Vanda Walvin

♦ Vanda Walvin ♦

♦ ♦ 18 ♦ ♦ ♦ 1994.11.06. Florida ♦ ♦ ♦ lány ♦ ♦ ♦ Polgár ♦ ♦ ♦Princess♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦
Na látod, ez egy nehéz kérdés. Alapvetően határozott vagyok, és nagyszájú, nem igazán engedek magam közelébe senkit, de ezzel gondolom nem vagyok egyedül. Nem szeretem az olyan embereket, akik csak úgy odajönnek beszélgetni, és az ember nyakába akaszkodnak. Türelmetlen vagyok, ha valamit akarok, akkor azt most akarom, és nem évek múltán. Viszont nem csak ilyen tudok lenni, ha nem szekálnak, akkor békés vagyok, már-már művészi, a barátaimmal jól érzem magam, bár nincs belőle sok, és akik vannak azok is… na majd később erről. Szóval kicsit olyan magányos farkas vagyok, és kevés emberrel tudok felhőtlenül nevetni, viszont azokért tűzbe mennék, nagyon tudok szeretni, és nagyon tud fájni a csalódás, és nagyon sokáig haragszom, nehezen felejtek és bocsátok meg. Ez rossz jellemhiba, de hát mit tehetnék? Azt hogy ilyen vagyok, általában könnyed flörtöléssel, és a csípős megszólalásaimmal kompenzálom, amikkel némi figyelmet kapok a külvilágtól, bár legnagyobb sajnálatomra kevesen veszik fel a kesztyűt. Legtöbbször olyan vagyok, amilyen te vagy velem, bár az udvariasság és tiszteletadás az valahogy nem működik. A barátaimnak, gyakran megyek az idegeire, de nem haragszanak sokáig, hiszen nekik is jó ha együtt nevetünk valamin.

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Lány létemre magasságom nem valami kiemelkedő, de nem baj, hiszen az alacsony nők legjobb barátja, a tűsarkú cipő. Magasságom ellenére, alakom kifejezetten karcsúnak és nőiesnek mondható, ami nem is csoda, hiszen rendszeresen sportolok, hogy ne legyenek plusz kiló feleslegjeim, szeretek jól kinézni. Hosszú szőke hajam általában kibontva, kócos hatást keltően omlik a hátamra, kék szemeim körül pedig erős smink látható. Tulajdonképpen sokak szerint k*vásan nézek ki, de aki nem ismer, annak mit érdekel a véleménye? Nem minden az aminek látszik. Szeretem a lezser dolgokat, de alapvetően azért divatosan öltözöm, és a ruháimhoz igazítom mindig a kiegészítőimet is. Körmeimet is szívesen színezem, szigorúan a sajátjaim, ki nem állhatom a műkörmöket. A vadító színeket szeretem, a feketét, a vöröset… De tulajdonképpen, mikor milyen kedvem van. Néha egész életvidámnak tűnök, színes ruhákban, netalán szoknyában, máskor meg ilyen halál angyala stílus szerint talpig feketébe öltözöm.

♦ ♦LOVAM♦ ♦
Az, még kellene… Nem élek ilyesmivel, köszönöm.



♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦
Mitől fél: A balesetektől, hogy nem fogok tudni járni, a vihartól valamint az injekciós tűtől.

Amiben kiemelkedő: Rajzolás, és állítólag a hangom sem rossz, szeretek karaoke-zni, szeretek gyorsan olvasni, mindig partyra kész vagyok, és határozott véleményem van mindenről.

