. Anyámék hazudtak nekem, és ezt sosem felejtem el. Tizenhat éves koromban tudtam meg, hogy van egy bátyám és egy nővérem, csörtetve léptem be a garázsba, a négy srác már próbált volna, csak rám vártak.
~Különleges köteléked a bátyáddal, a zene iránti szereteted.~ott visszhangzott a fejemben anyám mondata, Joe amint meglátott felpattant és kérdezgetni kezdett.
-Ne most! Próbálunk!-közöltem nyersen, és beálltam a mikrofon mögé. Megvártam a bejátszást, majd énekelni kezdtem, de nem az adott szöveget.
Rick-nek leesett az álla, Joe percekig nem szólalt meg, Dean hüledezve meredt rám, Kevin viszont mellém lépett és megölelt.
-Anyám most közölte velem, hogy van egy bátyám, de eddig nem tudhattam róla, és már most fel kell adnom a keresést, mielőbb belekezdenék.-hangom csüggedt volt, és elveszett, mikor Kevin hozzám ér, mindig visszaváltozok azzá a kislánnyá, akit ők négyen úgy szeretnek. Azzá a kicsit debil, kicsit faragatlan, de még is mindenki megtudja bántani kislánnyá.
-Énekelj még egyet, és add ki magadból a dühöt, különben nem leszel szép a holnapi fellépésre.-mondták egyszerre a srácok, majd a lovak közé csaptak. Nem tudom meddig gyakoroltunk, és énekeltem, de elszállt belőlem minden harag. Szerettem ezt a csapatot, mindig tudták, hogy mit kell tenniük, hogy jobb kedvre derítsenek. Mire végeztünk az összes feszültséggel már besötétedett, kacagva sikítozva menekültem a srácok elől a házba, hogy ne ijesztgessenek tovább. Természetesen a házban nem mertek, mert anyu rögtön szólt volna. Megvacsiztunk, és még kiültük a verandára beszélgetni. Megbeszéltük a szombati fellépést, majd addig néztem a srácokat, míg el nem tűntek a szemem elől az éjszakában. Visszaballagtam a házba, megkerestem anyut, és fáradtan csak ennyit kérdeztem tőle.
-Legalább elmondod hogy hívják a bátyámat?-nagyot ásítottam a kimerültségtől, de tudtam, hogy tudnom kell a választ. Szüleim a nappaliban ültek, és a kanapéból pislogtak rám. Anyám intett a kezével, hogy menjek oda, de nem akartam.
-Csak bökd ki a nevet, és megyek aludni.-mondtam egyre mérgesebben, mire apám felsóhajtott, jelentőségteljes pillantást mért anyámra, felállt, majd átölelt.
-Nem mi vagyunk az igazi szüleid, édesanyádnak és édesapádnak vagy egy fia és egy lánya.-úgy éreztem magam, mint akit felpofoztak.
-Öh...oké...rendben. Most megyek és alszom egyet.-gépiesen indultam fel a szobámba, mára tényleg elegem van.


