Kert helyiség

by **Admin** Csüt. Aug. 23, 2012 11:58 pm

Pálmafák, homok, lámpások. Minden ami egy bulihoz kell.

by **Lucas Rivers** Kedd Jún. 11, 2013 8:43 pm

Vanda

Olyan jó, amikor ilyen a hangulatom. Egész nap feldobott vagyok. Jó, mindig pörgök, de ez most más. Ha Vandával találkozok, akkor az egész napom ilyen hangulatban telik. Nem hiába ő a legjobb barátom, egészen gyerekkorunk óta. Mindent tudunk egymásról és ugyanazt akarjuk, ugyanazt gondoljuk, szóval... ez teljesen jó így. Egy tengerparti szórakozóhelyre beszéltük meg a találkozót, én ragaszkodtam hozzá, nem tudom miért, de bejön az a hangulat. Amúgy is jó idő van, miért kéne a városban ülni egy kávézóban. Még délután van, szóval ilyenkor ez a hely is kávézóként működik, de mégis más a parton megbeszélni a dolgainkat, vidáman nevetgélni, mint a betonrengetegben. Nem állok sokáig a szekrény előtt, ami azért elég ritka, de most tudom, mit akarok. Egy farmert kapok magamra, meg egy szűk pólót és a szokásos kiegészítőket. Még egy magasszárú cipőt rángatok magamra az ajtónál, felkapom a táskám, átvetem magamon a pántját és útnak is indulok. Én érek oda előbb, pedig sokszor szoktam késni, de úgy tűnik, Vanda még nincs itt. Leülök egy asztalhoz, ami a legközelebb van a tengerhez. Feltolom a fejemre a napszemüvegem, szeretem, hogy jó idő van. Végre megpillantom az én legjobb barátomat és egyből fel is ugrok, széles mosollyal és szoros öleléssel fogadom, ahogy szoktam.
- Vanda, végre... én szoktam késni, nem te – viccelődök, tudom, hogy úgysem veszi magára. Meg azt is tudja, hogy rá bármeddig várnék, ha úgy van.
- És most mesélj, aztán meg... nekem is van pár jó hírem – lelkesedek és visszahuppanok a fotelbe. Kalimpálva intek a pincérnek. Inni akarok.

by **Vanda Walvin** Szer. Jún. 12, 2013 1:54 pm

Lucas

Átkozott. Telefon. Nem igaz, hogy nem hagy aludni. Félálomban tapogatózom a zenélő eszköz után, és résnyire nyitott szemekkel nézem meg, mégis ki a fene, és mit akar, de ahogy meglátom a képecskét a neve felett, egyből halvány mosoly jelenik meg az ajkaimon. Lucas. A fiú elújságolja, hogy talált egy tök jó helyet a tengerparton, és szeretné ha megnézném most azonnal. Nagyot nyögve ejtem le a fejem, és megígérem hogy odaérek egy órán belül, ami azt jelenti hogy fel kell kelnem a délutáni kis szunyókálásomból. Nagy sóhajjal kelek fel, és kezdek el öltözködni. Egy egészen egyszerű háromnegyed farmert választok, mellé egy fekete topot, és egy lezser kockás inget, amit a hasamnál csomózok meg. Barátommal találkozom, nem randira készülök, nem viszem túlzásba az öltözködést. Mindehhez egy magassarkú szandált választok, aztán a fürdőszobai tükröm elé tipegek, sminkelni. A fekete szemceruzával kihúzom a szemem, és egy kis tust is viszek fel, aztán enyhe rúzs, és összeborzolom a hajam, hogy szélfútta hatású legyen. Vágyakozó tekintettel búcsúzom el az ágytól, és Rokkótól is, aki éppen eszik valamit. Az egyetlen háziállat, amit megtűrök Rokkó a mosomedve, ő is véletlen került hozzám, még kölyök volt, mikor Lucassal megtaláltuk, és nem akart leszállni rólam, így magammal kellett hoznom... Elmosolyodom az emlékre, és kilépek az ajtón, hogy megtegyem azt a húsz perces utat, ami a megjelölt helyig van. Mehetnék kocsival is, de most jól esik a szabad levegő, és kinyújtóztatom a tagjaimat is. Vállamon kistáska, ami tényleg kicsi, és csak a legfontosabbak vannak benne. Persze napszemüveg van az orromon, mivel anélkül semmit nem látnék a délutáni fényáradatban.

Mikor odaérek a kis kávézószerűséghez, körbenézek, mint valami szőke bagoly tekerem a nyakam, hogy hol van az én drágaságom, de nem kell sokáig nézelődnöm, mivel felugrik, és már vetődik is rám. Az első pillanatnyi megingás után visszaölelem, szorosan hozzásimulok, és mikor elereszt, kap egy puszit is az arcára. Imádom, egész egyszerűen.
- A te hibád hogy késtem, aludtam de mivel felkeltettél, sminkelnem kellett - vágok vissza, és nem veszem magamra, tudom hogy miért mondja, és kamatostól visszakapja tőlem ezeket a dolgokat. Ki tudom idegelni a meleg poénokkal. Figyelem kék szemeimmel ahogy lehuppan a fotelébe, és hirtelen ötlettől vezérelve az ölébe huppanok, a magam nem egész ötven kilójával, és felveszem az itallapot.
- Te mi iszol? Kávájuk van? Finom vajon? - érdeklődök, és mit sem zavar, hogy éppen elég furcsálkodó tekintetet akad meg rajtunk.