Amiben rossz: Főzés (bár pudingot azt istenit főzök bármikor), türelmesnek lenni


♦ ♦MÚLT♦ ♦
Nos, a múltam egy olyan dolog, amiben aztán tényleg nem sok érdekesség van. 18 évvel ezelőtt születtem meg Floridában, viszonylag tehetős családban. Azért mondom hogy viszonylag, mert nem voltunk ugyan dúsgazdagok, de elég sok mindent megkaptam, és megtehettem, egy szem gyermekként meg végképp. Az elkényeztetés hamar megtörtént, és mivel nem lett testvérem sosem ismertem az osztozkodás fogalmát. Elvileg lett volna egy bátyám, de amikor vele volt terhes anyám, akkor lecsúszott a lépcsőn, és elvetélt. Persze ezt később tudtam csak meg, nem is tudom mit szólnék most, ha lenne egy bátyám, aki teszem azt két-három évvel idősebb nálam. Kedvelném azt hiszem, és a nyakában lógnék. De mivel nincs, ezt sosem tudom meg.
A gyerekkorom felhőtlenül telt, mondhatnám úgyis, szüleim egy szem pici lánya voltam, és mivel megtehettük, minden évben elmentünk egy vagy másfél hétre nyaralni valamerre, és imádtam ezeket az időszakokat. A homokos tengerpartot a talpam alatt, és a színes mintás bikinit, amit anyukám vett nekem… Aztán ahogy nőttem, ugye úgy kellett lemondanom a szabadidőről, és iskolába kezdtem járni, nem voltam valami jó tanuló, olyan középtájékon evickéltem mindig, igyekeztem a peremen megmaradni. Az irodalom érdekelt leginkább és a rajz, sokszor lerajzoltam, amiket olvastam. A középiskola már korántsem ment ilyen bökkenőmentesen, ott már bandázások voltak, és itt találkoztam újra egy fiúval, akit azt hittem sosem látok többé. Régen majdnem szomszédok voltunk Lucassal, alig két ház választott el minket, és mivel egy korúak vagyunk, a szüleink gyakran hagytak minket együtt, és közösen voltak az első gyermeki csínyek is. Aztán elköltöztek, és sokáig nem találkoztam vele, de itt ismét felbukkant, bár már más volt mint akkor, felnőtt, magánélete lett, és térfelet váltott. Igazából, talán én vagyok az egyetlen aki megérti a miértjeit, és keményen beszólok annak aki beszól neki. Nem szeretem ha a barátaimmal szórakoznak. Később persze már többet jártunk össze megint, és újra kialakult a barátság, ami ezúttal nem szakadt meg hanem sokkal inkább megerősödött. Voltak akik nem nézték jó szemmel ezt a különös kapcsolatot, de nagyon nem érdekelt a véleményük. A bulizások, pasizások, és csajos partyk mellett, egy meleg igazi jó barát, belefér nem?
Jelenleg ott tartunk, hogy legjobb barátok vagyunk, persze Lucas nagyon kis édes, de tudom hogy semmi esélyem nem lenne, női létem miatt sem, de engem ez nem zavar. Minden pasit megkaphatok, ha akarom, és küzdök érte, de ő nem úgy kell, ő más. Ha pasizni szeretnék, akkor Lionelt látogatom meg, vagy éppen George-ot? Ki tudja. Az egyetlen pasi akit szeretek az Rokkó, a mosómedvém.

♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦
Semmihez semmi kedvem. Utálom a kora hétfő hajnalokat. Bár a hét óra nem az, de mégis az, annak aki a tíz órai keléshez szokott mindenképpen. Érthető hát, hogyha morgolódva, nehézkesen rúgom le magamról a takaróm, hogy a fürdőig eljutva némi életet leheljek magamba, az átbulizott vad éjszaka után. Menet közben csak egyszer akarok pofára esni a cipőmben, mire cifra, nőhöz méltatlan káromkodás hagyja el ajkaimat, és utána már azon szitkozódom, milyen rekedt a hangom. Az a koncert a hibás… A fürdőbe kiérve, majdnem felkiáltok, ahogy szembejön velem a tükör. Ki a csuda ez a lefolyt hárpia?! A sminkem elkenődve, hajam borzas. Na mindjárt nem lesz ez így, azzal a lendülettel be is állok a zuhany alá, és lemosom magamról az éjszaka nyomat, és a hajamból is a cigiszagot. Fél óra múlva, már törülközőturbánnak a fejemen sétálok fel-alá, és a sminkem nélkül. Máris emberibben festek egy fél fokkal. Mikor túljutok a fürdőbeli tollászkodáson, megszárítom a hajam, és hagyom hogy enyhe hullámokba ugorjon vissza, nincs kedvem vasalgatni az plusz fél óra. Törülközőruhában indulok el rendesen felöltözni, és viszonylag egyszerű, farmer, magassarkú, és egy elegáns felső kombinációt választok ki. Aztán Rokkót kezdem el keresni.
- Hol a fenébe vagy te díjnyertes naplopó…. – keresem, de meglepő helyen akadok rá negyed óra után. A párnám közepén, összegömbölyödve ezer méter mélyen alszik. Olyan kis édes pofája van, azonnal elfelejtem hogy az elején még haragudtam rá, amiért nem találtam sehol. Megsimogatom azt a selymes bundáját, és hagyom hadd aludjon, felkapom a táskámat, aminek tartalmát egy bőrönd is megirigyelhetné, és lassan elindulok. Kulcs, iratok, pénztárca, telefon… Azt hiszem megvan mindenem ami kell. Ami meg nincs, nos az neme egyszerűséggel itthon marad.
- Elmentem Rokkó, majd jövök – zárom be az ajtót, és kicsit sem érzem magam hülyének hogy egy állattal társalgok.

♦ ♦ Play by – Taylor Momsen ♦ ♦