Jason Tucker

♦ JasonTucker ♦

♦ ♦ 23 ♦ ♦ ♦ Florida, 1989.07.02. ♦ ♦ ♦ fiú ♦ ♦ ♦ Polgár ♦ ♦ ♦Titulus: Rockstar♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦
Mindenki a külső alapján ítéli meg elsőre, nem is gondolná senki, hogy még egy ilyen vad kinézetű pasinak is vannak érzelmei. Mondjuk nem sok. A legfontosabb, hogy neki jó legyen. Él és visszaél a külseje, na meg a foglalkozása adta előnyökkel és lányok hadát csábítja el, hogy használja, aztán eldobja őket. Persze nem is biztos, hogy sokan bírnák mellette. Mániája a rendetlenség, meggyőződése, hogy semmit nem találna meg, ha rend lenne, könnyebben átlát a káoszon. Kissé hirtelen típus, ami a szívén, az a száján. Előbb beszél és aztán gondolkodik, emiatt gyakran keveredik félreérthető helyzetekbe, de amúgy sem akarja titkolni a véleményét. Ha valami nem tetszik neki, azt rögtön megmondja, de ez fordítva is igaz. Hazudni is tud, ha kell, mégpedig elég könnyen és az sem érdekli, ha rájön valaki. Nem érdekli mások véleménye, érzései meg még kevésbé.

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Szeme: Kék
Haja: Fekete félhosszú, néha fel van nyírva, néha vasalja vagy csak egyszerű oroszlánsörény hatást kelt, mindegy is, a csajoknak úgyis bejön.
Érdekesség: Piercing, tetoválás
Alkata: Vékony, sőt inkább sovány
Ruházat: Az egyedi, szinte extrém cuccokat kedveli, elengedhetetlen a szegecses bőrkabát és a motoros kesztyű, na meg az acélbetétes, főként fekete cuccokban érzi jól magát.


♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦
Mitől fél: pók

Amiben kiemelkedő: középpontban lenni, lányokat elcsábítani, éneklés

Amiben rossz: korán kelés, pontosság, hűség


♦ ♦MÚLT♦ ♦
Elég egyszerű a történet. Volt egyszer egy rocksztár, sőt még most is van, de már nem a színpad a kedvenc területe, na meg az ő kedvenc háttértáncosa. Kissé megszegték a munkaszerződést, a háttértáncos, aki egyébként elég szemrevaló lány, betáncolta magát a rocksztár ágyába az egyik turnén. Innentől eggyel nőtt a turnézók létszáma, ugyanis én is velük tartottam. Feltehetően ekkor fogantam meg. A lényegen nem változtat, már születésem előtt szívtam magamba a rockzenét. Floridában születtem 23 évvel ezelőtt, azért ott, mert pont egy koncert alatt döntöttem úgy, hogy a világra jövök. Emiatt elég sokan utálhatnak, mert apu otthagyta az egészet, hogy jelen legyen a születésemnél. Időzíteni mindig is jól tudtam. Innentől kezdve éltem a rocksztár gyerekek közel sem hétköznapi életét. Nekem teljesen átlagosnak tűnt, de a fekete, szegecses cuccok, a kemény zene nem éppen gyereknek való. Nem is volt kérdés, hogy én is erre a pályára lépek. Anyu kicsit erőltette a tanulás dolgot, ehhez a feltételhez kötötte a zenélést. Már elég korán kiderült, hogy tehetséges vagyok. A kezdeti fürdőszobai éneklések eredményét egy karaoke versenyen csillogtattam meg, amit csont nélkül nyertem meg. Jobbnál jobb ajánlatokat kaptam, de csak egyféleképpen tudtam elképzelni a jövőmet és az nem egy színház színpada volt. Egy zenei nagyszínpad, az már valami. Sokkal hívogatóbb, az az én terepem. A középsuliban lassan összeállt a banda. Nem utánozunk senkit, csak saját számaink vannak, a legtöbbet én írtam, hát mit csináljak, teljes mértékben művészlélek vagyok. Egy művész mocskos szájjal. Nem igazán fogom vissza magam, ha arról van szó, gondolkodás nélkül mások tudomására hozom a véleményem. Szeretem, ha valaki a kedvemben járt, szerintem a legjobb dolog kapni, adni nem igazán szoktam. Illetve de, magamat, egy éjszakára a kiválasztott lánynak, de tőlem többet ne várjon senki. Nem hiszem, hogy képes lennék egy kapcsolatra. Nem tudom elképzelni, hogy valakié legyek, csak az övé és ő meg az enyém. Egyre jobban tetszett ez az élet, egyre több rajongónk lett. Kezdetben csak elvétve akadt pár lány, akik teljesen ránk voltak állva, aztán egyre több lett, tömve volt minden bulink. Én meg persze kihasználtam a kínálkozó lehetőségeket. Az egyik lánnyal elmentem a buliba, a másikkal ott szórakoztam, a következő meg nálam ébredt reggel. Ez így ment hosszú időn keresztül. Menedzserünk is lett, egyre sikeresebbek voltunk. Nem vetettem meg a piát, de mást nem próbálnék ki. Megcsináltattam az első tetoválásom, amiből szenvedély lett, mindig újabb és újabb mintát varrattam magamra, aztán szúrattam egy ajakkarikát, ezen felbuzdulva meg egy nyelvpiercinget is. Rémes, mennyire nem bírom a fájdalmat, de megérte. Jelentkeztem egy egyetemre, fel is vettek, de a sok buli, fellépés miatt halasztottam, először félévet, aztán megint egy félévet. Persze a család ki volt akadva, nehezen, de beláttam, hogy igazuk van. Kicsit vissza kellett vennem a tempóból. Jó megoldásnak tűnt a Watson lovasfarm, az ikreket már régóta ismertem, mindig is szerettük egymást, jól kijöttünk, így nem volt kérdés, hol pihenem ki az életmódom fáradalmait. Innentől próbálok kellő figyelmet fordítani a tanulásra is, persze az éneklés mellett, mert azt nem hagyom abba. Legalábbis ez a terv, majd meglátjuk mennyire tudok ellenállni a csábításnak.

♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦
Azt sem tudtam mennyi az idő, de nem is érdekelt. Végre hazaestem, mást sem akarok, csak egy forró fürdőt vagy lehet, hogy azt sem, csak a puha ágyamat. Ledobtam a felsőmet, a nadrágot meg csak kigomboltam, minden zavart és el is dőltem az ágyon. Végre... Fárasztó volt a mai nap, főleg a buli, szóval kijár végre a pihenés. A plafont bámultam, egészen különös mintákat láttam kirajzolódni, de hát meg sem lep, fogalmam sincs milyen cuccot nyomattam ma, de jó volt, megtette a hatását. Már kicsit kezdtem józanodni, de még közel sem voltam teljesen magamnál. Ismerős hangot hallottam, de elsőre csak annyit észleltem, hogy micsoda jó zene megy valahol, véletlen pont az egyik kedvenc számom, amikor rájöttem, hogy az én telefonon szól. Elvigyorodtam magamon, valószínűleg rá sem jövök, hogy ez tényleg a telefonom, ha nem érzem meg a zsebemben, hogy rezeg. A vigyorom csak szélesebb lett, ahogy megláttam a kijelzőn a nevet.
- Szia Becca, merre jársz egyetlenem? – kérdeztem és talán hallatszott kicsit a hangomon, hogy nem egészen vagyok tiszta.
- Hogy aludnék már, ilyenkor? – kérdeztem vissza felháborodottan, mintha nem tudná, hogy én éjszaka élek. Az igaz, hogy aludni készültem, de még ébren vagyok. Kicsit beállva, de ébren.Viszont a válasznál megnyugodtam. Becca sem vetette meg ma az alkoholt, meg még ki tudja mit nem, összevissza vihog, de azért értem, mit akar.
- Mi az, hogy nem tudod hol vagy? – kérdeztem rá felsóhajtva és beletúrtam a hajamba. Amikor elindultam, még be volt állítva, de már közel sem olyan, inkább csak kócos, de nem érdekel.
- Jó majd cuccozunk, de mondd meg hol vagy – szóltam rá, de válasz helyett egészen mást mondott. Vágyik rám? Kész a csaj... Vigyorogva felkeltem és felrángattam a nadrágom, ami félig lecsúszott. Elszórakoztam kicsit az övvel. Még mindig a képemen volt a vigyor, de hát ez van, ha be vagyok állva. Felszedtem a földről a pólómat, még jó, hogy a bakancs a lábamon volt, nem lenne rövid idő újra felvarázsolni. Egy kabát és mire észbekaptam, már kint találtam magam a hűvös levegőn. Mélyet szippantottam belőle, mielőtt autóba ültem. Betépve, na és? Repülni még így sem tudok. Szóval a város felé vettem az irányt, nem olyan nagy hely, nem izgultam, hogy nem fogom megtalálni a lányt. Végülis tudom hova ment ma, az a kiindulópont, aztán majd lesz valami. Nem messze a szórakozóhelytől rá is találtam, amint nem éppen visszafogott cuccban halad egy sikátor felé. Leállítottam az autót és kipattantam.
- Hé szépségem, nem arra van a hazafelé vezető út – kiabáltam kicsit talán hangosan. Kitárt karokkal haladtam felé, én már egészen józan voltam, de ő láthatóan nem. Vajon mit akart azzal, hogy vágyik rám? Ok, barátok vagyunk, akár velem is aludhat, de eddig minden mástól elzárkózott. Egyből megölelem, aztán ahogy elengedem, kivettem a cigit a szájából. Bele is szívtam, hogy újra az anyag hatása alá kerüljek. A józanság ráér még, elvégre buli után vagyunk.

♦ ♦ Play by - Andy Biersack ♦ ♦