Konyha és Étkező

by **Celia Connor** Csüt. Szept. 05, 2013 4:56 pm

Szerencsétlenséget, szerencsétlenségre halmozok... Bár már tök megszokott, mégsem olyan jó érzés, hogy eltörök egy poharat, aztán meg még orra is esek, összevagdalom a kezeimet... Ez van, aki nem bírja a piát minek iszik, kérdezitek ti. Még szerencse, hogy van egy übercuki bátyám aki jön és megment. Csak nyávognom kell neki egy kört. Arra mondjuk meg nem számítok, hogy én leszek a veszély zóna nem a törött pohár.
-Uh... Daniel hányszor mondtam már, hogy ne csináld ezt a manővert.-nyögök fel, ahogy a bátyám a konyhapultra helyez. Megereszkedett vállakkal nézem ahogy összesöpri azt ami a pohár volt egykor, majd elhúzom a számat amikor látom, hogy miket hoz a kezemhez. Mintha műtétre készülne. Bizalmatlanul méregetem a csipeszt ahogy Daniel kezébe kerül, főleg mikor közli, hogy szóljak ha fáj. Tágra nyílt szemekkel bámulom miközben rutinosan dolgozik, igyekszek nem megmozdulni, pedig nagyon nagyon nagy rá a késztetés. Amikor végez előkerül a fertőtlenítő.
-Nem! Nem, nem! Azt nem használod! Rajtam biztos nem! Daniel... Vidd innen!-kezdek azonnal tiltakozni, csúsznék is hátrébb, mire megragadja a kezem, feljajdulok ahogy hozzám érinti a fertőtlenítős vattát. Hatalmas krokodil könnyeket produkálok, azt akarom, hogy megessen rajtam a szíve, de csak nem. Viszont kapok szép kötést. Mosolyogva figyelem a végén ahogy dolgozik, legszívesebben megölelném, de mégsem teszem.
-Ühüm...-dünnyögöm kérdésére a választ visszatartott levegővel ahogy megtámaszkodik a combomon. Igyekszem nem felnyögni jólesően az érintéstől, ez annyira gáz... A kiselőadásra csak a vállamat vonom meg, miközben a bátyám végül kiszolgál tejjel. Királyság. Ha nem török zúzok előbb ihattam volna.
-Köszi.-biccentek a pohár fölött, majd végre valahára beleiszok. Aztán meg ahogy végzek jön a következő beszólás, ez szinte várható volt... Az amit kapok utána... A nyelvét érzem az ajkam fölött, de esélyem sincs megmozdulni, mert az említett testrész már a számban van. Felnyögök, épp csak nem ejtem el megint a poharat. Miért csinálja ezt? Bőre égeti az enyémet, főleg ahogy egyre feljebb halad a combomon, felgyűrve ezzel az aprócska szoknyát. Megrémülök, menekülni szeretnék, de esélyem sincs, szabad kezével a hajamba túr, istenem... megveszek érte. Satuban találom magam, míg el nem enged, legalábbis a kezeivel, mert ajka még mindig fogva tart. A fenekem alá siklik a keze, majd közelebb ránt magához, nekem meg automatikusan kulcsolódik is a derekára a lábam.

by **Daniel Jared Masters** Szomb. Szept. 14, 2013 10:16 pm

Szerintem teljesen megőrültem. A húgomat ölelem, miközben a konyhapulton ül, nyelvem a szájában, kezeim a feneke alatt. Közel vonom magamhoz, érezheti, mennyire vágyom rá, mennyire kívánom. Annyira nem foglalkozok semmivel, hogy teljesen belefeledkezek a csókba.
- Basszus Celia... a húgom vagy – nyögök fel, amikor nagy nehezen elszakadok ajkaitól. Nagyjából viszont ennyi ideig tart, amíg a józan eszemre hallgatok. Ugyanúgy folytatom, ahogy az előbb csináltam, fűt a pia, de még inkább az, amit Celia iránt érzek. Miénk a ház... semmi nem állít meg, le sem bukhatunk, így tényleg nincs megállás, akarom és az enyém is lesz. Lábai a derekam köré fonódnak, én meg felkapom és elindulk vele. Útközben végig csókolom, tudom az utat, az ő szobájába viszem, ha úgy alakul, nekem kelljen bújkálnom vagy visszasurranni valahogy a szobámba. Landol a puha ágyon, aztán én is követem. Rámászok, szószerint. Nem vetkőztetem, ruhán keresztül csókolgatom a melleit, tiltott minden mozdulat, kezeim csípőjén időznek, aztán már haladok is lejjebb és a kis szoknyát megint felgyűrve végre a bugyin nyalok végig.
- Nem értem, hogy lehetsz ilyen finom – suttogom az apró fehérneműre, majd félre is húzom. Nem hiszem el... végre feltárul előttem, ahogy kicsit jobban széthúzom a lábait. Megőrülök érte. Nyelvemmel végignyalok, egészen mélyen és játszani kezdek vele.
- Ha most nem állítasz meg, már nem fogok tudni megállni – pillantok fel rá.

