Homokos tengerpart

Fehér homok, lágy hullámok. Lovagolni, fürdőzni, sétálni... A lehető legjobb hely.

*Hát az úgy kezdődött, hogy jó este lesz... Fellépés, homokos tengerpart, nekem sem kellett több. Falatnyi ruhát kaptam magamra, abban billegettem magam. Imádok a színpadon lenni és ez most sem volt másként, egészen addig, míg valakit fel nem hívtam a színpadra, egy sötét hajú erősen sminkelt srácot. Ami azt illeti jó hangja volt, és megnyerő külseje, de az egy álca is lehet. A buli végén megkaparintottam egy üveg whiskey-t, majd a srácot karjánál fogva magam után cibáltam. Kiváltunk a tömegből, majd a srác kezébe nyomtam a piát.*
-Igyál!*utasítom vigyorogva, majd amíg ő eleget tesz a kérésemnek, én ledobom a ruhám, a bakancsom, és a tenger felé indulok. Bele is gázolok, nem félek a víztől, sötét színű fehérnemű van rajtam, pont tökéletes.*
-Na gyere, hozd a piát.**intek neki, majd csípőre tett kézzel pózolok neki kuncogva.*

*Még szép, hogy hozza a piát, addig élne, ha nem tenné. Ahogy ő végignézte amint én vetkőzöm, úgy néztem én is végig az ő testén, aztán csatlakozott én pedig ártatlan képpel néztem rá.*
-Rámenős lennék? Ugyan kérlek, egyszerűen csak te dominálsz a társaságomban, mint látod, egy nő, és egyedül van. Elárulod a neved?*válaszolok és kérdezek, mint mindig, nehogy már azt higgye, hogy azét mert pasi, azért majd ő irányít. Nem, most én szeretnék. Már nyújtja az üveget, ám nem kapom meg, csak egy újabb korty után. Jó rendben, legyen így. Meghúzom a whiskey-t elkapom a srác karját, közel húzom és telibe smárolom, hogy a korty pia az ő szájába kerüljön. Végül elhúzódok, és gúnyosan rávigyorgok.*
-Most vagyok rámenős csillagom.*jelentem ki, és újra iszok az üvegből.*

-Massie és nem cica.*vigyorgok rá, mielőtt bátrabb lépésre szánnám el magam, végül is fenn énekelt velem a színpadon, baj nem lehet belőle, maximum egy jó estém lesz. El nem tudnám képzelni most nélküle ezt a fürdőzést. Persze bemutatkozott, jó ez így, csak hát... Még mindig semmi konkrét dolog. Végül is teljesen mindegy. Whiskey-vel a számban csókolom a pimasz fiút, mert nem kaptam meg egyből ami nekem járt, aztán iszok még egy kortyot, de ekkor ő ránt vissza egy csőr epedésre.*
-Nyertél? Mit?*kérdezek vissza, de már újra az ajkaimra tapadt. Egy nagyobb hullám átcsapott felettünk, de se őt, se engem nem érdekelt, az üveg száját meg befogtam, szabad kezemmel pedig ott érintettem a fiút, ahogy tutira kívánta az érintést, főleg ilyen "nedves" környezetben.*
-Szóval mit nyertél?*kérdezem meg tőle, és újra iszok, hogy aztán visszanyújtsam neki az üveget én pedig elmerüljek a habokban.*

*Aha, gondoltam, arra megy a játék, ahogy sejtettem. Szex... Miért is nem lepődök meg rajta? Csak a második kérdésem után felelt, de elég egyértelmű volt. Míg nyújtottam neki az üveget addig lopott egy csókot, ezt már szeretem. Legalább próbálkozik, nagyon is. Elmerültem a tengerben, miért ne, élvezem, már így is tiszta víz vagyok, akkor meg miért hagyjam ki? Mikor újra a felszínre kerülök nem sokkal tőle jobbra, már húz is magához, én meg persze, hogy úgy tapadok rá, mint egy pióca. Akkor még jobban, mikor keze a fenekemre simul, és közelebb ránt.*
-Csak a pia után.*kapom ki a kezéből, és ki is ürítem, szomorúan konstatálom, hogy elfogyott, ezért az üveget kihajítom a partra.*
-D*gtál már tengerben?*kérdezek rá mindenféle kertelés nélkül, és ujjaim már a boxerén játszanak*

*Be lett tervezve ez az estém, vagyis inkább nem, magamnak terveztem és jól döntöttem. Ilyen is kell. Én is lehetek kicsit rámenősebb, jó nem k*rva akarok lenni, egyszerűen csak van a pillanat, mikor már minden mindegy. Fiatal vagyok, egyszer élünk, mindent ki kell próbálni, és amilyen vagány a csávó, feltételezem bevállalós is. Igaz, hogy... Na ezt majd megérzi, vagy nem, mert épp berezelek és visszalépek, de reméljük ez a kis pia segített valamit és akkor minden rendben lesz.*