Nem tudtam meddig aludtam aznap, már csak az autó dudálása maradt meg akkorról. Anyám rontott be a szobába, és közölte, hogy el fogok késni, a fiúk már bepakoltak. Csodálkozva ültem fel az ágyon, de hisz... Este hat óra? Futólépésben másztam ki a z ágyból, és robogtam be a fürdőbe. Pillanatok alatt elkészültem, felvettem a ruháimat, a combközépig érő csizmát, feltettem a sminkem, és más robogtam is lefelé. Hajam szabályosan hullt a vállaimra, és ahogy kiléptem a lakásból mindenki tátott szájjal bámult. Úgy éreztem felkészültem, és semmi sem állíthat meg. A srácok fütyültek, és tapsoltak, tudtuk, hogy előttünk egy banda játszik fél hétkor kezdenek, utánuk pedig mi jövünk. Magyarán sietnünk kellett, gyorsan intettem nevelő szüleimnek, már képtelen voltam úgy tekinteni rájuk... Tizenhat éves koromig hazugság volt az életem. A Havanna Night Club-ban léptünk fel, közvetlenül a másik 5 fős banda után, Rick beült a volán mögé, és ahogy beültem már mentünk is. Féltem, hogy nem fogunk időben odaérni, és ez csak miattam lehet, de végül sikerült. Beléptünk a klubba, pont akkor kezdett el zenélni a másik banda. Nem tudtam először, hogy mi lesz velünk, azokra a srácokra tényleg bukott mindenki. Ám ahogy végeztek mi kezdtünk is egyből. Kicsit ideges voltam, így kellett a fiúk támogatása. Végül belekezdtünk, a tömeg őrjöngött, én pedig euforikus állapotba kerültem, a szám végén belevetettem magam a tömegbe, ők pedig örömmel "cipelték" pehely súlyom. Rick, Joe, Dean és Kevin pedig a színpadról tapsoltak nekem. Mosolyom több volt mint boldog, ám azon az estén megismertem még valakit... A a srácok mondták, hogy kicsit éljem ki magam míg ők pakolnak, hát így is tettem. És végre tizenhat év után megismertem a bátyámat, fel sem fogtam, hogy ők zenéltek előttünk. Természetesen nem árultam el magam, nem akartam, hogy Jace tudjon rólam, még számára nem jött el az idő. A srác kedves volt, és azt hitte csak egy rajongója vagyok, magamban jót mulattam, miközben kikértem egy nagyon erős italt. Jace pedig lovagiasan kifizette, rámosolyogtam, és mintha attól félnék elveszik, melegen megérintettem a karját. Elmondtam, hogy nagyon csodálatosnak találtam a színpadon, és teljesen uralja maga körül a teret. Persze kitértünk arra is, hogy a zenéink majdnem egyformák. Órákkal később elköszönt, és akkor Jonathan Block arca örökre berögzült a memóriámba. Fiúkáim a hazaúton végig arról beszéltek, hogy ne dőljek be az ilyen srácoknak, biztosan csak maga mellé akar állítani, hogy elvágja a mi karrierünket.
-Srácok!-szóltam rájuk végül ingerülten.
-Az a csávó a bátyám. Még csak felszedni sem akart.-közöltem csendesen, kitettek előttünk, volt már majdnem éjfél mire kipakoltunk, és elköszöntünk. Rick nem lakott messze tőlünk, ezért ő nem ment el a többiekkel.
-Akkor holnap találkozunk csajszi.-köszöntek el a srácok, majd mikor eltűntek Rick felém fordult.
-Jó lenne ha végre nem állna közénk semmi.-suttogta érzékien, mire felvontam tökéletes szemöldökeimet. Jegesen felnevettem, majd megrémülve léptem hátra egyet.
-Rick, nem, nem lenne jó.-közöltem, ahogy ő közelebb lépett, én hátráltam egyet. Űzött tekintetén látszott, meg akar kapni, megrémültem, engem nem lehet csak úgy megkapni, én megkapok valakit, majd pedig ejtem, ez így jogos. Most akkor mit fogok tenni? Rick nem tört meg, egyetlen választási lehetőségem maradt. Megálltam! Furcsa volt a fiú pillantása, még is megállt, oldalra billentette a fejét, és szemeimbe nézett.
-Massie, miért? Talán félsz?-kérdezte kissé gúnyosan.
-Nem, nem félek, tőled pedig főleg nem. Hogy miért? Nézd meg, itt nem engem kapnak meg az emberek, hanem én kapom meg azt aki megérdemli.-közöltem szemrebbenés nélkül.
-Félsz!-közölte, közelebb lépett, és megölelt.
-Ne haragudj, hogy ilyen gyorsan török rád. Még fiatal vagy, nem akartalak megbántani.-ölelésébe úgy bújtam bele, mint kislány apja ölébe mikor rosszul érzi magát.
-Nem veled van a gond Rick.-öleltem át én is, és mellkasába fúrtam az arcom.
-Nekem olyan vagy, mint a bátyám. Nem menne ez az egész.-suttogtam. Rick ekkor olyan dolgot tett, amit sosem fogok elfelejteni. Lehajolt, és gyengéden megcsókolt, úgy tartott a karjai közt, mintha bármelyik pillanatban összetörhetnék. Karjaim a nyakára vándoroltak, és lágyan visszacsókoltam. Ekkor elengedett, és magához ölelt.
-Köszönöm.-suttogta a hajamba. Magamhoz húztam, és beszívtam ismerős illatát. Dorombolni kezdtem, majd felkacagtam.
-Imádom amiért ilyen kis aranyos vagy.-vigyorogtam Rickre, aki végül eltolt magától.
-Most megyek kicsi hercegnő, holnap találkozunk.-suttogta, lassan elengedett, majd kisétált a kertből.
-Vigyázz magadra.-suttogtam utána. Beléptem a lakásba, felmentem a szobámba, és lassan az ágyba zuhantam.
Az egész éjjelt átaludtam, és másnap csak délben keltem fel ahogy a bandám tagjai énekelni kezdtek az ablakom alatt. Kisétáltam az erkélyre, és elvigyorodtam.
-Jó reggelt kis hercegnő.-Rick mosolya nem volt bántó, holott a tegnap éjjel úgy éreztem megbántottam.
-Mindjárt megyek, csak felöltözök.-néztem le magamra, boxer és egy topp volt rajtam. Vigyorogva intettek a fiúk, majd visszamentem a szobába. Gyorsan felöltöztem, és elrendeztem a hajam. Lerohantam a lépcsőn, és elvettem egy frissensült pogácsát nem volt időm reggelizni, próbálni kellett. Kisiettem a házból átvágtam az udvaron, majd benyitottam a garázsba. A fény azonnal rávetült a hatalmas kifüggesztett papírra.

