Club

by **Admin** Szer. Jún. 05, 2013 9:16 am

Ahogy letetted a ruháidat, a következő ajtón túl, be is léphetsz a Night Club szórakozó részére, a zene itt már üvölt, mindig a legnagyobb, legújabb zenék szólnak a hangfalakból. Esetenként bandákat is illetve DJ-t is meghívnak, hogy élőzene is legyen. Az italokat a play boy lányok szolgálják fel, és minden 5 társasági asztal közepén egy táncrúd van, hogy szórakoztassa a vendégeket.

by **Celia Connor** Hétf. Szept. 02, 2013 6:02 am

Daniel & Celia

Nem akartam bébicsőszt, mégis muszáj volt elhoznom magammal Danielt, anyáék nem akartak egyedül elengedni. Azt hittem nyugtom lesz, legalább egy kicsit és szórakozhatok egyedül, de nem. Gonosz dolognak tartottam. De legalább taxival mentünk, nem bízok én Dan vezetési stílusában, főleg ha úgy lesz, hogy ő is iszik. Egész pici miniszoknyát választottam ma, egy mélyen dekoltált felsőt, magas szárú csizmát. A hajam kiengedve, smink a helyén.
-Daniel itt a taxi!-kiabálok fel az emeletre, ahogy nyitom a bejárati ajtót. A bátyám szokás szerint über f@szán nézett ki, ilyenkor nem is tudtam arra gondolni, hogy testvérek vagyunk, megráztam a fejem, hülyeség... Ez csak egy csajozós idióta... Együtt léptünk ki a házból, anyáék meg utánunk, hogy szóljanak még estére nem lesznek itthon. Remek... A belváros felé vettük az irányt, ma én választottam szórakozóhelyet, az én szülinapom. Dan meg vagy elviseli, vagy nem... Egy !dióta majom! Legszívesebben rálépnék a lábára tűsarkaimmal, de most nem teszem. Mikor a taxi megáll kipattanok izgatottan nézek a Night club felé, majd kis táskámat a vállamra akasztva indulok meg a bejárat felé. A ruhatárat nem szándékozom használni, így lépek egyből beljebb. Daniel a fenekemre csap, mire ugrok egyet és a kezem emelem felé.
-Ne merészeld!-sziszegem a képébe ahogy felé fordulok. Rettenetesen gyűlölöm a gondolatát, hogy egész este vele kell legyek. Az őseink nem normálisak és persze nem szólhatok arról, hogy egy féktelen nőimádó a testvérem, mert anya szerelmes... A pultig lejtek, majd felpattanok egy üres bárszékre és nagy szemekkel pislogok a mostohámra.
-Azt első kört én állom. Mit iszol?-kérdezem meg tőle, miközben a tárcám után kutatok. Meg sem várom igazából a válaszát, elvigyorodok, majd a pultos srácra nézek.
-Két dupla whiskey lesz.-még az ujjaimmal is mutatom a dolgot, miközben visszapillantok Danielre. Szerintem nem haragszik meg, hogy választottam helyette. Már a helyet pásztázza a csirkék után. Helyes! Mikor megkapjuk az italt jó erősen oldalba bököm.
-A vadászás ráér ez után.-nyújtom felé a poharat, majd ahogy egy pohárral kevesebb van a kezemben a sajátomat gyorsan eltüntetem. Ez után még pár pohárra emlékszem, talán Daniel is fizetett valamit, nem is érdekel, ez után kezdek felengedni, már a táncolók között vagyok, azt sem tudom igazán mit csinálok, míg egyre többen le nem állnak velem táncolni. Furcsának tartom, eléggé furcsának, de nem zavartatom magam. A basszus dübörög a fülemben, igyekszem abban kapaszkodni, aki éppen velem szemben van, míg egy pillanatra ki nem tisztul a tudatom... Daniel vigyorgó képével találom szembe magam. Visszamosolygok rá, majd a zenét túlkiabálva jelzem neki, hogy innék még egyet. Kivezet a tömegből vissza a pulthoz, úgy érzem nem kísérlem meg, hogy most felüljek a bárszékre. Hátamat a bátyám mellkasának támasztom, miközben ő rendel... Isten tudja mit, csak alkohol legyen. Míg a pultos csávó elkészíti, addig szembe fordulok Dannal.
-Szeretlek.-vigyorgok rá idétlenül miközben nyújtja a poharam, még arra is szakít időt, hogy koccintsunk. Biztosan meghülyült. Eltüntetjük az alkohol, én pedig már húzom is vissza a tömegbe.
-Gyere... Táncolj velem!-kérem tőle, szinte már tiszta hangon, bátran fogom a kezét, sejtem, hogy innentől egy percre sem hagy magamra, annál jobb. Legalább tuti nem száll rám valami idióta a tömegből, hogy hú de jó csaj vagy és még ittál is... Annyian vannak, hogy kénytelen vagyok Danielhez simulni, megint csak rávigyorgok, miközben táncolni kezdünk. Részlet kérdés, hogy máskor öt méteres körzetben elkerülöm Őt, de jelenleg Dan az egyetlen személy akiben valamilyen módon megbízok. Eléggé összenyom minket a tömeg, az sem érdekel, hogy át kell karolnom a bátyám nyakát, csak mikor megérzem merre jár a keze... Kikerekedett szemekkel pislogok rá, de nem a tömeg közepén akarok jelenetet rendezni, inkább sokkal jobban bújok hozzá, amire hiheti azt is, hogy tetszik... Hülye miniszoknya, hülye Dan... Mégis... valamiért élvezem az érintését, ez ismerős... Fejemet a nyakába fúrom, valószínűleg paprika piros vagyok. Óhatatlanul is felnyögök ahogy érzem az ujjait, tudom, hogy lépnem kellene, de képtelen vagyok, csak táncolok tovább, abban a furcsa ritmusban, amit érzek Danieltől. Miért csinálja ezt velem? Persze, kihasznál, mert piás vagyok. Aztán valami elpattan bennem, a nyakába harapok, még a kezét is ellököm de így én is hátra tántorodok. Nekiütközök akinek csak lehet, miközben próbálom megtartani az egyensúlyom, ami az önkontrollomnak köszönhetően, most nehezen van meg. Aztán túljutok ezen a nehézségen, megtartanak. Bájos mosolyt villantok két megmentőmre, majd szikrázó tekintettel indulok vissza Danielhez.
-Gyűlöllek!-üvöltöm a képébe, majd a pult felé masírozok egy dupla tequiláért.

