Lucas Rivers

♦ LUCAS BRANDON RIVERS ♦

♦ ♦ 18 ♦ ♦ ♦ 1994.05.02. ♦ ♦ ♦ fiú ♦ ♦ ♦ Polgár ♦ ♦ ♦Titulus: Mr. Cute♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦
Kiskoromban a legaranyosabb kisfiú voltam, szüleim kedvence, mindig mosolygós, cuki, egyszerűen imádnivaló. Aztán valami megváltozott. Magam sem tudom, hogy mi, de ahogy nagyobb lettem megváltoztam. Rájöttem, hogy bi vagyok. Megnézem a szép lányokat, volt is barátnőm, de engem elsősorban a férfiak érdekelnek. Én csak egy férfit tudok úgy szeretni, ahogy azt kell. Ezzel az érzéssel viszont nehezen birkóztam meg. Mazochista, mocskos szájú, önpusztító, depressziós lettem. Csak az érdekel, ami nekem fontos, más nem. Élvezem, ha fáj valami, szinte keresem az érzést. Nem szeretem az embereket, nem viselek el senkit magam mellett, mindenki idegesít, menekülök magam elől, az élet elől. Iszok, drogozok és korábban mindenkivel lefeküdtem, aki az utamba került, legyen az lány vagy fiú. Újabban a pasikat részesítem előnyben. Nincsen se lelkiismeretem, se becsületem, gond nélkül hazudok, ha az érdekem úgy kívánja. A lelkem legbelül szenved, nekem sem tetszik, hogy ilyen vagyok és a régi énem is ott rejtőzik, csak a megfelelő embert várja, hogy kitörjön tönkretett testemből. Tudom is ki az az ember, de annyira magammal voltam elfoglalva, hogy már csak későn vettem észre, hogy mennyire fontos nekem és ő az egyetlen, aki vissza tudna hozni az önpusztításból egy normális életbe, aki vigyáz rám és szeret, irányít. Elég sokszor vagyok hisztis. Szeretem, ha valaki irányít, ha érzem, hogy birtokol és csak az övé vagyok.

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Kiskoromban sem voltam átlagos, állítólag nagyon szép kisfiú voltam, szinte már lányos, mindenki rámcsodálkozott. Ez most sem változott. Továbbra is lányos vagyok, de már nem az a cuki kisfiú. Ahogy változott a jellemem, ahogy önpusztító és beképzelt lettem, úgy változott a külsőm is. Sokan még mindig lányosnak tartanak, de én nem tartom magam annak, egyszerűen csak azt veszem fel, ami nekem tetszik, ez vagyok én, nem lányos vagy fiús, csak én. Hajam félhosszú és a korábbi világos tincseimet feketére festettem. Gyakran vasalom a hajam, mindig beállítom valahogy, kócos hajjal nem megyek az utcára, ilyen fejjel csak a szerelmem láthat, amikor mellette ébredek. Nem vagyok túl magas, 180 cm, viszont ehhez a magassághoz nagyon vékony vagyok. Szemem színe a hangulatomtól függően változik. Tetoválások díszítik a testem, több piercingem is van. Eléggé fájtak, de az önpusztító életmódomhoz hozzá tartoznak. Pár seb is található a testemen, mazochista kedvemben ejtettem magamon néhányat, a legtöbb kicsi, de akad pár nagyobb vágás is. Szerencsére nem feltűnőek, közelről kell nézni, hogy valaki észrevegye. A szűk nadrágokat és felsőket szeretem, mindig van rajtam valami kiegészítő is.

♦ ♦LOVAM♦ ♦
Ámor névre hallgató csődör.



♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦
Mitől fél: nem tudja visszaszerezni a szerelmét és fél a pókoktól is

