Damian Northon

♦ Damian  Northon ♦

♦ ♦ 28 ♦ ♦ ♦ 1985.08.24. USA ♦ ♦ ♦ Fiú ♦ ♦ ♦ Ranchon dolgozik ♦ ♦ ♦Titulus: Mr. Sexy♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦
Nőfaló. Így lehetne a leginkább jellemezni, minden más mellékes. Mégis nézzünk pár tulajdonságot, ami nem kevésbé fontos amellett, hogy a női nem rajongója. Határozott, mindig tudja, hogy mit akar. A céljait mindig eléri, így aztán mindig kitűz maga elé egy célt és mindig magasabbra akar jutni. Nincsenek barátai, csak érdekből foglalkozik mindenkivel. Nem bízik senkiben. Lobbanékony és szenvedélyes, mindig kimondja, amit gondol. Előbb beszél, aztán gondolkodik, de bocsánatot nem kér semmiért. Okos és ambiciózus. Arroganciája, ellenszenves viselkedése, tiszteletlensége és túlzott erőszakossága miatt sokan nem szeretik. A saját érdeke a legfontosabb, másokkal nem foglalkozik, átlép mindenen. Alattomos manipulátor. Már egészen kicsi korától arra nevelték, hogyan uralkodjon mások felett, hogyan irányítson másokat. Mindenkit a saját céljai érdekében használ, aztán eldob. Ugyanígy van a nőkkel is. Aki megtetszik neki, megszerzi, kielégíti vele a vágyait, aztán dobja őket. Nem neki való, hogy barátnője legyen, jobban szereti azokat a kapcsolatokat, amik csak a tesiségről szólnak. Ennek ellenére nem tudnak neki ellenállni a nők, lételeme a csábítás, ez is egy cél, amit kitűz és megvalósít. Jobban szereti ésszel megnyerni a csatákat az ellenfelek ellen, de az erőszaktól sem riad vissza. Ha nem megy ésszel, akkor majd megy erővel.

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Nem éppen átlagos férfi, magasságával is kitűnik a tömegből, na meg a kidolgozott izmaival. Persze nem testépítő, az összhatás ízléses, a nők megőrülnek érte. Más meg nem is érdekli. Haja felnyírt, gyakran zselézi hátra, szemei sötétek és igézőek. Ruhái között vannak elegánsak is, sportosak is, mindig a legújabb divat szerint öltözködik a legdrágább ruhatervezők ruhái közül.


♦ ♦LOVAM♦ ♦
Nincs.



♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦
Mitől fél: szerelem

Amiben kiemelkedő: csábítás, irányítás, parancsolgatás

Amiben rossz: pontosság


♦ ♦MÚLT♦ ♦
Szokásos történet. 28 évvel ezelőtt születtem egy unalmas kisvárosban, nem is bírtam ott sokáig. Már úgy értem lehet, hogy bírtam volna, de lepasszoltak a nagybátyámnak. Van ilyen. Mindenesetre az előnyömre vált, nagyváros, pörgés, volt ott minden. Az általános iskola még ment is, a gond a gimivel kezdődött. Belekeveredtem egy jó kis társaságba és nem is nagyon akartam ellenállni, mindenben benne voltam, amit kitaláltak, ennek ellenére még így is egész jól fejeztem be a sulit. Jött az egyetem, először csak azért, mert egy jó meló volt a cél, hogy megvehessek magamnak bármit, amit akarok. Ki gondolta volna, hogy egy világméretű céget fogok csinálni. Hát, akkor még senki. Én magam sem. Pedig megcsináltam. Először kicsiben, aztán egyre nagyobb let, míg végül jelenleg a világ második legnagyobb vállalata az enyém. Nem mondanám, hogy elégedett vagyok. A második hely nem az enyém. Keményen dolgozok azon, hogy megszerezzem a nekem járó első helyet, de a munka mellett mindig van időm a szórakozásra. Nálam ez pontosan azt jelenti, hogy elmegyek a város legjobb helyére, ahova persze egyszerű hétköznapi ember be sem jut, én meg sorbanállás nélkül beléphetek, hogy aztán válogassak a jobbnál jobb csajok közül. Persze szigorúan egy éjszakára. Néha nem értem mit gondolnak, de az én véleményem nem változik. Egy éjszaka, esetleg, ha annyira jó volt, akkor több, de az ágyon kívül semmi kapcsolat. Egy barátnő nem nekem való. Így teltek a napok, teljes élvezetben, amíg egyik éjszaka történt valami. Éppen hazafelé tartottam, gyalog, mert nem volt messze a hely és amúgy is szellőzni akartam, amikor egy hulla esett a lábaim elé. Nem vagyok az az ijedős fajta, de az azért mégsem volt mindegy, hogy a gyilkossal nézek szembe. Gyorsan történt minden. Rendőrök, vallomás, új személyazonosság, új, biztonságos lakóhely. A világ végén, valami lovas farmon.

♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦
Pakolás. Utálom. Ráadásul most nincs, aki segítsen, mert elvileg senki nem tudja, hogy elutazok. Nem is utazok el, inkább elzavarnak innen, állítólag a védelmem érdekében, de engem ez nem érdekel. Majd fogadok testőröket. Mégis, a rendőrökkel nem lehet vitázni, én sem tudom hova küldenek, majd a gépen mondják el állítólag. Egy bőröndöt vihetek csak, szóval nem tart sokáig a pakolás. Nem tudom mi lesz így a vállalattal, de csak lesz net ott, ahova küldenek. Fogalmam sincs mennyi ideig tart az út, kapok új okmányokat meg mindent, ami kell, aztán kitesznek a semmi közepén. Hát ez szerintem még csak nem is város, de tuti, hogy nem nagyváros. Szerintem még egy jó klub sincs. Állítólag egy farmon kell dolgoznom, jó vicc. Én biztos nem fogok lovak között mászkálni, meghúzom magam, amíg kell és ennyi.

♦ ♦ Play by - Molnár Tamás ♦ ♦