by **Daniel Jared Masters** Hétf. Szept. 02, 2013 6:44 pm

Kicsit sem tetszik a dolog, hogy megint kísérgetnem kell a húgomat. Mindig rámbízzák, mintha jobb dolgom nem is lenne. Akkor inkább már ne engedjék el sehova. Nem mondom, egy buli nekem is jól jönne, de nem az, amit ő kitalál. Azzal takarózik, hogy ez az ő napja, az lesz, amit ő akar, nem veszi észre, hogy valójában mindig az van. Nyafogva utánozom a hangját, amikor felkiabál, hogy itt a taxi. Valójában már régen kész vagyok, csak nem volt kedvem lemenni és hallgatni a szöveget, hogy vigyázzak a húgomra és időben érjünk haza és... felsóhajtva sétálok le a lépcsőn, megállapítom, hogy Celia már megint nem úgy néz ki, ahogy kéne. Miért nem lehet nekem ronda fogadott húgom? Így csak megkísért, de folyamatosan. Kifelé terelem, közben apuék még osztják az észt, meg közlik, hogy ők is lelépnek valahova, hát remek, így soha nem fogom tudni hazarángatni Celiát, hogy tudja, ma nem lesz leellenőrizve, mikor tesszük be a lábunkat a házba. De jó... Egész úton nem szólok semmit, bár nem mutatom, amikor megérkezünk mégis elégedett vagyok, jól választott helyet, kivételesen. Bent dübörgő zene és sok részeg, egymásnak vagy éppen egymás mellett vonaglanak. Első utunk a pulthoz vezet, mint mindig és ahogy elnézem Celiát, hamar ki fogja ütni magát. Nem mondom, egy idő után én is megérzem a piát, na de ő... szerintem ránéz és már megárt neki. A szemem forgatom, de nem teszek semmit, inkább újabb és újabb körökre hívom meg, majd hogy fog holnap szenvedni... de hogy is van? Aki éjszaka legény, ebben az esetben lány, hát... legyen az holnap is. Egy kis másnaposság úgysem árt meg neki, legalább csendben lesz. Bármennyire szexi, néha rendesen ki tud akasztani. És ha már pia... kezdem érezni a hatását én is, így aztán amikor ismét a tömegben találjuk magunkat, táncolni kezdünk, de a kezem elkalandozik, ott, ahol jó esetben egy idegen lánynak is merész, de most a húgomat tapizom, nem éppen semleges helyen. Kezdek bemelegedni, érzem, hogy rá is nagy hatással van, szinte biztosra veszem, hogy elpirul, pedig nem látom az arcát, egészen addig, amíg dühösen el nem lök magától és egy idegen pasi karjaiba nem zuhan. A bárpult felé kapom el a karját és rántom magamhoz.
- Na állj csak meg Celia... mi ez a hiszti? Rohadtul nem mások előtt kéne jelentet rendezned. Meg inni sem... elég volt, alig állsz a lábadon – próbálom túlharsogni a zenét, így közelebb hajolok hozzá, majd ezzel a lendülettel elkezdem kifelé húzni.
- Majd otthon folyatjuk a bulit – jegyzem meg és a taxitársaság számát kezdem félkézzel bepötyögni a mobilomba, a másik kezemmel meg Celia kezét fogom.