by **Lucas Rivers** Szer. Jún. 12, 2013 9:14 pm

Azt hiszem nem kell sokáig várnom, de nem tudom, lefoglal, hogy jó idő van és tetszik a hely. Így amikor végre megérkezik Vanda, kicsit sem zavar, hogy nekem kellett kivételesen várnom, de azt ki nem hagynám, hogy bosszantsam. Egyből a nyakába ugrok, ő meg viszonozza az ölelést, ez olyan megszokott nálunk, ahogyan a puszi is. Ki tudjuk fejezni, mit érzünk. Ahogy visszahuppanok a kényelmes fotelbe, Vanda is követi a példát, de nem a másik fotelbe, hanem egyenesen az ölembe ül. Meglepetten felnyögök, mintha nehéz lenne, de persze ebből is nevetés lesz.
- Az én hibám? Hát jó, felkeltettelek, ezt bevállalom, de a smink a te dolgod. Nem én kértem, hogy sminkelj, anélkül is szép vagy  – jegyzem meg és megvonom a vállam, attól még, hogy a pasikat szeretem, tudom, milyen egy szép nő. Pont olyan, mint Vanda. Felveszi az itallapot, helyes, én is inni akarok.
- Kávé mindenhol van, de nem tudom, elég kiábrándító lenne, ha egy ilyen jó helyen szar kávét hoznának ki... Azt hiszem én kipróbálom milyen. Társulsz?  – kérdezek rá szokásos széles mosollyal. Kicsit sürgetően, mert már felénk tart a pincér. Ahhoz képest elég sokára, hogy milyen feltűnően kalimpáltam.
- De mesélj már, nem láttalak két napja  – türelmetlenkedek, tudom, hogy nem jogos, tényleg akkor találkoztunk, de hát a legjobb barátomból soha nem elég. Páran megnéznek minket, de nem érdekel, nekünk így jó, más véleménye meg eddig sem számított. Átkarolom Vandát, kényelmesen ülök, mintha otthon lennék, hát nem szoktam zavartatni magam, most sem teszem. Úgy tervezem, hogy nem megyünk hamar haza, ráérek és amúgy is gyorsan megy az idő, ha együtt vagyunk.
- Kibékültem Luciennel  – bukik ki belőlem a dolog. Hiába, nem tudom magamban tartani. Mondjuk ez még csak egy része annak, aminek örülök. Azt még nem tudja, hol lakok.

by **Vanda Walvin** Pént. Jún. 14, 2013 8:57 pm

~ Lucas ~

Kicsit még álmoskásan érkezem meg, de hamar meg látom Lucast, így nem marad időm azon merengeni, hogy aludhatnék is a másnaposságommal otthon, mivel máris nekem ugrik, kis híján ledönt a magas sarkaimról. Imádom ha ilyen lelkes, olyan életvidám pasi. A puszira csak mosolygok, ez ki sem maradhatna, akkor tudnám hogy valami baj van, ha nem adna puszit. Lucas nekem túl érzelmes pasi, de nála jobb barátot nem is kívánhatnék magamnak, így mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül dobom le magam az ölébe, ennyit igazán elvisel, én meg élvezhetem a kényelmet.
- Te csak ne nyöszörögj itt nekem, kettőnk közül neked nem hasogat a fejed, és nem vagy másnapos, és különben is csont nélkül el kell bírnod az 50 kilómat - vigyorgok rá a végén, és megborzolom a haját.
- Így van, a te hibád minden, és most is úgy néznék mint egy vén szipirtyó aki nem aludt eleget - nevetek, mert tény és való a sminkem jótékonyan elfedi a karikákat a szemem alatt. De azt úgyis kialszom majd. Idő kérdése csupán minden. Felveszem az itallapot, és úgy tartom hogy a fiú is lássa.
- Hát gondolom, társulok. Most koffeinre van szükségem, és a kávét elb*szni művészet, szóval... Két hosszú kávét kérünk, az egyiket extra tejszínhabbal kakaóval a tetején - mosolygok rá a pincérre, és nem zavartatom magam a fura helyzet miatt. A rendelés leadás után figyelmem ismét a kedvenc fiúmra terelem.

- Nem láttál két napig... nem történt semmi különös, tegnap sikerült többet innom a kelleténél Derryék buliján, azt nyögöm - foglalom össze röviden a két napot, mivel jó party volt, és Lionel is ott volt, akire már szemet vetettem egy ideje. Beszéltünk is, meg táncoltunk, csak mindketten felöntöttünk kicsit a garatra. Elhelyezkedek, és karom átvetem a fiú nyakán, hogy kényelmesen üljek. Kék szemeim felragyognak a hírre. Nohát, legalább neki legyen jó.
- Nahát, ez csodálatos. Bár nem szeretem Lucient, még így hallomásból sem, de örülök annak ha megbocsátott, és minden rendben... - mosolygok, mert nekem az a pasi túl... merev. De ha Lucasnak ez kell, én nem fogok az útjába állni, csak támogatom őt. Persze nem titok hogyan érzek a szerelme iránt, de nem veszi magára, hiszen kezdettől tudom, hogy ő más, és neki más kell, nem a lányok.
- Mikor beszéltetek? - kérdezek rá a részletekre is, és lusta mozdulattal dobom hátra a hajam.

