Viviana Smith

♦ VIVIANA SMITH ♦

♦ ♦ 20 ♦ ♦ ♦ 29. Június 1992 Írország ♦ ♦ ♦ lány ♦ ♦ ♦ Heaven Lovas tanyán élők ♦ ♦ ♦Titulus♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦
Akik közelebbről ismernek, azok azt mondják, hogy nyugodt természetű vagyok. Túlságosan is. Én persze nem értek egyet, mivel nálam is ki lehet húzni a gyufát. Főleg, ha valaki a lovamat szidja. Emellett nem vagyok egy nagy társasági ember, de szívesen meghallgatok másokat. Jószívű, kedves lánynak mondanak, de én tudom, hogy inkább naiv vagyok. Párszor ki is játszottak emiatt, de nem tudok tanulni a saját hibáimból. Félénk természetű vagyok, így tőlem senki se várja, hogy megszólítom, csak ha van bennem pár üveg sör. Akkor teljesen kifordulok magamból.

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Szemem szürkéskék, pillantásom olykor csábító, de megesik mikor révedező. Hajam tejföl szőke, amit kimondottan szeretek. Kedvelem mikor a szél belekap, ezért általában leengedve hordom, csak munka közben kötöm fel lófarokba.
A jobb vádlimon látható egy hosszú vágás, amit még akkor szereztem, mikor majdnem eltapostak a lovak. Munkámnak hála sportos alkatom van, amit előszeretettel mutogatok is az angliai éghajlat ellenére is. Szeretem a kihívó ruhadarabokat. Minél rövidebb, annál jobb. De a melegítőt sem vetem meg.

♦ ♦LOVAM♦ ♦
Két különböző, ám tiszteletreméltó vérvonalból származó ló. Nem igazán bízik meg senkiben, csakis fajtársaiban és Vivben. Az idegenekkel eleinte nagyon ellenséges, de ha több időt tölt el vele valaki, akkor jó barátok lehetnek.

[center]


♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦
Mitől fél: Fél a bogaraktól, vagyis irtózok tőlük és attól, hogy egyszer egyedül maradok.

Amiben kiemelkedő: A lovakhoz, de azt kitűnően elvégzem.

Amiben rossz: Minden másban, amit az élet állít elém.


♦ ♦MÚLT♦ ♦
A nevem Viviana Smith, de általában Vivnek, vagy Vivinek hívnak. Észak Írországban születtem, pontosan egy Castlederg nevű kisváros szélén. Anyámat nem ismertem, mert belehalt a szülésbe. Apám egy közeli farmon dolgozott mint kiképző. Lovakat tört be, illetve készítette fel őket egyes versenyekre.
Mint egyke gyerek, sokszor tartottam vele a munkahelyére. Nagyon sokat tanultam tőle a lovakról és azok gondozásáról. Többszőr megemlítette, hogy jó érzékem van a lovakhoz. Képes vagyok úgy kommunikálni velük, ahogy csak nagyon kevesen. Mindig azzal viccelődött, hogy egy igazi suttogó vagyok.
Imádtam azon a helyen lenni, annak ellenére, hogy a tulajdonos, egy szívtelen alak volt. Nem érdekelte más, csupán az, hogy a lovai minél több pénzt hozzanak. Gyönyörű, nemes vérvonalú állatok voltak az istállóban. Ha szerencsém volt, még lovagolhattam is egy kicsit, bár ez nem sűrűn esett meg.
Tizenöt éves koromban, egy nagyon rossz dolog történt, ami megváltoztatta az életünket. Csupán egy apró baki történt, mármint nem csuktam be normálisan a karámajtót. Marven, a csodaszép Fríz csődör pedig kiszökött, majd párosodott az egyik ügetővel.

A farm tulajdonosa őrjöngött, mikor kiderült, hogy a ló vemhes, de nem akart brutális dolgokhoz folyamodni, így meghagyta, hogy megszülethessen a csikó. Apa és én segítettünk neki a világra jövetelekor. Azonnal beleszerettem.
Miután sikerült elrendeznünk mindent a csikó körül, a tulajdonos kijelentette, hogy apámat kirúgja és vihetjük a „korcsot” is. Nekem nem volt ellenvetésem, nem úgy mint apának. Nem mutatta, de kétségbeesett. Soha nem, voltunk gazdagok. Éppen megéltünk abból amit apa megszerzett, így, hogy elveszítette az állását, plusz egy lovat is kaptunk a nyakunkra, nagy bajba jutottunk.

Mindezek ellenére nem mondtunk le a csikóról, akit később Black Starnak neveztem el. Mivel túl korán választották el az anyjától, még több nehézségünk lett. Én mindig mellette voltam. Hetekig az istállóban aludtam, gondoztam, becézgettem.
Kínzóan lassan telt az idő. Black Star nagyon rossz állapotban volt, attól tartottunk, hogy elpusztul. Akkora már annyira megszerettem, hogy képtelen voltam elképzelni az életemet nélküle.