by **Celia Connor** Hétf. Szept. 02, 2013 7:50 pm

Nem értem miért nem lehet egyszerűen egy jó estém. Daniel mindig elront mindent. Ha ez még nem elég, akkor nem bír a vérével. Megharagszom rá jogosan,ezért faképnél hagyom, a pult felé tartok mikor elkap és visszaránt.
-Eressz!-villognak a szemeim ahogy pillantásunk találkozik, nem bírom ha így beszél velem. Oké, ő az idősebb, de attól még moderálhatná magát. Senki nem mondta neki, hogy kötelező eljönnie a tini húgával partizni. Mikor kifelé kezd húzni felvont szemöldökkel cövekelek le.
-Nem Dan! Ha annyira menni akarsz menj egyedül! Bulizni jöttem el, nem szót fogadni!-közlöm indulatosan, aztán nem tudom kinek a kezéből szedek ki egy még félig teli poharat, de amint a bátyám farkas szemet néz velem, a pohár tartalma a képébe loccsan.
-Most már mehetsz. Úgy látom a mosógépet be tudod egyedül indítani!-bájos mosolyt villantok rá, majd amilyen gyorsan csak tudok elveszek a tömegben. Hihetetlen, hogy a mostohatesóm elől kell bujkálnom, mert a fejébe vette, hogy hazavisz. Anyáék nincsenek is otthon. Megvan ez húzatva rendesen, nem hogy kicsit elengedné magát. Fárasztó kistestvérnek lenni. Meg... Nem is a tesóm, én letagadom. Az utamba akad pár pasi, miért ne, megszokhatnám végre, hogy Danielnek igaza van... Bombanő vagyok, fogadjam el a sorsom... Jó, csak a sorsomat ne Daniel Masters akarja írni. Sikerül meghívatnom magam egy kör tequilára, de mikor ki derül, hogy ki fizetett. Egy sikítás eredményében az üres pohár a földön köt ki.
-Daniel!-hüledezek azonnal és elhúzom a számat.
-Azt hittem haza somfordáltál miután koszos lett a kedvenc rucid...-Daniel elől csak akkor bújhatsz el, ha nem vagytok egy helyen egy időben... Kifújom a levegőt, majd színpadiasan előre nyújtom az összetapasztott csuklóimat.
-Jó... Kijátszottam magam. Hazavihet Biztos Úr!-hangom csupa gúny, miközben elindulok a bejárat felé. Ebből megint bezárkózás lesz.