by **Lucas Rivers** Hétf. Jún. 17, 2013 8:02 pm

Lehuppanok a fotelbe, az én drága barátnőm meg az ölem veszi célba. Nem tudom miből gondolja, hogy az ő csontos feneke és az én csontos combom jó páros lesz, de engem egyáltalán nem zavar, szeretek így ülni vele. Az, hogy más mit gondol, kicsit sem érdekel. Akkor is az ölembe ülhetne, ha másképp lenne a barátnőm, az meg, hogy a külvilágnak mi a véleménye, nem számít neki sem és nekem sem. Amikor megérkezik a pincér és rendel, csak bólintok, tudja, hogy mit akarok, nem is szólok közbe. Azt hiszem ő az, aki a legjobban ismer. Végre újra kettesben vagyunk, amint lelép a pincér.
- Hát remélem olyan finom a kávé is, mint amilyen jól néz ki a hely...  – gondolkodok hangosan, könnyen el lehet rontani a kávét is, de talán itt nem fogják. Mindegy, beszélgetés közben úgyis elfogy.
- Szóval buliztál... bocsi, nem vagyok gondolatolvasó, akkor nem zavartalak volna meg a jól megérdemelt alvásban... de tudod, valahogy úgy van, hogy aki éjszaka legény, ebben az esetben lány, nappal is legyen az  – vigyorgok és nyelvet nyújtok, szeretek pimaszkodni, főleg vele, mert nem sértődik meg. Tudom, hogy úgyis visszakapom, ezzel meg is van oldva a dolog.
- És nem volt semmi izgi? Tudod hogyan értem... Biztos, hogy otthon ébredtél?  – nevetek és a kezem a combjára teszem, nálunk ezt is szabad.
- Mondjuk úgy látom otthon... túl jó ahhoz a sminked, hogy csak úgy egy kevés készletből összedobd  – dicsérem meg, ehhez is értek, előfordult, hogy én sminkeltem ki. Szeretek ilyennel szórakozni. Persze nem tudom magamban tartani, megosztom vele a jó hírt, hogy kibékültem a pasimmal. Persze csak nekem jó hír, tudom, hogy ő nem bírja annyira, de nem mutatja, ha nekem jó, az neki elég, ezt bírom benne.
- Úgy tűnik most tényleg megbeszéltük a dolgot és minden rendben  – válaszolok mosolyogva, aztán tovább kérdez, nekem meg ennyi elég, mesélek tovább magamtól is.
- Igazából pont két napja, miután veled találkoztam volt egy kis... szóval egy kellemetlen élményem, ebből mentett ki teljesen véletlen Lucien. Még jó, hogy pont ott volt... de nem is lényeg. Utána elmentünk hozzá, dumáltunk, rájöttünk, hogy ez így nem megy, nem bírjuk és... megbocsátott. Tudod, mint a mesében. Utána meg... hát... kibékültünk mégegyszer, az ágyban is  – nevetek fel és várom, hogy mit szól.

by **Vanda Walvin** Csüt. Jún. 20, 2013 3:04 pm

~ Lucas ~

Nincs is annál szebb dolog, amikor az ember mindenféle kockázatvállalás nélkül elfoglalhatja egy pasi ölét, jelen esetben sokkal jobban esik így ülni, mint a másik fotelben, és hát ez nekünk mindennapos. Aki ezen kiakadna, az még nem látta, amikor egymás hátán keresztbe feküdve filmezünk, éjszakába nyúlóan. Mert olyan is volt már. Lucassal kaland az élet, és tény és való, nem cserélném el millió heteró pasira sem.
- Ajánlom nekik, hogy az legyen, különben mérges leszek. Finom kávét akarok inni, amiben még kávé is van, nem csak tej... - morranok fel, mert bár akkor is meginnám, ha nem lenne olyan finom, de azért mégiscsak jobb ha jól csinálják. Senki nem szeretné ha oldalakat írnék a vendégkönyvbe, a pocsék kávéról. Én sem szeretnék annyit írni. Brrr.
- Jah nem is volt rossz ami azt illeti. Tudod ott volt a Rainbow-ba, ahová amúgy is szoktunk menni, csak most zárt cucc volt, meghívós meg minden és Lionel is ott volt. Tudod, róla meséltem neked, hogy jó lenne ha... És hééé aki éjjel legény, az nappal alszik - vágok vissza, mert tény és való hogy tudnék még aludni, de az álmosságom is el fog múlni, és éjszakázhatunk ma is, bár ezúttal nem iszok. Hm, annyit. Állítólag aranyos vagyok részegen, de.... A megszólaláson meg nem sértődök meg, tudom hogy szeret és csak azért cseszeget ilyenekkel. De nem bírom ki hogy meg ne pöcköljem azt a pisze orrocskáját. Olyan cuki amikor összeráncolja az orrát.
- Olyan értelemben nem volt, egyedül ébredtem, és igen otthon... Lio meg Greg hazavittek még este, szóval jó volt. Különben is, Rokkó volt velem az éjjel, ő meg nem számít - nyújtok nyelvet, a lakásban egy pasi volt velem az éjjel, Rokkó a mosómedve. De ő belefér. Felnevetek a következőre.
- Hát igen, bár aludhattam volna egy rocksztárnál is, akinek még nálam is nagyobb sminkkészlete van... - jegyzem meg, és figyelem ahogy a pincér közeledik a kávénkkal. Azonnal fellelkesülök, és mocorogni kezdek, arrébb teszem a táskám, hogy a pincér letehesse a csészéket. Hm, nem is rossz pasi, most nézem csak... Egy bűbájos mosollyal díjaznom a fáradozását, és megköszönöm, aztán a cukros edényke után nyúlok.
- Na ennek igazán örülök. Akkor neked már megvan az a bizonyos herceg a meséből. Jó hogy jól alakulnak a dolgaid, viszont a mocskos szexuális életre nem vagyok kíváncsi - vigyorodok el, és nyelvet nyújtok. Pedig dehogynem! Volt amikor gátlástalanul, arcpirító részletességgel mesélt, mert én kíváncsi voltam, utána persze jókat nevettünk, de mint annyi minden más, ez is szigorúan köztünk maradt. Cukrot teszek a kávámba, és elkeverem, aztán kézbe veszem és elkezdem leenni a tejszínt róla.
- Kééérsz? - érdeklődök, és egy falatnyi tejszínt kínálok neki oda.