Amiben kiemelkedő: jól énekel és elég jól tud főzni

Amiben rossz: kétbalkezes


♦ ♦MÚLT♦ ♦
18 évvel ezelőtt születtem egy gazdag család első gyerekeként. Lányt akartak, de fiú lettem, így aztán lányos nevelést kaptam. Nem volt nehéz dolguk, egyébként is lányos, cuki kinézetem volt. Később született egy testvérem is, egy lány, úgyhogy megkapták, amire mindig is vágytak. Ennek ellenére nem hanyagoltak el, mindent megkaptam, amit csak akartam. A suliban is jól tanultam, szorgalmas voltam. Aztán ez lassan megváltozott. Egy hajóút alkalmával történet a felfedezés. Nyaraltunk a családdal, amikor megpillantottam egy fiút. Volt már korábban barátnőm és nem hagynak teljesen hidegen a lányok, megnézem őket, de akkor ott, amikor megláttam azt a férfit, már tudtam, hogy én más vagyok, mint az átlag. Sokat vívódtam, nem mertem bevallani, de rávettem magam és a szüleim elé álltam. Meglepően jól fogadták. Persze azért egy kis hiba volt a történetben. Nem akarták, hogy kiderüljön. Túl befolyásosak voltak ahhoz, hogy mindenki megtudja, a kisfiuk meleg. Persze nem vagyok az, bi vagyok, de szerintük az ugyanaz. Az állandó titkolózásból elegem lett. Teljesen megváltoztam. Önpusztító lettem, kerestem a veszélyt, a fájdalmat. Sebeket ejtettem magamon. Megváltoztattam a külsőm, mindenki által irigyelt, világos árnyalatú hajam feketére festettem és sokkal többet foglalkoztam magammal, mint előtte. Testem szűk nadrágokkal és felsőkkel hangsúlyozom. Sok tetoválásom és piercingem is van. Tetszenek, de fájtak, az egészet csak azért csináltam, hogy keressem a fájdalmat. Kipróbáltam mindent, ami káros, nem érdekelt, milyen hatása van. Ezt már nem nézték jó szemmel a szüleim. Elküldtek ide, a világ végére a nagybátyámhoz, hogy neveljen meg és térjek észre, mint egy normális ember. Nem tetszett, hogy ide kellett költöznöm, a nagyváros után fura volt a nyugalom. Egy dolog tetszett csak, hogy lett egy saját lovam. A lovaglásnak köszönhetem azt is, hogy megismertem életem szerelmét. Lucien már az első pillanatban elvarázsolt, tudtam, hogy ő lehet az, aki visszatéríthet a jó útra. Nagyon jó volt vele, de elrontottam mindent. Annyira erőltették, hogy próbáljam meg lánnyal, hátha menne, amíg egyszer engedtem a kísértésnek és kíváncsiságból újra kipróbáltam, milyen lánnyal. Ez volt a második alkalom, de most sem volt kielégítő. Persze nem tudtam mit kezdeni az érzéssel, hogy megcsaltam a szerelmem, az egyetlent, aki fontos nekem és szeret, úgyhogy bevallottam neki. Nem kellett volna. Tudtam, hogy ki fog akadni, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. Szakított velem és kezdődött az egész elölről. Megint önpusztító lettem. Csak ezután jöttem rá, mennyire fontos volt nekem és mindent megteszek azért, hogy visszaszerezzem Lucient, a szerelmemet.

♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦
Éppen visszaértem egy lovaglásról Ámorral, amikor megláttam a nagybátyámat a ház előtt. Még le sem szálltam a lovamról, de máris nincs nyugtom. Biztos vagyok benne, hogy direkt akar bosszantani. Jól kijöttünk mással, de pár dologban egyezett a véleményünk. Egészen pontosan csak egy dologban nem értettünk egyet. Rá akart venni, hogy legalább próbáljam meg lánnyal, én meg utáltam, hogy bele akar szólni az életembe. Én döntöm el, hogy kivel jó nekem és ez csak Lucien lehet. Nekem kell, hogy irányítson, hogy éreztesse, hogy ő a főnök és birtokoljon. Szeretem és nem tudom elképzelni, hogy mással legyek. Miután visszavittem a lovam az istállóba, az első utam a szobámban vezetett. Itt legalább egyedül lehettem, ha még nem vette el a kulcsom. Nem értem, 18 vagyok, mégis azt kell csinálnom, amit mások mondanak. Nincs munkám, nincs saját pénzem, így kénytelen vagyok itt élni, de minden vágyam, hogy Lucienhez költözhessek. Ő olyan más. Mellette önmagam lehetek és nem kell arra figyelnem, hogyan viselkedjek, tudja, mit szeretnék és a vágyaink is egyeznek. Alig vártam, hogy végre találkozzunk és még nem tudom hogyan, de valahogy fel kéne neki hoznom az összeköltözős témát. Legszívesebben már pakoltam volna, hogy ezzel is éreztessem vele, mennyire komolyan gondolom ezt a kapcsolatot.

♦ ♦ Play by - Andy Sixx ♦ ♦