-Ami azt illeti jó lenne végre nagy közönség előtt is fellépni, de sajnos még nem tartunk ott. De igazad van... Merülj csak el bennem...*vigyorgok bele a csókba és körmeimet a hátába mélyesztem, de csak finoman, még nem vadulok. Egyébként sem tudom, hogy igazából mit tegyek, de... Majd jön, a helyzet adja magát... Feltesz egy kérdést, de válaszra nincs időm, ajkai az enyémekre záródnak, és már a mély vízben találjuk magunkat, én melltartó nélkül, ő pedig álló f@llosszal. Innentől már nincs visszaút, és talán már nem is akarok vissza lépni, mert miért tenném, fiatal vagyok, had habzsoljam az életet. A falatka bugyi elkerül az útból, díjazom, hogy attól legalább nem szabadított meg teljesen, már érzem is a bejáratnál, ettől kicsit megremegek, félek is talán, de... A f3nébe mindenki azt mondja fáj az első. Megcsókolom Jasont, keményen majd egyre többet követelek, miközben lassan ráereszkedek. Persze sikerül felszisszennem, kicsit nagy a dolog számomra, és így valószínűleg el is árulom, magam, de nem érdekel.*

*Nem érdekelt annyira, hogy még nem csináltam, és az sem hatott meg, hogy valójában egy idegennel fogok sz3xelni. Igazából annyira nem is idegen, de neki arról nem kell tudni, hogy tudom Ő is az énekes pályán van. Természetesen én ereszkedek rá, gondolom akkor majd egyszerűbb lesz, de nekem még így is fáj. Sejtem, hogy ebből majd még beszélgetés lesz, de az ráér. A kis kérdésére egyszerűen csak bólintok. Úgy érzem szét szakít belülről, és ha szóban válaszolok üvölteni fogok a fájdalomtól. Kapok egy csókot aminek nagyon örülök, egy kicsit elveszi az élét az egésznek. Mindjárt nem is vagyok olyan bevállalós. A kis suttogás megteszi a hatását, ellazulok a karjai közt, úgy faljuk egymást, mintha az életünk függne tőle, de pont ettől olyan jó érzés. A testem kezd hozzászokni Jason méreteihez, aztán a fiú lassan mozogni kezd. Elszakadok ajkaitól, ujjaim a hajába fúródnak, miközben a nyakát veszem célba. Finoman csókolgatom, néha visszatérek az ajkára, aztán lassan életre kel a csípőm és Jasonnel együtt mozgok már.*

*Nem igazán volt okos döntés ez a részemről, de nem ijedhetek meg a cél előtt, akkor az nem én lennék. Persze Jason nyugtató szavai sokat segítenek, öntudatlanul nyugszom meg a karjai közt, hogy aztán teljesen az övé legyek. Azért be kell valljam, hogy jó döntés volt a részemről, hogy őt szemeltem ki. Nem csalódok benne az tény, a csúcsra visz, és nem is hosszú idő alatt. Egy kis idő múlva már vele együtt mozgok, jó tanár és türelmes, olyan szinten kezdő vagyok, félek is egy kicsit, de már nem görcsölök. A csókok mindenről elvonják a figyelmem, néha hangosan felnyögök, nem is tudom kontrollálni magam, aztán érzem amint Jason eláraszt belülről, elélvezek én is, pihegve borulok a fiú vállára, nyakát csókolgatom és igyekszem rendezni a lélegzetvételem, meg a szívverésem is. Nem tudok megszólalni, nem is akarok, most így tökéletes.*

*Jason lassan kivitt a partra, a homokba feküdt velem együtt. Cirógattam ahol értem, gondoltam nem fogunk erről beszélni, rosszul hittem. A fiú csak megszólalt, ezzel együtt elvett minden jó gondolatot.*
-Ha a mesterem lennél még jobb lennék.*szóltam neki vissza, nem fogom megdicsérni, értsen ebből. Ha nem érti akkor meg így járt.*
-Nem élek tablettákon.*vonom meg a vállam, aztán tüzes pillantása alatt igen csak elpirulok, pedig ez sem szokásom. Legszívesebben szóvá tenném neki, de csak közel húzom magamhoz és megcsókolom. Az éj leple alatt senki sem háborgathat minket, így gondolok egyet, és a csípőjére ülök, onnan pislogok le rá, kezeimet a mellkasára támasztom, és elvigyorodom.*
-Szóval ha azt nézzük én most bajban vagyok, mert nem volt rajtad védőruha én pedig nem szedek semmit?*hangom egyáltalán nem volt komoly, csak választ akartam a kérdésemre, még esetleg gúnyosnak is hathatott a kérdés, de nem foglalkoztam vele.*

*Nem gondoltam bele, hogy ennek mi lesz a következménye, de most már kezdem kapisgálni. Maximum egyel többen leszek, végül is nem nagy gáz, csak még nincs betervezve. Így kicsit elhúzom a számat ahogy Jason közli, hogy lehet egy kis gondom ebből. Na teljesen mindegy. A csípőjén ülve pislogok rá a sötétben míg várom a következő kérdését, ami meg is jön, mint annak rendje és módja szerint lenni kell. Felsóhajtok, majd mozdítom rajta a csípőmet.*
-Mert ezt akartam. Illetve, mert szimpatikusnak tűntél. Nem kell, hogy konkrét miértje legyen a dolognak. Elég ha egyszerűen csak van.*közlöm vele teljesen nem törődöm hangon, míg meg nem hallom a biztonsági embereim hangját. A fene vinné el.*
-Két választásunk van... Vagy vissza megyünk a vízbe, vagy el innen, de itt megtalálnak.*nyögöm ajkaira a csókkal, miközben felpattanok. Nem bírom apám embereit... Nem értem miért kell minden koncertre velem jönniük.*
-Illetve ha gondolod adhatnál pár tanácsot, hogyan rázzam le a faterom kutyáit...*vigyorgok és nem törődve a cuccaimmal elindulok amerre Jason akarja.*