by **Daniel Jared Masters** Hétf. Szept. 02, 2013 9:25 pm

Közben megrendelem a taxit is, nem figyelek arra, Celia mit dumál, jön velem és kész. Ilyen egy makacs csajt... Mire észbekapok, egy pohár ital landol a képemben.
- Martini... – jegyzem meg, miután körbenyalom a számat. Ha fel akar húzni, rossz irányba tart. Már régen megtette... ezután már csak a robbanás jön. Hagyom, menjen, úgysem tévesztem szem elől és tuti ő fogja hamarabb megunni ezt az egészet. Páran betalálják, de nem zavartatom magam, mind a haverom és nem véletlen tapadnak rá... Persze jó csaj, de tudják, hogy a húgom, végülis nem igazából, de a lényegen nem változtat, kicsinálnám őket, ha hozzáérnének és ezt tudják is. A pult felé terelik, bejött a terv, piára mindig kapható, de aztán széles vigyorral állok elé.
- Képzeld nem tudom kezelni a mosógépet, haza kell velem jönnöd – vigyorgok rá, mit érdekel engem egy kis pia, eddig sem én mostam a ruháimat, most is megoldódik majd. Csak azt hangoztatom magamban, hogy nem hagyom magam felhúzni, mert abból sírás lesz, neki, holnap meg szépen beárul, ahogy szokott. Semmi kedvem meghallgatni a beszédet, hogy mennyire rossz vagyok és miért nem vigyázok a húgomra.
- Na akkor most, hogy megadtad magad és beláttad, nincs más választásod, indulhatok? Tuti itt van már a taxi – sóhajtok fel és a kijárat felé terelem. Nem vagyok alkalmas babysitternek. Bár... talán inkább az alany túl engedetlen, ez lehet a gond. Amint a taxi hátsó ülésén ülünk, felsóhajtok. Innen talán már nem lesz gond és sértődötten a szobájába viharzik, mint szokott.
- Most durci van? – fordulok felé és végigsimítok a combján. Szerintem azért utálom, mert utálom, hogy ennyire szép és nekem mégis tiltott. A fenébe. Hosszúnak tűnik az út, pedig nem az, csak nem tudom, hogyan kéne viselkednem. Találomra dobom oda a pénzt a taxisnak és gyorsan Celia nyomába eredek, amint kiszállunk. Nincs itthon senki, sötét van.
- Nem akartam elb.szni az estéd, de... most jobb lesz, ha lefekszel pihenni – suttogom és egyre közelebb lépek, már a házban vagyunk. Celia lassan a falhoz simul, én meg vészesen gyorsan közeledek ajkaihoz és magam sem tudom, mit akarok.

