Blake Hudson

♦ BLAKE JOSEPH HUDSON ♦

♦ ♦ 28 ♦ ♦ ♦ 1985. szeptember 16. Shadowland ♦ ♦ ♦ férfi ♦ ♦ ♦ Polgár ♦ ♦ ♦Titulus: A megváltozott♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦
Ahogy a külseje, úgy belső énje se túlságosan bizalomgerjesztő. Hangja általában, hűvös mindenkivel szembe. Úgy érzi hogy a barátságot ki kell érdemelni, neki is, illetve a másiknak is. Mozgása könnyed, mégis látszik rajta a büszkeség, ahogy a férfi belső kisugárzásán is. Tiszteli a halált, és a felsőbb démoni erőket, s minden áron ki akarja tanulni ennek irányítását. Hűvössége mellett, okos is, és hidegvérű. Türelmes, megvárja ameddig eljön az ő ideje, emellett viszont nagyon ambiciózus, és van benne némi egoizmus is.Akiket nem nevez barátjának, vagy nem szeret, azoknak élete nem igazán érdekli, ha szükséges lenne, akár végig is nézné ahogy meghalnak. Viszont ha valaki betekintést nyer, ennek a fiúnak a lelkébe, valami egészen mást ismerhet meg, mint amit a zord, és félelmetes külső mutat.Olyan mintha az alagút végén meglátná a fényt. Ha valakinek a barátja, vagy több lesz azért akár a pokolra is menne.

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Szemei kékeszöldek, ajkai teltek; szőkésbarna rövid haj keretezi ovális arcát. Arccsontja kissé kiemelkedő, vonásai férfiasak. Magassága százkilencven centiméter körül van, teste edzett. Csak és kizárólag márkás ruhákban látni.

♦ ♦LOVAM♦ ♦
-



♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦
Mitől fél: Hogy elveszti Mia-t, a lány kiszeret belőle.

Amiben kiemelkedő: Az üzlet és a piszkos játékok, főzés.

Amiben rossz: Érzelmei kimutatásában.


♦ ♦MÚLT♦ ♦
Amikor valaki egy irodában dolgozik, ott nagyon kell figyelnie. Persze... Nem mindegy, hogy mire. Én többnyire a kedves és szép titkárnőimre, jó is az. Persze nem titok, hogy miért is figyelek rájuk. De egyszer minden férfi életében eljön a változás szele. Így van ez velem is, új titkárnő jelentkezett, szinte azonnal megkapta az állást. Kicsit bizonytalan és bátortalan volt, de talán pont ez fogott meg benne annyira, hogy végre én is megtudjam mi is az a szerelem. Furcsa is volt először, hogy én ilyet érzek és nem tudtam hová tenni, végül mindent megtettem azért, hogy Mia még közelebb lehessen hozzám. Közös irodánk lett, szinte egy hónapon belül, aztán elhívtam ebédelni, amiből végül az ő rovására vacsora és éjszaka lett. Egyszerre áldom és átkozom azt az éjszakát. Azt hittem minden ott tört össze, de mégsem így lett. Rájöttem, hogy nekem már több kell, mint a testi kapcsolat, Mia kell maga, úgy ahogy van. Az együtt főzés, és étkezés a lehető legjobbra sikerült, miután megbeszéltünk mindent. Nem is mentünk be dolgozni aznap, de nem érdekelt. Miának én adtam szabadnapot, magamnak meg kivettem. Inkább vele, mint nélküle, nem mindegy. Vele olyan volt, mintha megváltoztam volna, tényleg nem értettem. Telt múlt az idő, végre tényleg éreztem azt, hogy más lettem. Egy hét után az én szerelmem hozzám költözött, persze néztek is ránk furcsán, hogy együtt járunk, együtt dolgozunk, és ugyan akkor érkezünk. Néha csak vállat vontam, birtoklóan átkaroltam Miát és az irodánkba vettük az irányt. Nem szoktam senkivel foglalkozni, az én barátnőm, akkor csókolom meg amikor én szeretném, és úgy érintem ahogy nekem tetszik. De persze minden csoda három napig tart, és kedvesem miatt csak még jobban megbolondultam, olyannyira, hogy egy nap csak dolgozni vittem el, mondván üzleti útra megyek, amit már egy héttel az előtt ecseteltem neki. Üzleti út, persze... Leánykérő inkább. Reggel egy levelet talált a dolgozó asztalán, délután utasításokat kapott, nem mentem érte a munkahelyre, az előtt az étterem előtt vártam rá, ahol legelőször vacsoráztunk. Persze egy csokor rózsa kíséretében. Az étteremben megvacsoráztunk, és táncoltunk is, a desszert mellé pezsgő volt, amiben Mia megtalálta az eljegyzési gyűrűjét. Igent mondott, mérhetetlenül boldog voltam, ezt pedig még fokozta azzal, hogy gyermeket vár.

♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦
Sosem voltam még ilyen boldog, mint mikor Mia bejelentette, hogy terhes. Az, hogy igent mondott csak még boldogabbá tett. El nem tudtam képzelni, hogy ez igaz, de mikor megmutatta a terhességi tesztet, minden világossá vált. Őrült módon járni kezdett az agyam, hogy mit kell szinte azonnal csinálni, a családnak be kellene végre mutatnom, és el kell tervezni a dolgokat. Illetőleg az orvos... Na ne... Hogy más nyúljon Miához? De hát egyszer minimum muszáj, végül is, biztosan bemehetek vele, szóval majd jópofát vágok a dolgokhoz és akkor nem lesz gond. De a nagyobb falat itt a szülők kérdés, sosem vittem még haza barátnőt. Anyám már így is rágja a fülem, hogy unokát akar... Hát most kap egy gyönyörű szép menyecskét és unokát is. A vacsora után hazafelé vettük az irányt, gondoltam egy kis összebújás jó lesz estére, de Mia máshogy gondolta, aztán már én sem elleneztem a dolgot, kedvesem bújósága átlendített a saját íratlan határomon, aztán már ott érintettem ahol csak tudtam...

♦ ♦ Play by - Jackson Rathbone ♦ ♦

Kedves Blake!

Egyszer mindenki megváltozik, a kérdés, hogy ez az igazi éned vagy a régi. A játéktéren kiderül.



A foglalások után irány a játéktér