BOLDOG SZÜLINAPOT MASSIE!

♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦
Egyszerűen képtelen voltam felfogni, mikor közölték a másik banda tagjainak nevét, ott visszhangzott a fejemben "JONATHAN BLOCK." Ámulva figyeltem, ahogy bevonulnak a színpadra, és lenyűgözik a közönséget, ott tomboltam legelöl, Rick és a srácok persze végig mellettem maradtak, hisz féltettek. Lelkileg nem voltam túl jól, de bíztunk abban, hogy kiteszünk magunkért. Ahogy Jace-ék végeztek, felléptünk a színpadra, egy pillanat alatt elszállt belőlem minden félelem, és szorongás. Belekezdtem kedvenc dalomba, és úgy éreztem sosem akarom abbahagyni. Durván öt számot énekelhettem, ha nem többet, az utolsó szám végén belevetettem magam a tömegbe, a srácok ujjongtak, hogy megérinthetnek, végül a sor végén magasba emeltek, én pedig elkiáltottam magam.
-Köszönöm Brooklyn!-mindenki hangosan éljenzett, míg, megbeszéltem a srácokkal pár dolgot, aztán az italpult felé vettem az irányt, ott láttam meg a bátyámat, aki minden bizonnyal semmit sem tud rólam, hogy a Nővérem tud-e róla, ebben nem voltam biztos.
-Szia, nagyon jól énekelsz, mit iszol?-Jace azonnal lecsapott rám, elvigyorodtam.
-Köszi, ti sem voltatok semmik. Csak valami rövidet, keverve, és köszi.-mosolyogtam, majd megérintettem a fiú karját. Tényleg a testvérem... Ez a gondolat járt a fejemben miközben megkaptam az italomat.
-Egyébként Jace vagyok, Jace Block.-nyújtotta a kezét a fiú, oldalra billentettem a fejem, majd én is előre nyújtottam az én kezem.
-Massie...-suttogtam, az arca annyira ismerős volt, mintha minden nap láttam volna, és mellette nőttem volna fel, könnyek szöktek a szemembe, de gyorsan száműztem őket.
-A megismerkedésünkre.-emeltem meg a poharam, Jace bólintott, koccintottunk, majd lehúztuk a piát. A húga vagyok, és ő mit sem tud erről... Rick szólt, hogy indulni kéne, mire búcsúzóul megöleltem Jace-t.
-Remélem még összefutunk.-ez volt a fiú utolsó mondata, én pedig csak ostobán bólintottam.


♦ ♦ Play by - Avril Lavigne ♦ ♦

Kedves Massie!

Kíváncsian várom, hogyan alakul a kapcsolatod a bátyáddal... főleg, hogy mikor tudja meg, milyen kapcsolat is van köztetek valójában. Az előtörténet ellen semmi kifogásom, igazán szép munka, nem is kérdés



A foglalások után irány a játéktér