Mia Ryder

♦ Mia  Ryder ♦

♦ ♦ 20 ♦ ♦ ♦ 1993.08.20. USA ♦ ♦ ♦ Lány ♦ ♦ ♦ Polgár ♦ ♦ ♦Titulus: Blakes baby♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦
Kissé zárkózott lány vagyok. Akár átlagosnak is mondhatnának, hiszen nincs bennem semmi egyedi, én is csak arra vágyok, amire minden normális lány. Nem szeretem a bulikat sem annyira, legalábbis nem a mai értelemben. Elmegyek, szórakozok, de haza biztos, hogy nem egy új pasival megyek. Próbálok jó kislány lenni, eddig megy is, a tanulás mellett csak a munka érdekel, semmi más. Határozott vagyok, ha valamit kitalálok, akkor meg is csinálom. Szerelmes típus vagyok, meg persze soha nem csalnám már a párom, de eddig nagyon lehetőségem sem volt ilyesmire. Jól kihasználtak a pasik, úgyhogy bizalmatlan vagyok és különben is fontosabbnak tartom a sulit, de ha valakibe tényleg beleesek, akkor érte bármire képes vagyok. Elsőre talán hűvösnek tűnik, de amikor a barátaimmal vagyok, mindig jókedvem van.

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Mások szerint modellalkatom van, engem ez nem nagyon érdekel, mert mint a legtöbb nő, én sem vagyok elégedett magammal. Hajam hosszú, barna és szeretem változatosan hordani. Jó dús és semmi kifogásom ellene, ha valaki bele akar túrni. Persze csak akkor, ha ismerem az illetőt. Magas, vékony testalkatom szeretem nőies ruhákkal kihangsúlyozni. Mindig az alkalomhoz illően öltözök, az elegáns ruhákban éppúgy jól érzem magam, mint a sportosakban. A smink sem állandó kiegészítő, gyakran indulok el anélkül a dolgomra.

♦ ♦LOVAM♦ ♦
Ló? Nekem olyan nincs.



♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦
Mitől fél: pókok, hüllők, attól, hogy kihasználják

Amiben kiemelkedő: munka, divatérzék, főzés

Amiben rossz: kiismerni másokat, nem bírja a magasságot és a hajózást


♦ ♦MÚLT♦ ♦
Ugyanúgy kezdődik a történetem, mint bárki másnak. 20 évvel ezelőtt születtem egy nagyvárosban, így mindig is ehhez voltam szokva. Szerettem a pörgést, végülis ez most is így van. Jó gyerek voltam mindig is, azt csináltam, amit mondtak, nem izgatott, hogy ellenkezzek. A suliban is én voltam az egyik legjobb, sok versenyen is részt vettem, de nem csak tanulmányi, hanem modell versenyeken is. Ennek ellenére én mindig csak átlagosnak gondoltam magam. Ebben nincs is semmi érdekes. Annál inkább izgalmasabb a dolog az egyetemtől. A nagyváros ellenére egy kisebb város egyetemére jelentkeztem, híresebb, mint bármelyik másik, de nem a kollégiumba költöztem be, hanem kaptam egy lakást, azzal a feltétellel, hogy tartsam el magam. Nem zavart a dolog, amúgy is azt akartam, hogy a saját dolgaimat én fedezzem, szóval hamar nekiálltam munkát keresni és még hamarabb meg is találtam a megfelelőt. Titkárnő lettem egy nagy cégnél, nagyon tetszett a munka, a gond csak a főnökkel, Blake-kel volt. Több gond is. Az egyik az, hogy nagyon jó pasi. A másik, hogy ezt tudja is magáról. Nem hagyott békén, állandóan a pasis megjegyzéseivel zaklatott, én meg ehhez túl kislánynak éreztem magam, hiszen addig még igazi kapcsolatom sem volt, csak pár próbálkozás. Addig ment ez a dolog, míg végül belementem, hogy elvigyen vacsorázni. Nem gondoltam semmi rosszra, végülis nyilvános hely, mi történhet. Kellemesen csalódtam benne, igazi úriemberként viselkedett és még hozzám sem jött fel a vacsi után. Legalábbis először nem, de meggondolhatta magát, mert amikor ott állt az ajtómban, nem tudtam gondolkodni. Talán a pia miatt, amit csak azért ittam, mert megbíztam benne, hogy talán nem használja ki a helyzetet. Hát tévedtem. Fájt, de talán az fájt jobban, hogy ő tette velem. Nem így terveztem, hogy erőszakkal veszi el a szüzességem az a pasi, akibe szerelmes vagyok. Már akkor is az voltam és ez azóta sem változott. Innentől tényleg minden úgy alakult, mint egy filmben. Összejöttünk, de a legjobb, hogy ugyanazon a napon kérte meg a kezem és jelentettem be, hogy babát várok, család leszünk.

♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦
Aznap Blake elvitt dolgozni, mint mindig, de be sem jött az irodába, üzleti útra ment. Igaz, hogy már egy ideje tudtam, de valahogy nagyon nem akartam. Nem bírtam ki egy napot sem nélküle és egyébként sem voltam jól, így kicsit nyűgösen telt a reggel. Hosszan csókoltam Blaket, mielőtt bementem volna az irodába, ő meg elindult arra az üzleti útra, de azzal nyugtattam magam, hogy munka közben talán gyorsan telik az idő. Persze a morgás megint addig tartott, amíg be nem értem a közös irodánkba és meg nem láttam a rózsát és a meghívót. Mikor volt erre ideje a kedvesemnek? Elolvastam a rövid üzenetet. Tánc? Vajon mire gondolt? Álmodozve dőltem hátra a székemben, közben mélyen beszívtama a rózsa illatát és megállás nélkül mosolyogtam. Valahogy rávettem magam a munkára, de nem tudtam rá figyelni, csak arra gondoltam, mit csinálhat most a szerelmem. Nem voltam jól, megint az az émelygés. Egy kis keksz segíteni szokott, de most hiába rágcsáltam, nem lett jobb, sőt egyre erősebb volt az érzés. Felpattantam és az utolsó pillanatban értem a mosdóba. Kiadtam magamból mindent, pedig nem volt bennem szinte semmi. Fáradtan nyomam a hideg csempének a homlokom. Ez így nagyon nem jó. Semmi erőm nem volt és ötletem sem, hogy mitől lehet ez, de persze mélyen belül nem hagyott nyugodni egy kérdés. Elég lett volna ennyi is? Olyan szerencsések lennénk, hogy máris összejött? Eldöntöttem, hogy utánajárok. Kiviharzottam a mosdóból, felkaptam a táskámat és kimentem az első drogériába. Volt egy nem is olyan messze. Szinte azt sem tudtam hol vagyok és mit csinálok, idegesen, gyors léptekkel haladtam a polcok között, amíg végül megtaláltam, ami nekem kell. Terhességi teszt. Jó, de melyik? Nagy volt a választék, én meg találomra levettem azt az egyet, amelyiknek már hallottam a nevéről. A pénztárhoz siettem, nem kerülte el a figyelmem a pénztáros lány sokat sejtető mosolya. Feltehetően nem csak a tesztnek szólt, hanem az én zavart arckifejezésemnek is. Az irodába is úgy viharzottam vissza, hogy majdnem fellöktem valakit, az első utam a mosdóba vezetett ismét. Feltéptem a dobozt, majdnem kiejtettem a kezemből, úgy remegett. Gyorsan végigolvastam a használati útmutatót, elvileg tudom, mit kell csinálni, de még soha nem volt a kezemben teszt, így inkább elolvastam, minthogy újat kelljen venni. Végigolvastam lépésről lépésre, aztán rászántam magam. Megcsináltam a tesztet és vártam. Mi lesz, ha tényleg terhes vagyok? Vajon Blake mit fog szólni? Egyszer azt mondta, örülne egy babának, pedig akkor még alig jöttünk össze. Most is örülne neki? Inkább elolvastam mégegyszer a használati útmutatót, hogy eltereljem a gondolataimat. Ha terhes vagyok, akkor kiírja. Azt is, nagyjából hány hetes. Hát jó. Vártam, de kicsit sem voltam türelmes. Egyszer az órát néztem, egyszer a tesztet. Hosszúnak tűnt az idő, míg végül megláttam az órán, hogy letelt az idő, amit a használati útmutató írt. Vettem egy mély levegőt, de nem mertem ránézni a tesztre. Tudtam, hogy úgyis meg kell néznem, hiszen ezért csináltam. Rápillantottam. Pregnant 2-3. Nem hittem a szememnek. Terhes vagyok. Jesszus, terhes vagyok, terhes vagyok, ugrálni kezdtem.

♦ ♦ Play by - Palvin Barbara ♦ ♦