by **Lucas Rivers** Csüt. Jún. 20, 2013 9:07 pm

Elég kényelmes ez így is, különben is szeretem, ha Vanda az ölembe ül. Mondhatni szeretem a testi kontaktust, még ha nem is úgy, mint Luciennel. Aki fontos, ahhoz szeretek hozzáérni, hol így, hol úgy. Az is sokat elmond, hogy egy lány a legjobb barátom, vele értem meg a legjobban magam.
- Én meg fordítva szeretem, bár ezt tudod. Inkább tej, mint kávé  – vigyorodok el, ebben ellentétek vagyunk, ő a koffeinért issza, én meg csak úgy, mert finom, de csak akkor, ha sok tej van benne. Figyelmesen hallgatom, ahogy a tegnap éjszakáról mesél. Minden megosztunk egymással, köztünk tényleg nincsenek titkok.
- Aha, tudom, voltam már ott, de mostanában nem vágyom bulira. Na ott volt a lovagod? És komolyan nem volt semmi? Na tudod kit etess  – nevetek fel, de persze megint csak húzom, ha azt mondja nem volt semmi, akkor biztosan nem is volt.
- Jó, akkor most egyetlen pasival aludtál együtt, aki ebből a szempontból nem számít... De úgy mégis, mikor szerzed már meg? Tuti rád van állva, csak rá kell nézni... Na meg neked sem lenne ellenedre a dolog, de szólj, ha tévedek  – megadóan megemelem a kezem, ismerem, tudom milyen, amikor bejön neki egy pasi. Meg is lep, hogy tegnap a piát választotta inkább. Közeledik a pincér a kávénkkal, de nem kerüli el a figyelmem, ahogy Vanda ránéz.
- Ha nem tűnt volna fel, éppen az ölemben ülsz. Hiába látszik rólam messziről, hogy buzi vagyok, lehet, hogy valakinek nem tűnik fel. Szóval szerintem nem jó ötlet az ölemben ülve pasizni  – húzom tovább, megérdemli, amiért megpöckölte az orrom. Fájt és ezt jól tudja, hogy nem bírom, de szerinte cuki képet vágok olyankor. El tudom képzelni mennyire. Nyelvet nyújtok én is, amikor véleményt nyilvánít arról, amit mesélek neki.
- Lucien tényleg olyan, mint egy herceg, bár ennyire nyálas még én sem vagyok. Mondjuk inkább úgy, hogy piszkosul szerelmes vagyok a világ legjobb pasijába. Ez is nyálas, de igaz / – áradozok, de aztán összeszűkülnek a szemeim, persze csak poénból.
[b] - Ja nem érdekelnek a részletek, el kéne hinnem? Nem tudom ki szokott nyúzni, hogy meséljek neki titkos részleteket a szexuális életemből  – játszom meg a sértődöttet, de persze ez is csak vicc, tudja jól, hogy neki mindenre szívesen válaszolok.
- Elég nagy kár, hogy nem érdekel, pedig éppen el akartam mesélni, hányszor csináltuk azóta... bár várj, nem is tudom összeszámolni  – vigyorgok és ahogy a kanalat felém nyújta, bekapom. Szeretem a tejszínt, az a kedvencem.
[/b]