by **Celia Connor** Kedd Szept. 03, 2013 4:39 pm

Mit érne meg nekem egy nap Daniel nélkül? Bármit! El sem hiszem, hogy még nem próbáltam rábeszélni a szüleimet, hogy kollégiumba mehessek... Nem kellene minden nap látnom a mostoha tesóm. Az újabb kör piák után megint belebotlok, így színpadiasan a letartóztatás jelét mutatom felé, de még azért gúnyolódok is egy kicsit, mert miért ne. Percek múlva a kijárat felé terel, de nagyon igyekszem, hogy ne érjen hozzám, nem akarom. Mondjuk a járásom nem biztos, de azért csak kitalálok az ajtón. A taxi persze már vár minket, így mérges arckifejezéssel ülök is be. Csak azzal nyugtatom magam, hogy amint hazaérünk bezárkózhatok, elbújhatok Dan elől. Mégis azért csak egy kérdést intéz felém amire összeráncolom a homlokom, főleg mikor újra hozzám ér.
-Az van!-közlöm nyersen, ellökve a kezét, aztán az ablak felé fordulok, a sötét utcákat nézem, míg meg nem érkezünk. Míg a bátyám fizet én kipattanok és a bejárat felé masírozok eléggé bizonytalanul. Valami isteni csoda folytán a kulcslyukba elsőre betalálok, így már az ajtó nyitva van, mikor Daniel utol ér.
-Persze! Te soha semmit nem akarsz elrontani... Bocsánat, hogy is mondtad... Ja igen, elb@szni... De lépten-nyomon megteszed! Aztán meg elvárod, hogy ne áruljalak be... Mond mit teszel mikor pasizni kezdek?-a bátyám hangja suttogó, én meg annál mérgesebb vagyok, mintha egy kisgyerekhez beszélne, ezt pedig utálom. Közelebb sétál, ragadozó üzemmódba kapcsol, ismerem már... Megijeszt rendesen, kénytelen vagyok hátra lépni ahogy közeledik, míg a fal utamat nem állja. Ködös tekintettel figyelem, amint egyre közelebb hajol, legszívesebben belebújnék a falba is. Nem teheti ezt velem.
-Daniel...-csak a nevéig jutok a mondatban mielőtt ajka az enyémhez érne. Nem! Nem, nem, nem! Mindenem tiltakozik az érintés ellen, mégis én vagyok az, aki bátorítja a csókra, mert viszonozom. Fogalmam sincs mi van velem... Aztán bekapcsol a vészcsengő, eltolom magamtól.
-A húgod vagyok!-emelem ütésre a kezem, azt sem tudom miért csókoltam vissza. A piára fogom, biztosan csak az a baj.
-Hagyj békén... Pia szagod van! Vetkőzz le!-azt sem tudom mit beszélek, menekülni akarok. A szobámba akarok menni! Amint sikerül kicsusszanok Daniel és a fal közül, a konyhába indulok, felkapcsolom a villanyt, a hirtelen fény egy pillanatra elvakít, még a szemem is becsukom, majd ahogy újra kinyitom a hűtő felé lépek. Kiveszek egy doboz tejet, majd a szekrényhez lépek pohárért, de amilyen ügyetlen vagyok, még az is kiesik a kezemből, így a kristálypohárnak lőttek, millió darabra törik ahogy a padlóhoz ér.
-A b*dös fr@ncba!-szitkozódok miközben leguggolok, hogy elkezdjem összeszedni az üvegcserepeket. De ennél nagyobb szerencsétlent, mint én, még a hátán nem hordott a föld. Szinte azonnal belenyúlok egy kisebb darabba, aminek hatására a vérem felszínre tör.
-A minőségi vérem...-morgok, ahogy az ujjam a számba kapom. Legjobb esetben itt hagynám az egészet a fenébe, de nem akarok még több galibát okozni. A seprűért indulok, mikor a magassarkúm megcsúszik egy szilánkon, így kezeimet előrenyújtva már zuhanok is. Pár könnycsepp kiszalad a szememből ahogy a térdem nekicsapódik a járólapnak, fáj, de meg sem nyikkanok. A tenyereim tele lesznek vágásokkal, így nem marad más választásom...
-DANIEL... Kellene egy kis segítség. Összetörtem egy poharat...-kiabálok, hiszen nem tudom merre van, így meg legalább biztosan meghall. Nagy nehezen sikerül feltápászkodnom.
-A szemedre is szükségem lenne... Valószínű, hogy pár üvegszilánkot el kell távolíts a tenyeremből.-vonok vállat ahogy felemelem a pillantásom és találkozik a bátyáméval. Fel is emelem a sérült kezeimet, amik megnyerően mutatják, hogy két-három vágással lettem gazdagabb. Persze ezek nem nagyok, de valószínű, hogy üvegszilánkot is találunk, mert kis szúrásokat érzek.
-Ideadnád a seprűt légyszíves?-nyújtom a kezem, igyekszem édesen pislogni rá, csak nem haragszik... Végül is egy zsúfolt disco közepén ujjazott meg. Nekem kellene némasági fogadalmat tennem, hozzá sem szólni, kígyót békát kiáltani rá.
-Össze kell söpörni, anyáék megölnek ezért a készlethiányért... Pedig csak egy pohár tejet akartam inni.-motyogom könnyes szemekkel, az alkohol egyik hatása, vagy kígyókat kergetek a wc-ben, vagy végigbőgöm az éjszaka fennmaradó részét, egy mondvacsinált dologért.
-Ne haragudj az estéért...-lépek Daniel felé, majd hozzá bújok, szükségem van egy ölelésre.