by **Celia Connor** Vas. Szept. 15, 2013 2:48 pm

Egy egész kicsit, mintha elszaladt volna velünk a ló... De hogy ez jó-e, vagy sem? Erre nem tudom a választ. Vagy nem akarom tudni. Nem mindegy. Lényeg a lényeg, hogy nem éppen testvérhez méltóan viselkedünk az után, hogy megkapom a pohár tejem. Annyira mégsem zavartatom magam. Bűnös dolog, de élvezem Daniel érintését, csókjait, a vágyát... Én is valami ilyesmit érzek iránta. Lényegében véve... Mi nem is vagyunk testvérek... Ez fut át az agyamon miközben egy pillanatra a bátyámnál megjelenik a józan ész sugallta üzenet. De őt sem érdekli sokáig ugyan úgy csókol tovább én meg simulok hozzá, mintha mindig ezt csináltuk volna. Ahogy lábaim a derekára kulcsolódnak kap is fel és az emelet felé visz. De képtelen vagyok érzékelni a teret körülöttünk, mert képtelen megállni a csókban. Már most olyan érzésem van, hogy a gyönyör kapuja felé visz. A szobámban térek végül egy pillanatra magamhoz, ahogy a hátam a matracnak nyomódik. Azt sem tudom, hogy mit mondjak hirtelen, már mászik is rám. Tiltakozni nincs időm, újabb ostromba kezd, ezt ép ésszel kibírni? Ne mondja nekem senki, hogy normálisan lehet gondolkodni egy ilyen pasi mellett... Mert nem lehet. Egyre lejjebb halad, beleremegek a csókokba, aztán ahogy újra felgyűri a szoknyámat szégyenlősen zárnám is össze a lábam, de nem vagyok ura a testemnek. Végig nyal a bugyin bennem megáll a levegő, tiltakozni akarok, de a torkom is ki van száradva. Nem szeretem ha anyáék nincsenek itthon mire megjövünk a buliból... Mit is mondtak? Kattog az agyam ahogy Dan félrehúzza a bugyimat, de egy épkézláb mondat se jut az eszembe, nyelve már bennem jár.
-Daniel! A bátyám vagy!-sikítok fel meglepetten, majd a lepedőbe markolok. Ezt nem tudom felfogni... Miért csinálja? Mindig csak akkor közeledik ha a szüleink nincsenek itthon. A legfájóbb az egészben, hogy egy részem nagyon vágyik Danielre, de a másikban meg ott van, hogy mostohatesók vagyunk, hozzám meg még nem igazán ért senki így... Mindig csak Dan próbálkozott, így kicsit meg vagyok ijedve és a testvéri énem van előnyben. Most mindenem tiltakozik az érintések ellen, de tudom, hogy egyedül kevés vagyok a bátyám ellen.
-Nincs rá garancia, hogy meg is állsz.-lehelem fakón, nem találom a hangom, eddig még sosem ment el. Érezni akarom őt... De mire a gondolat megfogalmazódik bennem a csípőm önálló életre kel. Nagy szemeket meresztek Danielre, használhatatlan vagyok... Persze bejátszhatnám, hogy hánynom kell, akkor talán még békén is hagyna, de ismer, mint a tenyerét, nem jön vuk csak úgy... Viszont nagyon részeg tudok lenni... Mondjuk kellett volna még pár pohár pia. Félig ülő helyzetbe tornázom magam, felszisszenek ahogy a tenyereimre támaszkodok.
-Dan, nekem ehhez még inni kell. Ez... Nem! Viselkedjünk testvérekként, ez nem jó. Eddig sosem mentél még el. Félek.-rázogatom a fejem, jó lenne ha egy kicsit tisztulna a tudatom, de így, hogy szinte félig rajtam héderel... Hát nem sokra megyek.
-Mi lesz ha megjönnek anyáék?-térek át egy kényes témára, majd magam mellé húzom a bátyámat és hozzá bújok. Természetesen ezzel csak olajat öntök a tűzre, de annyira nem vagyok hajlandó rendesen gondolkodni, inkább csak az időt próbálom meg húzni. Azt hiszem... Erre még nem vagyok készen. Akarom... Kegyetlenül akarom, de nem most. Mármint jelen pillanatban. Holott mióta felértünk a konyhából csillapíthatatlan vágyat érzek ott mélyen lenn... Azt akarom, hogy Daniel csillapítsa... Teljesen rossz vagyok.

by Ajánlott tartalom

Konyha és Étkező

Konyha és Étkező

Re: Konyha és Étkező

Re: Konyha és Étkező

Re: Konyha és Étkező

Re: Konyha és Étkező