by **Vanda Walvin** Szomb. Jún. 22, 2013 7:50 pm

~ Lucas ~

Elsősorban kényelmes vagyok, második sorban pedig szeretek Lucas közelébe lenni, azért be nem vallanám másnak, de szeretek ha megérintenek, vagy ha érzem a közelséget, és ha ezt nem kapom meg egy pasitól, akkor a barátaimtól szeretném, és ezt a fiú is pontosan tudja, hogy szeretem ha szeretgetnek, még ha ilyen apró, semmit mondó kis dolgokról is van szó. Kevés kell a boldogságomhoz, na.
- Igen tudom, te inkább kávés tejet iszol, én viszont tejes kávét, ami azért nem mindegy, de ugye ki így ki úgy - vonok vállat, és elkevergetem a cukrot a kávémban, mert ha leül az aljára, akkor b*szhatom. Nem lesz édes, pedig ennek édesnek kell lennie, akkor jó ugyanis, a keserűt nem szeretem semmiből. Még az alkoholból sem ami azt illeti, ott is az édeset szeretem, a vermut még belefér, de a pálinka nem. Na jó, az eperpálinka jöhet. Más semmi.
- Jah, mostanában nagyon lekötött a szerelmi életed, bár úgy tűnik nem hiába, ha rendeződtek a dolgaid, majd elmegyünk hétvégén, akkor úgyis pia akciók vannak. Ott volt, de mondom sokat ittunk és nem volt semmi - jegyzem meg, bár nem is bánom, nem szeret részeg lenni, de hát ez így sikerült. Előferdül, ahogy beszélgetünk előrecsúszik pár tincs a hajamból, és az ujjam köré csavargatom, ez amolyan jellegzetes pótcselekvés.
- Nézd, nem tudom. Lionel olyan... nem is tudom, túl jó pasi, de nem hiszem hogy neki én kellenék, mármint, akkor miért nem moccant rám ő? Mondjuk legközelebb tuti összefutunk majd a Glorius megnyitóján, de... - bizonytalankodom, tényleg nem tudom mit akarok azzal a pasival, kell is, meg nem is. Kell, mert jó pasi, és vicces, de túl macerás, és amiket eddig hallottam róla, valahogy nem túl meggyőzőek. Kicsit még tekergetem a hajam, mielőtt kezembe veszem a csészét, de csak felkuncogok Lucas szavaira.
- Akar a halál pasizni, éppen elég pasi vagy nekem te is, jelenleg. Ha kellene az a pincérsrác, akkor eleve nem ülnék rajtad, és nem rád villogtatnám gyönyörűséges mosolyog - vigyorgok rá, mert azért az egészséges egoizmus az megvan. Észreveszem a kis fintorát, utálja ha orron pöccintem, de néha nem tudok neki ellenállni, na meg persze vissza is kapom kamatostul néha.

- Hát igen, láttam már képen, valóban nem rossz pasi el kell ismernem. Bár csak külsőleg tetszik, a jelleme viszont rontja az összhangot. Bár bűn, hogy egy ilyen pasi ekkora seggfej, és még meleg is... - sóhajtok fel, kicsit túldramatizált színpadiassággal, mert hát tény, ami szép az szép, én is megnézem a jó pasikat. Ez meg, hogy két ilyan pasi mint Lucien és Lucas... már már főbűn. Nem zavar Lucas nyáladzása a pasija után, én is szolidan nyáladzok néha egy-egy különösen csinos pasi után, de hát ez sem meglepő már.
- Hát nem is tudom, biztosan nem én, miért is érdekelnének ilyen mocskos részletek? - nevetek fel, nem bírok komoly maradni, és naná hogy érdekelnek, mivel én annyira heteró vagyok el sem tudom képzelni hogyan oldanak meg bizonyos dolgokat, és hát ilyenkor Lucas olyan jó interjúalany.
- Nem is tudod hányszor? Ahhoz képest, elég aktívnak tűnsz... Nem fárasztottak le eléggé? - vigyorgok, és újra szedek egy falatot a kanalamra, de ezúttal én kapom be. Egyet nekem, egyet neki, jó játék így tejszínt enni. A következő falatot megint felkínálom ha kéri.

by **Lucas Rivers** Hétf. Jún. 24, 2013 6:59 pm

Azt hittem már el is felejt minket a pincér, persze nem jött sokára, de utálom, ha nem kapom meg azonnal, amit akarok. Megérkeznek a kávék, de nem kerüli el a figyelmem Vanda pillantása a pasira, amit szóvá is teszek.
- Jó, csak úgy mondom, ha meggondolnád magad, hogy így tuti nem fog menni. Ha csak nem bi a srác és nem visz el mindkettőnket egy körre. Bár én nem mennék bele, főleg most  – vigyorgok és színpadiasan felsóhajtok, mert hát nem vagyok én annyira jó, sokmindenben benne lennék, de így, hogy foglalt vagyok, nem megyek bele semmibe, hűséges vagyok.
- Nem tudom mikor vetem bele magam a buliba, attól függ Lucien mikor ér rá, ugyanis egyedül nem enged el. Még veled sem és erre elég jó oka van, szóval annyira nem is bánom, legalább megismered. Nem hiszem el, hogy a legjobb barátnőm és a pasim nem ismerik egymást  – jegyzem meg tettetett felháborodással, eddig még nem alakult úgy, hogy találkozzanak, de már nem ártana, hiszen nekem mindketten nagyon fontosak, meg kell ismerkedniük és talán még kedvelni is fogják egymást.
- Majd a következő bulin megnézem én magamnak azt a pasit, de azt kétlem, hogy ne kellenél neki. Még nekem is tetszel, pedig semmi pasis nincs rajtad  – nevetek fel, hiszen azt azért látom, hogy szép csaj, ha nem lennék meleg, valószínűleg rá is nyomulnék.
- Szerintem simán csak sokat ivott vagy nem akarta kihasználni a helyzetet, mivel te is ittál. Na jó tudom, pasi... Nem nézek ki belőle semmit jót  – nevetek tovább, az sem érdekel, ha valaki hallja, miről beszélünk. Ebben semmi titok nincs, különben is, foglalkozzon mindenki a saját dolgával. Hallgatózni nem szép dolog. Összeszűkülnek a szemeim, amikor Lucienről kezd beszélni, nem örülök, hogy így áll hozzá, pedig nem is ismeri még igazán.
- Nem is seggfej, ne mondj ilyet... Túl azon, hogy kib@szott jó pasi, még belül is teljesen az esetem. Nagyon jófej és érzelmes, lehet rá számítani és na... most soroljam? Majd megtudod, ha hajlandó leszel megismerni  – áradozok róla, valójában ezt tényleg csak az értheti meg, aki szerelmes. Mert én az vagyok és Lucien is.
- Külsőleg neked is tetszik? Na még jó, hogy meleg... Különben te lennél az ellenfelem? Az nem lenne semmi  – elképedek kicsit, de persze viccből, tudom, hogy amúgy sem csapná le a kezemről, ahogy én sem vennék el tőle egy pasit sem.
- Akkor mostmár tudom miért érdekelnek a részletek, Lucien szexi teste miatt  – nyújtom ki a nyelvem játékosan és bekapom a felkínált tejszínt. A kezembe veszem én is a kávémat és megkevergetem, aztán én is Vanda felé nyújtom a kanalam, nagy adag tejszínnel.
- Eléggé lefárasztott hidd el... ülni azért még tudok... éppenhogy, de ez sem akadályoz semmiben. Amint hazaérünk, úgyis kipróbáljuk a lakás többi részét is  – vigyorgok, ez már éppen eléggé magánügynek nevezett dolog.