Eközben apa alkalmi munkákat vállalt, csakhogy valahogy ki tudjuk nyögni az állatorvosi számlákat, vagy, hogy legyen valami az asztalon. Rengetegszer vitatkoztunk, hogy adjuk el Black Start vagy sem. Tudtam, hogy a mi anyagi helyzetünkkel nem engedhetünk meg egy lovat, de képtelen voltam lemondani róla, ezért csak ellenkeztem.

Aztán megtörtént a csoda.

Black Star felépülni látszott. Egyre inkább hasonlított a játékos kiscsikóra, mintegy beteges állatra. Emellett apa egy jó nevű farmtól kapott állást lent délen.
A farmon kaptunk szállást, és Black Star is egy nagyon szép bokszot a többi csikó között.
Ott végre megtanulhattam rendesen lovagolni, közben foglalkozhattam a lovammal.
Négy éven keresztül éltünk a farmon, mikor bekövetkezett a baj.
A karámban lévő lovak, valamitől megijedhettek. Kitörték a kerítést és eszeveszett vágtába kezdtek a birtokon. Apa és én pont a közelben voltunk, így azonnal elindultunk megnézni mi a baj.
Talán a sokk miatt, de nagyon nem emlékszem, hogy mi is történt pontosan. Az utolsó emlékem, hogy egy tucat ló vágtat felém. Elugrani nincs időm, majd mintha lekapcsolnák a villanyt, kiesett egy darabka emlék, majd újra felkapcsolnák. Arra eszméltem, hogy a mentősök a hordágyra raknak.
Messziről hallottam Black Star nyerítését. Bárhonnan felismertem volna. Meg akartam keresni, megnyugtatni, hogy nincs bajom, de a pillantásom megakadt valamin.
A sima homokot sötét voltok tarkították. Nem kellett zseninek lenni, hogy tudjam mi az: Vér. Rengeteg.
Tekintetemmel keresni kezdtem apámat, de már akkor sejtettem, hogy ez az övé. Igazam is volt.
Nem messze tőlem, a földön feküdt, felette egy mentős térdelt, két kezével a mellkasára támaszkodva. Megpróbálták visszahozni, de már nemtudták.
Milyen ironikus tud lenni néha a sors. Pont abban leled halálod, amit a legjobban szeretsz.
Apám halála után, nem láttam értelmét ottmaradnom, így fogtam minden megtakarított pénzem és Black Starral átmentünk Angliába, Seaton-ba. Ott egy hirdetésben bukkantam rá egy lovasfarmara, ahol reményeim szerint új életet kezdhetünk.
Újra nem jött össze. Sok ember megismerkedtem ott. Sok jó és rossz emberrel is. Szerelembe estem, majd egy véletlen folytán teherbe is estem, de, hogy ez ne legyen elég, nem tudtam ki is lehet az apja. Sajnos a baba elment, ami még inkább tönkre tett, így ott kellett hagynom Angliát is. Menekültem a múltam elől.

♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦
*Még a nap sem jött fel jóformán, mikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám hívott, de ennek ellenére felvettem egy hatalmas ásítással. Mikor meghallottam Becca hangját, azonnal félbeszakadt az ásítás és tátott szájjal hallgattam végig.
A rendőrségen van, és azért keresett fel, hogy hozzam ki. Csak ennyit kért, nem is kérdezősködtem, gondoltam majd miután kihoztam, kikérdezem. Nem is szenvedtem tovább az ébredéssel, hanem kipattantam az ágyból és elkészültem. Felkaptam az első ruhakölteményt ami a kezembe került, aztán megmosakodtam és rohantam a városban. Persze taxival hamarabb odaértem volna, de nem volt kedvem megvárni. Minél hamarabb a rendőrségen akartam lenni, hogy kihozhassam a lányt.
Beérve, kifújtam magam és máris kikértem a lányt. Nem volt nagy összeg, hála az égnek, de az tuti, hogy leverem rajta.
Elszörnyedve néztem, hogy kivezetik az elég lestrapált állapotú szőkét. Amint lekerült róla a bilincs, azonnal a vállára dobtam a kabátomat, és súlyosan kérdő tekintettel meredtem rá. Remélem tudtam, hogy zet nem fogja megúszni, csak jussunk ki a rendőrségről.
A papírok elintézése után, az Angel parkba vettem az irányt. Ott leültünk egy padra és kertelés nélkül belekezdtem.*
- Ezt nagyon nehéz elhinnem *mondtam.* - Mégis mi a jó fenét csináltál, hogy a rendőrségen kötöttél ki?
*Hangom nem volt parancsoló, inkább kissé játékos, mert valamilyen szinten szórakoztatónak találtam a helyzetet. Becca Watson, a mindig megfontolt, okos lánykát nekem kell kihoznom a börtönből. Ezt írd meg, kedves Aisha!*

♦ ♦ Viviana Smith - Christina Aguilera ♦ ♦