by **Daniel Jared Masters** Szer. Szept. 04, 2013 7:13 pm

Nem érdekeltek Celia dühkitörései, majd megnyugszik. Úgyis csak a piától van, holnap majd csendben lesz, a család előtt úgysem hisztizik, na meg másnaposan lesz éppen elég gondja, engem tuti békén fog hagyni. Éppen csak pár szót értek meg abból, amit mond, mert nem nagyon figyelek.
- Ha pasizni kezdesz? Miért, most nem azt csinálod? Folyamatosan csábítasz – vágok vissza, ami igaz is, meg nem is, tény, én is akarom őt, de úgy tűnik, ez fordítva is így van. A falhoz nyomva csókolom meg, vártam a pofont, de nem jött, helyette visszacsókol. Hm, ez már valami... Persze korai volt az öröm, mert eltol magától és közli, amit én is tudok. A húgom.
- Most hagyjalak vagy vetkőzzek? Nem nagyon értem hova akasz kilyukadni... – ennyi elég is volt, elfáradtam. Nem vagyok babysitter, pláne nem ingyen. Itthon vagyunk, már nem kell rá vigyáznom. Ledobom magam a kanapéra és csak a szemem forgatom, amikor meghallom a csörömpölést. Hát persze, a pia. De azért iszik, amennyit csak bír. Késztetést érzek, hogy utána menjek, de nem teszem, megoldja majd, éppen az előbb adta tudtomra, hogy hagyjam. Nekem meg nem kell kétszer mondani. Jó csaj, de akad más is, nem kell nekem leállnom a legmacerásabbal. Megint szemforgatás, amikor meghallom kétségbeesett hangját, hogy mégis kellek neki. Nem kapkodom el, felállok és lassan a konyhába sétálok, majd megtámaszkodok az ajtófélfának.
- Celia te meg mit művelsz? Hagyd már azt a poharat, még elvérzel itt... – nem gondolom komolyan, de akkor is, ne véres kézzel akarjon seperni meg tudom is én, hogy mit csinálni.
- Állj meg, ne mozdulj... akkor talán nem csinálsz több kárt – emelem fel az ujjam figyelmeztetésül, majd közelebb lépek hozzá, felkapom és a konyhpultra ültetem. Veszély elhárítva, nagyjából. Gyorsan összesöpröm a szilánkokat, mert ha ezt most összejárom, holnap tuti mezítláb fog belelépni a maradékba.
- Na mutasd – lépek oda hozzá, hogy szemügyre vegyem a tenyerét. Nem vészes, nem is vérzik nagyon. Hozok mindent, ami kell, aztán nekiállok.
- Alig pár darab... kiszedem őket. Szólj, ha nagyon fáj – elég gyakorlott vagyok, nem is tart sokáig, mire kihalászom a darabokat belőle. Aztán lemosom a sebet, le is fertőtlenítem, nem törődve a sziszegésével és még egy szép kötést is kap.
- Na kész is. Nem volt vészes, nem igaz? – megtámaszkodok a combján és túl közel hajolok hozzá. Pedig most nem direkt. Tényleg nem.
- Csoda lenne, ha egyszer nem törnél el valamit. Ne aggódj, szerintem nem fogják észrevenni, majd azt mondjuk a buliban vágtad el a kezed. Ez anyád kedvenc pohara... legalábbis volt, bár van még belőle pár darab. Drága tejivás volt – jegyzem meg, közben előveszek egy másik poharat és töltök is neki, majd odaadom. Le sem veszem róla a szemem, de egy újabb beszólást nem tudok kihagyni.
- Most még bajszod is lett... – vigyorgok és közelebbhajolok, hogy lenyalhassam, ebből meg csók lesz. Ujjaim megindulnak a combján felfelé, minden mozdulatom szenvedélyes, süt belőle, mennyire kívánom. Felgyűröm a szoknyáját, szabad kezemmel a hajába túrok, úgy tartom fogva. Lassan engedem el, mindkét kezem a feneke alá csúszik és közelebb rántom magamhoz, annyira, hogy hozzányomódjon a keménységem.

by Ajánlott tartalom

Club

Club

Re: Club

Re: Club

Re: Club

Re: Club

Re: Club

Re: Club

Re: Club