by **Vanda Walvin** Kedd Jún. 25, 2013 4:38 pm

~ Lucas ~

Nem is kell olyan sokat várni a kávéra ami külön öröm, mert ma nem a türelmemről vagyok híres. Jó, vannak kivételek, de az hogy egy kávéra kelljen várni nem tartozik közéjük, amíg megjön addig Lucassal foglalkozom.
- Mondom, ha kellene, jobban megerőltetném magam, meg hát most nem érdekel más, azt hiszem Lionelt akarom... És nem hiszem hogy bejönne a hármas, tudod én nem szeretek osztozni - jegyzem meg, még mindig a hajammal játszogatva, de ahogy kijelenti hogy Lucien nem engedi el egyedül, kissé összeszűkülnek a kihúzott szemeim. Hát mondom én hogy nem kedvelem azt az embert.
- Jó oka? Mi lehet jó ok arra, hogy ne engedjen el bulizni? Meg mi az hogy hozzá kell igazodni ha veled akarok bulizni? Ugye ez csak rossz vicc volt? Amúgy hát nem is tudom, ha össze mersz ereszteni vele, akkor szívesen megismerem - vonom fel a szemöldököm, és fészkelődök, de meg kell kapaszkodnom, hogy le ne essek. Semmi kedvem hozzá, de most már tudni akarom, milyen is ez az ember, aki így elcsavarta az én kedves barátom csinos fejét, de nagyon megbánja ha csak játszik vele. Persze ezt nem mondom ki hangosan, de Lucasért.... Muszáj felnevetnem a következő megjegyzésén.
- Még szép hogy nincs. Egyedül a nőies alakomra vagyok büszke, de tudod te kivétel lennél ha.... de mivel nem vagy - sajnálkozást színlelve, simítok végig a fiú arcán, tudom hogy szereti szerettetni magát, mindig, mindenhol, de ebben sincs semmi, megszokott dolog ez. Akinek meg nem tetszik, lehet másfelé nézni.

- Hát, lehet, de nem hiszem tudod a pasikat nem szokta érdekelni hogy ki mennyit ivott ha beindulnak, szóval nem tudom mi van... - mosolyodom el, néha olyan édesen naiv tud lenni, de én már túl vagyok ezen a korszakon, igaz nem vagyok még olyan öreg, és még előttem a főiskola, de... A fene sem érti a pasikat. Látom, ezúttal nem játsza meg a szem összeszűkítéses trükköt, de nem is kell, viszont hazudni sem akarok neki.
- Jó akkor nem az, csak különleges a stílusa. Figyelj, én nem ismerem, de amit eddig tudok róla, és amit veled csinált, már ne is haragudj, de tipikus seggfej viselkedés. Bár adja az ég hogy csak én tévedjek, de jelenleg még nincs valami pozitív képem róla - jegyzem meg, és közben a fiú nyakát buzerálom, amolyan pótcselekvés, miközben beszélek, szoktam ilyesmiket csinálni. Hátratűröm a hajam, ami most ala nature hullámosan van, és inkább kávézok.
- Az ellenfeled? Nem hiszem, akkor már rég az enyém lenne, és csak sírhatnál utána - nevetek fel, mert ez a veszély nem áll fent. Sosem nyúljuk egymás pasiját, egy pasi sem ér annyit, hogy megrontson egy igazán jó barátságot. Pasi jön majd újabb, de jóbarát... az mér ritkább madár, nem kockáztatom.
- Neeem, a részletek azért érdekelnek, mert mocskos a fantáziám, ezen nincs mit szépíteni - nevetek, és mikor ő is felkínál nekem egy kis tejszínt, én sem habozok és bekapom. Szeretem a tejszínhabot, főleg kávén, és forró csokin.
- Hát azt látom hogy tudsz, csak sosem értettem, hogy ez neked nem fáj, vagy nem is tudom, én bele is halnék - kuncogok, gátlástalanul belepofátlankodok még az intim témáiba is, de cserébe meg ő is, szóval... Csak sajnos kettőnk közül, én jövök hamarabb zavarba.

by **Lucas Rivers** Szer. Jún. 26, 2013 6:08 pm

Azt hiszem jól választottam helyet, ha a kávé is jó, biztosan visszajövök még. Egyszerűen tetszik a hangulata, bár ahhoz hozzájárul az is, hogy a legjobb barátom ül az ölemben.
- Ha annyira kell az a pasi, mire vársz? – kérdezek rá egyből, nem fogok finomkodni, nem szoktunk egymással szemben. Amit gondolunk, azt ki is mondjuk. Nem éppen félős, szóval nem értem, ha annyira kell neki, miért nem mozdul rá. Lett volna alkalma.
- Jó, hát én nem nézek ki mindekiből rosszat, pedig lehet nem ártana. Szerintem tényleg csak sokat ivott és azt sem tudta, mire való az, ami a gatyájában van – tartom magam az elméletemhez, pedig nem egy ember vágott már át, én azért a legtöbbször így állok hozzájuk. Mindenesetre bármi is volt, az azért jó, hogy nem használta ki a helyzetet meg Vandát. Akkor velem gyűlik meg a baja, az biztos.
- Hidd el tényleg jó oka van Luciennek, hogy nem akar elengedni. Hát egyedül én sem mennék sehova, veled az más, de szerintem nehezen győzném meg... Nagyon bánnád, ha ő is jönne? Amúgy is tényleg ideje megismernetek egymást – pár kanál tejszín után belekortyolok a kávéba.
- Hmm, ez finom – jelentem ki, de látom, hogy nem elégszik meg ennyivel, úgyhogy visszatérek az előző témához.
- Na jó elmondom, de maradjon köztünk, mint mindig... Igazából azután békültünk ki, hogy Lucien kihozott az egyik szórakozóhelyről, ahol... hát gondolom meg akart erőszakolni egy pasi, de végül csak eddig jutott – mutatok a szemöldököm felett a halvány sebre, már alig látszik.
- Ezért nem enged el szívesen egyedül sehova – vonom meg a vállam és kortyolok megint. Úgy teszek, mintha nem érdekelne a dolog, de valójában azért elég... félelmetes volt.
- Szóval ezért sem jó a róla alkotott véleményed, mert simán kimentett, nem gondolkodott, pedig akkor még haragudott rám. Azt hiszem ennyire jó még nem volt a kapcsolatunk – beszélek tovább. Ahogy simogat, elégedetten simulok bele az érintésbe, jól csinálja, tudja, hogy szeretem, ha hozzámér.
- Nekem is fáj hidd el – nevetek fel, amikor kényes témához érünk.
- Néha akkor is belemegyek a dologba, amikor már fáj, mert annyira akarom... Utólag persze rájövök, hogy nem volt éppen jó ötlet, de megvannak a trükkjeim utána. A vágynak úgysem lehet parancsolni, meg nem is akarok – kicsit közelebb hajolok, úgy osztom meg vele a bizalmas dolgot. Ha még több érdekli, úgyis rákérdez, ismerem.

by **Vanda Walvin** Szomb. Júl. 20, 2013 4:25 pm

Lucas

Valóban az kell mondjam, így az első kóstolások után, hogy ez a kávé jó, messze jobb mint amit a legutóbb ittam ilyen kávézóban, szóval valószínűleg vissza fogok még jönni, reményeim szerint Lucassal, mivel még mindig ő a kedvencem. De azt sem bánnám éppenséggel ha Lionel hozna el ide, azt hiszem vele egészen máshogy viselkednék, és nem a pincérfiút stírölném fél szemmel, hanem abszolúte mást. De ez majd még alakul, most nem akarok Lióra gondolni.
- Fogalmam sincs, mert talán annyira mégsem kell, és nem tudom mit akarok - sóhajtok fel, van aki el sem hinné hogy egy csaj az én alakommal, és szerencsefaktorával szerencsétlenkedik egy pasi miatt, aki irtó jól néz ki, és jófej is, csak állítólag a hűség nem erős oldala. Bár ez csak pletyka, de ki tudja mi az oka hogy ennek szárnya kélt... Mindenesetre hagyom a témát, most nem ezen akarom fájdítani a fejem.
- Tudod, néha irigylem hogy mindig a jót nézed ki az emberekből, de én valamiért már nem. Nem szeretem ha átvágnak, főleg ha az a valaki egy pasi... - húzom el a szám szomorkásan, mert volt rá példa, hogy abszolút belezúgtam valakibe akibe nem kellett volna, és ezt gonosz módon ki is használta. Az egy nagy csalódás volt, és nem keveset sírtam utána Lucas vállán, aki egy pszichológust megszégyenítően tartotta bennem a lelket. Összevonom a szemöldököm, hogy mégis miféle oka lehetne Luciennek ilyesmire, de nem kommentálom azonnal, megvárom mit mond.

- Nem arról van szó hogy nagyon bánnám, csak nem szeretném ha jelenet lenne abból, hogy együtt vagyunk. Mármint én nem fogok máshogy viselkedni csak mert a pasid is velünk van, és ha emiatt veszekedni akar az meg nem szeretném - osztom meg vele a kételyem, de ha hozni akarja, én nem fogok ellene ágálni, legalább beszélhetek vele, és eldönthetem, hogy tényleg egy ritka nagy seggfej, vagy én tévedtem és valójában olyan pasi, mint akire Lucasnak szüksége van. A megjegyzésére csak biccentek, szerintem is jó a kávé, de további részletek is érdekelnek, és meg is kapom őket, mire majdnem kiesik a kanál a kezemből.
- Hogy a.. mivan? Ezt eddig miért nem mondtad? Hol volt ez? És jézusom, még jó hogy nem lett komolyabb bajod - szörnyülködök, el sem akarom hinni hogy a fiú micsoda bajokba kerül. Valahogy a szívrohamot tudja hozni az emberre, mert hát mi lett volna ha annak az állatnak sikerül és akkor... Huh, ebbe bele sem akarok inkább gondolni.
- Jó, mondjuk így érthető csak ezt eddig nem mondtad - bár nem csodálom, mondjuk nekem is szörnyű lenne erről beszélni, de hála az égnek még nem kerültem ilyen helyzetbe de nem is szeretnék.
- Azért érdekes, hogy kimentett, bár ilyen szempontból örülök neki, mert így nem lett semmi bajod... - sóhajtok fel, és beleiszok a kávémba, és ahogy leteszem, tovább játszok Lucassal, jó birizgálni, meg hogy ennyire hagyja magát. Olyan cicás néha.
- De ha fáj, akkor miért mész bele? És mi a trükköd, mesélj csak... - hajolok közelebb és ha nem lennénk csak barátok, ez már felhívás lenne egy keringőre de így csak a kíváncsiság dolgozik bennem. Érdekelnek a mocskos részletek.

by **Lucas Rivers** Kedd Aug. 13, 2013 6:39 pm

Néha nem értem Vandát, pedig legjobb barátom. Ha nekem nem lenne szerelmem, akkor valószínűleg pasiznék. Szerencsére ilyen gondom nincs.
- Tudom mennyire nehéz helyzet, de ha nem próbálod ki, nem derül ki, valójában milyen pasi. Lehet, hogy egy féltékeny ex terjeszt róla ilyesmit. Amíg nem zúgsz bele, nincs gond. Játszani lehet – vonom meg a vállam, emlékszem a legutóbbi csalódására, hát kemény volt, mire rávettem, hogy egyáltalán a lakásból mozduljon ki. Nem szeretném megint ilyennek kitenni, de ha nem lép, nem tudja meg milyen a pasi. Ráadásul be is jön neki.
- Nem lesz jelenet, Lucien is tudja, hogy te vagy a legjobb barátom, ahogyan azt is, hogy ő meg a szerelmem – kezdek bele, nem hiszem, hogy ebből gond lenne. Mindenesetre jó, hogy Vanda felhozta ezt a dolgot, nem árt azért előtte beszélni Luciennel, hogy mi is a felállás. Végülis most is az ölemben ül, ami azért elég félreérthető, de köztünk mégsincs semmi jelentése. Egyszerűen csak bújósak vagyunk és megtehetjük. Nincs ebben semmi.
- Hát elhiheted, hogy nem szívesen reklámozom. Mondjuk azóta nem is találkoztunk, azért nem mondtam, akartam, csak... Hát h.lye egy helyzet volt – kezdek bele, nem könnyű beszélni erről, mert belegondolok, mi lett volna, ha Lucien nincs ott.
- Bulizni mentem, te valamiért nem értél rá, nem is tudom már mi volt, de nem akartam otthon maradni. Utólag már nem is tudom, mi lett volna a jobb. Ha nem megyek, nem történik ez, de akkor nem is békülök ki Luciennel, szóval fura módon annak az állatnak köszönhetem a boldogságom – vigyorodok el. Kicsit húzom az időt, ami ezután jön, arra tényleg nem szívesen emlékszem.
- Ott volt az a pasi, leszólított, de hiába küldtem el, nem akart menni, sőt egyre erőszakosabb lett. Többen látták, ahogy a mosdó fel cipel, de nem tettek semmit... Hát amekkora az a f.sz volt, meg amekkora én vagyok, nem volt nehéz magával húznia. Ott aztán fogdosni kezdett, de ennél tovább szerencsére nem jutott, mert kinyílt az ajtó, Lucien ott állt, én meg ennyire emlékszem, mert ellökött magától, ahogy menekülni akart és bevertem a fejem a mosdóba – félrehúzom a hajam, még látszik a helye, de nem vészes annyira.
- Amikor magamhoz tértem, Lucien már ott térdelt mellettem és... innen el tudod képzeni – kuncogok, ha annyira akarja részletezem, mint annyiszor korábban, de csak akkor, ha kéri. Magamtól nem mindig szoktam.
- Miért, te nem szoktál belemenni, ha már fáj, de még akarod? Különben is, a hátsó bejárat kevesebbet bír, de én telhetetlen vagyok – vonom meg ártatlan arckifejezéssel a vállam.
- Van egy jó kis krém, kimondottan hasznos, ha igénybe veszed a... hát végülis lehet, hogy neked is jól jöhet. Majd szólj, ha összejött a randi Lionel-el. Akkor adok belőle – nyújtom ki játékosan a nyelvem. Én már végre ismét normális kapcsolatban élek, most rajta a sor.

by Ajánlott tartalom

Kert helyiség

Kert helyiség

Re: Kert helyiség

Re: Kert helyiség

Re: Kert helyiség

Re: Kert helyiség

Re: Kert helyiség

Re: Kert helyiség

Re: Kert helyiség

Re: Kert helyiség

Re: Kert helyiség

Re: Kert helyiség

Re: Kert helyiség

Re: Kert helyiség

Re: Kert helyiség

Re: Kert helyiség